TOP MIX - MAHOR Kupa 2010, versenybeszámoló

Az idõpont választás nem esett egybe a halak étvágyával, mert a hét eleji jó idõjárást követõ hidegfront a halak táplálkozó kedvét kissé visszavetette. A pályán, a tréningek és az elõzõ heti megyei bajnokság alapján, nagyon sok hal mutatkozott. Igazából nem lehetett eldönteni a jó módszert, mert a pályát ellepõ kárászok megváltoztatták annak, a korábbi években tapasztalt halfaunáját. Többen már a verseny hetében lejöttek edzeni, hogy jelezzék, nem bízzák a véletlenre a dolgot, de az egy-két fõs tréningek alapján nem lehetett megítélni a versenyen alkalmazandó helyes módszert. Egyaránt fogható volt a kárász, karikakeszeg és dévér is. A hidegfront megérkeztével aztán már csak szinte a kárász volt fogható. Egyértelmûen látszott, hogy a rakósbotos módszer hozhat eredményt.

Reggel 6:30-kor Papp József köszöntötte a horgászokat, ezután kisorsolásra kerültek az elsõ és második forduló helyei. A pálya 7 szektorra lett osztva (12 - 12 - 12 - 12 - 12 - 12 - 13) A résztvevõk között sok ismerõs arccal is találkozhattunk. Többen érkeztek Szlovákiából és Romániából is. A két hölgyversenyzõnek és az ifi versenyzõknek nem volt külön szektoruk, a mezõnyben horgásztak, de külön lettek értékelve.

 A felkészülés pillanatai

 Alapozó etetés. Látványnak sem utolsó a csaknem egy kilométer versenyzõ.

A kétórás felkészülés után 9 órakor elkezdõdött a verseny elsõ fordulója. Az etetésre nem volt egyöntetû megoldás, jó volt a dobott etetés, de a kupakolás is hozott halat. Ez utóbbi talán egy kissé lassította a horgászatot, de igazi elõnyt, a korábbi évekhez hasonlóan, nem hozott. A halfogás a kezdés után kissé lassabban indult , elõször karikakaszegek jelentkeztek, majd a kárászok, az elõbbiek 5 dekás, míg a kárászok 10-15 dekás átlagsúlyt képviseltek. Beugrott néhány bónuszhal is, dévér, nagyobb kárász, vagy kisponty személyében, amely gyakran átrendezte a szektorhelyezéseket. Csalira igazából nem volt tuti recept, volt aki szúnyoggal, volt aki csontival vagy gilisztával fogta a halakat. Talán azt lehet kiemelni, hogy a nagyobb csali általában nagyobb halat eredményezett. Az úszóméret is nagy szórást mutatott, volt aki a finom, 0,5 - 0,75 gr úszóval horgászott, volt, aki a 2 - 3 gr úszót részesítette elõnyben. A nagyobb úszók használata itt is inkább a nagyobb testû halak javára billentette a mérleget.

 Gyulai Feri a gilisztát méregeti

 Csali limit Palotai Kristófnál

 Volt aki a kupakolásra esküdött, ...

 ... és volt aki a pontos dobásban bízott, de ...

 ...volt aki a rövid rakósban bízott.

A verseny pillanatai, kommentár nélkül.

A pályán mindenhol volt hal, a kérdés csak az volt, hogy a versenyzõ hogy tudja azt meghorgászni. Felértékelõdött a gumizás és a horog jelentõsége ugyanis minden egyes elvesztett hal súlyos hibának számított.  Jobbnak látszott a finomabb gumi (0,9 - 1 mm tömör, vagy vékonyabb csõ) a kisebb csali miatt a 14 - 16 horog. A legeredményesebb csali pedig a giliszta és a szúnyoglárva volt. Olyan szorosak voltak a mérlegelt súlyok, hogy egy-egy kárásszal már helyezéseket lehetett elõrelépni. A forduló legtöbb halát Martin Gábor fogta a pálya közepérõl horgászva. Jellemzõ volt, hogy szektor egyesek 5 - 9 kg fölötti fogtak.

A második forduló úgy kezdõdött, ahogy az elsõ abbamaradt. Nehezen induló kapások, kényesen táplálkozó halak, melyek továbbra is kárászok voltak.

A délutáni fordulóra ugyan az volt a jellemzõ, mint a délelõttire, nagy odafigyeléssel, technikás horgászattal kellett a 8 - 15 dekás kárászokból 4 - 7 kilónyi mennyiséget fogni.

A forduló felénél szélviharral érkezett esõ nehezítette meg az egyébként sem egyszerû  horgászatot. Az esõ kisebb-nagyobb intenzitással, de a verseny végéig kitartott.

Martin Gábor, fele annyi hallal, mint délelõtt, de így is szektor egyest horgászva, megnyerte a versenyt.

A verseny ?munkás" része után kellemesebb pillanatok következtek, az eredményhirdetés. A kiírás szerint az egyéni 1-5 helyezettek serleget, a szektor gyõztesek serleget és a verseny 1-10 helyezettje értékes horgászfelszerelést kapott. Díjat kapott a legeredményesebb ifi és nõi versenyzõi is, serleget és egy-egy match botot.

A verseny abszolút gyõztese pedig megkapta a MAHOR különdíját is, egy szép serleget.

 Mérlegeléshez ?mennek a halak"

 Faragó Zoltán terítéke

 Kiss Ernõ zsákmánya

 Ernõ egyik bónuszhalával.

 Itt sem 3 dekás az átlag

 Gyulai Feri rendezi sorba halait

 Ez pedig az én délutáni zsákmányom, mely szektor kettest hozott.

 A verseny trófeái.

Papp József:

A verseny rövid értékelése: A pályán eredményesen egyféle módszerrel, rakósbottal lehetett halat fogni. A pályán jelenlévõ halak közül a 8-15 dekás kárászok megfogásával lehetett jó eredményt elérni. A pályáról a dévér a verseny idejére eltûnt, ezért különösen felértékelõdött a csalivezetés pontossága. Igazából erre kellett ráérezni, mert szinte helyenként máshogyan kellett ezt megoldani. A verseny után több versenyzõvel is beszélgettem, de ketten sem mondtak egyformát. Volt aki érintõn, volt aki lefektetve horgászott. Úgyszintén volt akinél a kis úszó mûködött, volt akinél a nagyobb, 2-3 gr-os hozta a jó eredményt. Nagyon fontos volt a bot gumizása is. Az etetõanyagnak is volt jelentõsége. Nem kellett belõle sok, de annak jó minõségûnek és erre a pályára alkalmasnak kellett lennie. Fontosnak tartom az etetõ csalogató hatását az elsõ percekben, hiszen ez dönti el, hogy a hal odaáll elénk, vagy sem, mert attól kezdve szinte mindenki földes szúnyogot használ és a hal már nem megy el utána, hacsak valamit el nem rontunk.

Az alapozó és ráetetésre nem volt határozott recept. Volt aki dobta, volt aki kupakolta. Egyformán eredményes tudott lenni mindkettõ.

Kizárólag a kárászok  horgászatával lehetett jó eredményt produkálni. Ehhez, véleményem szerint, nagyobb úszó és giliszta csali volt a megfelelõ.

A pálya nagyon egyenletes, de rendkívül összetett tudást, gyakorlatot, precizitást és helyzetfelismerést igényel. A verseny idején sok hal volt a pályán, igaz, hogy zömében kárászok. A pálya most egy teljesen más, szokatlan arcát mutatta. A verseny összfogása  több, mint fél tonna, az átlagfogás pedig 3.2 kg volt.

Összességében igen magas színvonalú, nagy tudást igénylõ halban közepesen gazdag verseny volt. Aki ráérzett a kárászfogás technikájára, az tudott jó eredményt produkálni.

 A verseny díjazottjai.

Köszönjük a kiváló munkát a fõrendezõknek, Kozári Miklósnak, továbbá a rendezõknek, akik ezt a versenyt is kiválóan lebonyolították.

  

Ezúton is gratulálunk minden egyes versenyzõnek, akik részt vettek ezen a nem könnyû versenyen!

Papp József

 

GINOP