Egy új jellegû versenyt mindig kétkedve fogadnak és itt sem volt ez másként. Csak megjegyzem, hogy az elsõ TOP MIX kupán 17 induló volt, az idei évben pedig 85.
Ismeretlen helyszín, ismeretlen körülmények, ismeretlen halak, egy idõben több más verseny az ország különbözõ helyszínein és nem utolsó sorban a rendkívüli árvízi helyzet. Mindezek a tényezõk befolyásolták a résztvevõk létszámát.
A verseny helyszíne a Batéi tó, a Somogyi dombság egyik völgyében, csendes, szép környezetben elterülõ, rendkívül jól halasított 6,5 ha horgásztó. A rendkívül jól halasított jelzõ nem csak a tóban lévõ sok halra vonatkozik, hanem a halállomány összetételére is. Foghatók a tóban, kilós kárászok, kétkilós dévérek, pontyok akár 15 kilóig, hasonló méretû amurok, továbbá harcsa, süllõ.
A verseny helyszíne a szép és halban gazdag Batéi tó.
A verseny szempontjából két halfaj volt az érdekes, hiszen a kiírás szerint csak a ponty és az amur számított az értékelésbe. Sokaknak fájt is a szíve, amikor a nagy kárászokat és dévéreket fogás után azonnal vissza kellett engedni, vagy a két-három kilós harcsáktól kellett szákolás után búcsút venni.
A versenyt színesítette Mike József keramikus felajánlása, egy szép fõzõedény, melyet a legnagyobb hal elejtõjének ajánlott fel. A verseny során szinte negyedóránként változott a leendõ tulajdonos, míg végül gazdára talált.
De nézzük a részleteket!
A versenyen 25 fõ indult. A reggeli sorsolásnál minden résztvevõ kapott egy erre az alkalomra készített pólót, majd mindenki elfoglalta a rajthelyét. Kocsival a helyek mögé lehetett állni, ami megkönnyítette a felszerelés kipakolását. Minden versenyzõ kényelmesen, egy-egy stégrõl horgászott, melyek 15 méterre voltak egymástól.
A versenypálya kényelmes feltételeket biztosított a versenyzõknek.
A sorsolás elõtt, tekintettel a várható nagytestû halakra, kihirdettük a ?gentleman" szabályt. Vagyis ha valakinek a hala átmegy a szomszéd szektorba, addig a szomszédja kiveszi a felszerelését és nem akadályozza a fárasztásban.
Fél órával a verseny megkezdése elõtt kezdõdött az etetés.
Korábbi versenyek és horgászatok tapasztalata alapján úgy tûnt, hogy a dévéreket és a kárászokat a szemesanyag használatával lehet kiszûrni. Ezért a legtöbb versenyzõ ezt használta alapetetésnek rakósbotra és matchbotra egyaránt. Kicsit talán meg is mosolyogtuk azokat a ?tudatlanokat" akik 30-40 liter csontival érkeztek a versenyre. Úgy gondoltuk, ennyi csonti használatával el fogja lepni õket az apróhal, a kilós dévérek és kárászok.
Azonban nem így történt.
Megmosolyogtuk azokat, akik fordulónként ennyi csontival érkeztek.
Sokan, elsõsorban az erjesztett magokban bíztunk.
Ezért a magokat õrölt torteau de mais-al összeragasztva lõttük a matchbotra.
A verseny négy fordulós volt, melybõl kettõ szombaton, kettõ pedig vasárnap volt. A napi fordulóknál nem volt helycsere, csak egy órányi mérlegelési és ebéd szünet. Másnapra sem sorsoltunk. Az elõzõ napi elsõ helyezett cserélt helyet az utolsó helyezettel, így ott is bizonyíthatott.
Horváth Tibor a matchbotot eteti
De rakósra is alapozott mindenki.
Az elsõ fordulóban, a legtöbb helyen, kissé lassan indultak a fogások. A halak a számukra szokatlan sok dobogástól, csobogástól átmenekültek a túloldalra és csak lassan jöttek vissza.
Kapásra várva! 1.
Kapásra várva ! 2.
De nem sokat, mert érkezik. Tóth Laci elsõk között akasztott jó halat.
Vörös Tibi az elsõ, külön mérést igénylõ hallal.
Amikor a "hóhért akasztják"! A tógazdát sem szeretik a saját halai! Takács Attilának, csonti nélkül ennyire futotta az elsõ fordulóban.
A kamerák össztüzében.
Palotai Kristóf matchboton fáraszt...
... majd szákol szép pontyot.
Mike Józsi elsõ hala.
Nekem a forduló utolsó másfél órájában állt oda a ponty.
Ilyenekbõl kellett volna több, mint 30 kiló a szektor egyeshez.
Horváth Tibor egy szép nyurgával.
Ez csak azokon a helyeken nem volt igaz, ahol az elõzõ napi tréning során föletették a pályát. Így például a 30 helyen horgászó Lajos Róbert az elsõ pillanattól fogni kezdte a halat és a forduló végéig be sem fejezte. A kisebb, 1-2 kilós pontyokból szedte össze több, mint 30 kilós fogását.
A többi helyen elsõsorban a matchbot mûködött. Az elsõ óra után jelentek meg a halak és ettõl kezdve már hajlottak a botok.
A forduló vége elõtt 10-15 perccel csaknem mindenki elkezdte az elõetetést a következõ fordulóra, hiszen a két forduló közt nem volt szabad etetni, a második forduló elõtt pedig nem volt biztosítva külön idõ az etetésre.
Egy zsákmány a sok közül.
A rendezõk/mérlegelõk munkában.
A rendezõk gyorsan és rutinosan mérték végig a pályát, majd a versenyzõk egy finom ebéd (körömpörkölt) mellett fújták ki fáradalmaikat és gyûjtöttek erõt és kalóriát a második fordulóra.
A szabadtéri fõzésnek is vannak mûvészei! Balogh István, aki mellesleg mérnök ember.
Ez is díjat érdemelne. Körömpörkölt Balogh István módra.
A két forduló közti ebéd és pihenõ meghitt pillanatai.
Igen jóra sikeredett az ebéd ezért aztán ?tömtük a majmot".
A délutáni forduló a várakozásnak megfelelõen sokkal több halat adott. Az etetésre már visszajöttek a túlparti halak is és megjelentek az igazi nagytestû pontyok és amurok is. Sok helyen kiállt a hal a rakósbotra is.
Ullrich Gyuri egyik szép pontyával.
Az eredményes halfogás egyik techikája a folyamatos etetés volt.
A beérkezõ csontinak hal volt a jutalma. Legalább is Lajos Robinál.
A legtöbb helyen azonban továbbra is a matchbot mûködött.
Tóth Laci amurja
Itt pedig egy másfeles potyka.
És közben az iskolázottabb pontyok senkitõl sem zavartatva a tó egyik sarkában a vízfelszínrõl szedegették az odasodródott csontibábot és etetõanyag morzsákat.
Ez a forduló igazi élvezet volt a résztevõknek, igazi próbája a felszereléseknek és látványos a nézõknek. Gyakran volt, hogy a fél mezõny fárasztott és gyakran hívták a mérlegelõket is egy-egy jobb hal méréséhez. A verseny szabályai között volt, hogy a nagyobb 4 kiló fölötti példányokat azonnal mérték és engedték vissza.
Ebben a fordulóban már sok 20-30 kilót meghaladó fogás is volt.
Másnap reggel a verseny fõrendezõje, Kozári Miklós kihirdette az elõzõ napi eredményeket és ennek megfelelõen a rajthelyeket.
Az idõjárás ismét kegyes volt a versenyzõkhöz, a beígért idõjárási frontok a meteorológusok jóslataiban maradtak.
A halak is, ahogy az várható volt, az elõzõ napi etetésen várták az újabb fejadagot. Kezdés után szinte azonnal beindultak a fogások. Megjelentek az igazi nagyok is, melyek nem álltak meg a matchboton és a rakósból is kikérték a legvastagabb gumikat is egészen koppanásig.
Horváth Tibor tükröse.
Balogh Szilveszter egyik pontyával.
Seres Péter koi pontya.
És Palotai Kristóf zsákmánya.
A halakra, még a kisebbekre is jellemzõ volt, hogy nagyon erõsek voltak és a végsõkig küzdöttek. Különösen igaz volt ez a szép számú nyurgapontyra, melyek a tó fölötti nádasban születtek és a tóban nõttek föl. A fogási eredmények ismét meghaladták a 20 kilós átlagot.
Jól jött a szünet és Balogh István vaddisznó süldõbõl készített babgulyása.
A negyedik forduló elõtt már körvonalazódott a várható végeredmény, de még volt néhány nyitott kérdés. Például, hogy Palotai Kristóf meg tudja-e csinálni ismét a szektor egyest?
A mezõny a negyedik fordulóra már kissé fáradtan ült le. A sok fárasztás és a nagy meleg elég emberpróbáló volt.
Ez a forduló is azonnal halakkal kezdõdött. Sok volt a nagytestû, így a mérlegelõk végig munkában voltak. Sok helyen kiállt a hal a rakósra, így rakóson is szép fárasztásokat lehetett látni. Igazi próbája volt a felszereléseknek.
Az ilyen ?babérlevelek" azonnal mentek vissza.
Horváth Tibor tõpontya.
Tislér Feri tükröse.
És egy közbensõ mérés. Különösen a negyedik fordulóban esett sok külön mérést igénylõ hal.
Ismét egy szép tükrös.
Itt pedig én küzdök egy amurral, végsõkig feszített STRADIVARI Light botommal.
Amurom mérés közben.
A maga 5840 grammjával ?csak" az ötödik lett a nagyhalak versenyében.
Itt pedig Sági Béla, a verseny gyõztese egyik szép pontyával.
Csak megjegyzem, a versenyen egyetlen bottörés sem volt, bizonyítva ezzel a versenyzõk hozzáértését és a használt eszközök minõségét.
A forduló vége egyben a verseny végét is jelentette. Az összepakolás kissé lassabban ment, hiszen mindenki fáradt volt. Ezért az eredményhirdetés is csúszott egy kicsit.
A verseny díjai.
A verseny eredményei:
A versenyen a legnagyobb halat Nagy Attila fogta egy 6700 gr-os ponty személyében. Ezzel átvehette a különdíjat.
Nagy Attila, aki a verseny legnagyobb halát fogta.
A versenyen fogott öt legnagyobb hal:
1, Nagy Attila 6700 ponty
2, Imre Gábor 6520 ponty
3, Horváth Tibor 6440 amur
4, Cserna Csaba 6010 ponty
5, Papp József 5840 amur
A versenyt Sági Béla nyerte 6 helyezési számmal és 126,35 kg fogott hallal.
További helyezettek: 2. Imre Gábor 8 helyezési számmal és 104,51 kg hallal
3. Lajos Róbert 9 helyezési számmal és 105,77 kg hallal
4. Tóth László 9 helyezési számmal és 85,15 kg hallal
5. Palotai Kristóf 12 helyezési számmal és 103,79 kg hallal
Sági Béla átvehette a MOHOSZ különdíját is, melyet a MOHOSZ képviseletében Nagy Attila adott át.
A verseny nyertesei, díjazottjai.
A további eredmények a csatolt file-ban láthatók.
A versenyen a 25 versenyzõ 1584,36 kg halat zsákmányolt, ez 63,37 kg átlagfogást jelent.
Tehát senki sem unatkozott.
A versenyen a legtöbb versenyzõ magokat használt az etetéshez, azonban a sikerhez ez nem volt elég. Az igazi jó szereplés további kulcsa a sok csonti volt. Ez meglepetés volt, de a sok csonti használata nem azt jelentette, hogy az etetést ellepték a kis halak, hanem azt, hogy az etetésen megjelenõ nagy halak szívesen fogyasztják a csontkukacot, sõt az apróhalat el is verik onnét. Ehhez nagyon sok kellett belõle, fordulónként akér 8-10 liter is, hiszen egy-egy nagyobb testû hal simán fölszippantott egy etetõcsészére való csontit és ha nem talált többet, odébbállt.
Ez mellett természetesen megfelelõ tudás, felszerelés és tapasztalat is kellett a gyõzelemhez, mert egy jobb hal szákba terelése megfelelõ gyakorlat nélkül nem lehetséges. A verseny résztvevõi ennek birtokában vettek részt ezen a kiemelkedõ viadalon, melyrõl a végén mindenki elégedetten nyilatkozott és már jelezték részvételi szándékukat a jövõ évi megmérettetésre.
Papp József
