Erre vártunk, végre jó a Duna!

Számomra az igazi dunai horgászat az augusztus 20-án megrendezésre kerülõ Olaszy Gábor emlékversennyel indul. Idén sem volt ez másként. Úgy terveztem, hogy a verseny elõtt 2 napot már a dunafalvai versenypályán töltök. Amikor pálya felé közelítettem, még igen magasnak tûnt a víz. Aki járt már Dunafalván, az tudja, hogy a kövezésre vezetõ utat egy vízátfolyás zárhatja el. 360 centi feletti bajai vízállásnál, itt lép ki elsõként a nagy Duna a medrébõl és öleli körbe versenypályát. Ezért nevezik a helyiek ezt ?zátonynak". Ez a zátony azonban minimum 3-4 kilométer hosszú, tehát nem egy kis homokszigetre kell gondolni. Nos, elsõ látogatásom során éppen határon volt a víz. Már nem veszélyeztette az átkelést, hiszen visszahúzódott medrébe a Duna, de az út még igencsak fel volt ázva. Normál személyautóval nem volt könnyû az erdõn átvezetõ, traktorok kerekei által mélyen felszántott, sáros úton a kiszemelt célig eljutni. Terepjárómnak ez nem okozott problémát, és meg voltam gyõzõdve róla, hogy elsõként választhatok helyet magamnak. Nagy volt a ?pofára esés", amikor azt láttam, hogy Papp Józsi már javában ládáját állítgatja a helyszínen. Igaz, az õ autójának sáros volt még a teteje is, de akkor is sikeresen átvágott a veszélyes szakaszokon és elsõként õ foglalhatott magának helyet.

A víz a szokásosnál nagyobb, gyorsabb és meglepõen zavaros volt. Ekkor még nem tudtam eldönteni, hogy a zavaros víz jó vagy rossz hatással lesz a halakra. Mint késõbb kiderült, az átlátszatlan vízben az erõteljes napsütés ellenére sem húzódtak beljebb a halak és végig kitartottak az etetésen. Amikor tiszta, áttetszõ a víz, legkésõbb 10 órakor befejezõdnek a kapások, mert a halak behúzódnak a biztonságot adó mederbe. A zavaros, sötétebb vízben azonban biztonságban érezte magát a sok szép keszeg, és folyamatosan táplálkoztak is. Azon rimánkodtam, hogy ez kitartson a versenyen is, mert akkor bizony egy élményekben dús, fogásokban gazdag horgászatban lehet részünk!

Az elsõ horgászatunk során az alapozó etetés után alig néhány perccel mindketten elkezdtük fogni a halakat. Kezdetben karikakeszegek és szilvaorrú keszegek jelentkeztek. 1 óra után - szinte varázsütésre - eltûnt az összes apróság. Helyüket dévérkeszegek és termetes jászkeszegek vették át. Ettõl kezdve még izgalmasabb lett a horgászat. Valamelyikünk mindig fárasztott. A sok dévér közé az utolsó órában beköszönt nálam egy másfeles márna, amelyet Józsi egy kereken 3 kilóssal kontrázott. Mindketten nagyon elégedettek voltunk ez elsõ horgászattal, mert egyértelmûen látszódott, hogy sok hal van a pályán!

  Másnap mindezt tovább fokoztam, miközben már igen sokan próbálgatták a pályát. Ekkor a szerelékeket csiszolgattam. Az optimális méretû úszókat kerestem, és a csalivezetési módokat próbálgattam. Egyértelmûen látszódott, hogy a nagyon lassan (a víz folyási sebességénél lassabban) vezetett szerelékkel lehet a legtöbb kapást kicsikarni. A túl gyors vagy a teljesen megállított szerelék szinte alig adott halat. A 3-3,5 méter mély vízben a Cralusso Buborék úszó bizonyult a legjobbnak 8, 10, 12, 15 és 20 grammos méretekben. Ez a csodálatos úszó tökéletes átmenetet képez a hagyományos forgástestû és modern lapos úszók között. Lényegesen lassabban és simábban vezethetõk, mint a ?duci" úszók, pont olyan sebességgel, amely ideális az eredményes halfogáshoz. Dunán évek óta verhetetlen ez a modell! Aki nem hiszi, nézze meg szerelékeimet vagy próbálja ki maga is, és azonnal megérti, mirõl írtam eddig.

Nagy izgalommal vártuk az ország talán legrégebbi horgászversenyét, az augusztus 20-án immár XXXIII. Olaszy Gábor emlékversenyt. A nagy múltú versenyen talán már minden ismert, természetes vizet és a kihívásokat kedvelõ horgászversenyzõ megfordult. Így ez a verseny igen komoly ranggal bír. Sokan szerencsét próbáltak már itt, de mindig csak egy nyerhet...! Van, aki évekig jár(t) ide és küzd(ött) azért, hogy egyszer talán vele is kegyes legyen a Duna, és van, aki gyorsan feladja, mondván, itt nem lehet halat fogni... Nos, én is talán 10 évig próbálkoztam, amikor elõször vésték fel a nevem az ország legöregebb vándorkupájára! Micsoda élmény volt az akkori nagyokat megverni és gyõztesként a dobogó legmagasabb fokára állni!!! Azóta már eltelt jó néhány év, és még kétszer sikerült ezt elérni, de két egymást követõ évben még soha. Nagyon bíztam benne, hogy talán idén is összejöhet, ha jó helyet sorsolok, és ha mellém állnak az égiek.

A pálya felsõ, kissé lassabb részére sorsoltam. Hogy itt lesz több hal, vagy az alsó részen, akkor azt még hét öregasszony sem tudta volna megmondani. Az alapozó etetés után, aki rakós bottal kezdett és keszeget szeretett volna fogni, az úgy járt, mint én. Azaz úgy szûrte a vizet, mintha egy kádban horgászna. Hová tûnt a rengeteg keszeg, így megijedtek a becsapódó gombócoktól?! 5 perc tétlenség után letettem a rakóst és a snecizésre váltottam. Azok viszont szépen jöttek. Talán fél óra telt el, amikor az elsõ keszeget láttam szákolni. Ennyi idõ kellett nekik, hogy a csábító finomságok közelébe merészkedjenek. Az elsõ termetesebb hal kifogása után viszont egyre több helyen nyúltak a gumik és szákoltak a horgászok. Elérkezett a váltás ideje, én is keszeget próbáltam fogni. Talán újabb 5 perc után volt ez elsõ kapásom, és bár e hal sajnos lemaradt, a következõ már nem! Ezután a második órában egyre fokozódó tempóban mind több keszeget tudtam fogni. Összesen 22 db szákolós halat fogtam, amely a kb. 70 snecivel 13.960 grammot tett ki.

Éreztem, hogy jó lesz a fogás a pálya felsõ részén, de nem lehetett tudni, hogy mit produkálnak azok, akik tõlem távol, a lenti részen horgásztak. Nos, a mérlegelés után derült ki, hogy Papp József 7 kilóval, Gyulai Ferenc pedig 5 kilós fogásával követett engem. Nyertem! Örömöm határtalan volt, hiszen ismét feliratkozhatok a vándorkupára!

Sokat nem pihentünk: másnap, augusztus 21-én egy újabb versenyre, a Top Mix - Haldorádó Kupára készültünk. Az elõzõ nap feletetett pálya új reményekkel töltött el mindenkit. Ekkor egy kicsit kisebb létszámú, de ?sûrûbb", 11 fõt számláló mezõny gyûlt össze, hogy próbára tegye tudását és szerencséjét. A pályát kicsit szellõsebbre tûztük, így még kényelmesebben horgászhattunk, és két szektorra osztottuk a mezõnyt. A délelõtti elsõ fordulóban az alsó szektorba sorsoltam. A legnagyobb ellenfelem Papp Józsi volt. A felsõ szektorban Gyulai Feri és a felnõtt válogatott másodkapitánya, Szénási Béla egymás mellett ülve vívott nagy csatát. Fej-fej mellett haladtak, amikor Feri egy 2.360 grammos kapitális dévér bravúros kifogásával jelentõs elõnyre tett szert.

A háromórás forduló végén 14.080 grammot mérlegelt Gyulai, míg 11.060 grammot Szénási. Az alsó szektorban már nem volt ennyi hal, itt 8.660 grammal tudtam szektoromat a 6.880 grammot mérlegelõ Papp Józsi elõtt megnyerni.

A verseny kétfordulós, így délután újabb 3 órás etap következett. Ekkor új helysorsolás és pakolás vár a résztvevõkre. Egyedül ez az egyet nem szeretem a horgászatban, de hát e nélkül meg nincs peca. Délután úgy alakult, hogy Szénási Béla kihúzta a felsõ szélsõ 1-es helyet, én alatta (Béla délelõtti helyére) a 2-es helyre, míg Gyulai Feri a 4-es helyre sorsolt. Hogy még izgalmasabb legyen, Papp Józsi kihúzta az alsó szélsõ helyet. Miközben új helyemre pakoltam, rádöbbentem, hogy ez a hely azonos a tegnapi nyerõ helyemmel. Ezt a szerencsét! Tudtam jól, hogy a horgászhely elõtt egy könnyen meghorgászható kb. 10-15 cm-rel mélyebb gödör van, amely balra, a szektorhatár közelében ér véget. Így a bevetett etetõanyag nem tud továbbsodródni, ott biztosan megáll! Nem tagadom, ez óriási elõny volt ez többiekkel szemben, amellyel élni tudtam. De mindez persze még nem garancia arra, hogy a sok halat is fog az itt ülõ horgász. Az újabb alapozó etetés után ismét rakós bottal próbáltam keszeget fogni. Most - bármilyen hihetetlenül is hangzik - a legelsõ leúsztatás során fogtam egy keszeget! A megakasztás pillanatában vészesen kinyúló gumit látva biztosan tudtam, hogy nagyobb lesz, mint bármelyik. Amikor felbukkant elõttem a közel 50 centis lapát dévér, még az én kezem is megremegett. Elsõre ekkora halat akasztani... jaj, csak meglegyen! Nem hibáztam el, sikerült a szákba vezetni. Alig bírtam a tarkóját átfogni a késõbbi mérlegelés szerint 1 deka híján 2 kilós dévérkeszegnek! A versenybõl még talán 5 perc sem telt el, és máris 2 kiló volt a hálómban!!! Valamit mormogtak szomszédjaim, de szelektív hallásom folytán nem értettem (vagy nem akartam) pontosan érteni, hogy mi a gond édesanyámmal... :)

Nem kellett sokat várni a következõ, bár már lényegesen kisebb keszegre sem. A késõbbiek folyamán azonban kezdtek ellenfeleim is felzárkózni. Az elsõ óra végére Szénási Bélának, Gyulai Ferinek és nekem is 13-13-13 db keszegünk volt! Talán annyi elõnyöm lehetett velük szemben, hogy nekem volt egy igazán nagy dévérem, amelyet az elsõ percben akasztottam. A második órában kezdett az etetés beérni, ekkor szinte minden leúsztatásra kapásom volt! Ebben az órában újabb sebességfokozatra kapcsolva 23 termetes halat szákoltam. Ezt már nem tudták ellenfeleim követni. Úgy kalkuláltam, ha ilyen ütemben tudom a halat fogni, akkor bizony bõven 30 kiló felett mérlegelhetek, amely új pályacsúcsot jelentett volna. Az utolsó órában azonban hirtelen abbamaradtak a kapások. Illetve ez nem teljesen igaz, ugyanis ahol eddig gyönyörû dévérkeszegek és jászok vették fel a csalit, ott azt apró snecik kezdték húzni. A 3 méter mély vízben, mederfenéken, szabályos elhúzós vagy ?pöcögtetõs" kapás után, 2-3 dekás sneci került partra. Hogyan lehet ez? A válasz egyszerû, a termetes halak beljebb húzódtak, elhagyták az etetési sávot. Ami érdekes, hogy ez nem csak nálam, hanem szinte az egész pályán egyszerre követezett be. Próbálkoztam mindenféle trükkel, sorozatos keszegkapást mégsem tudtam kicsikarni. 5-6 sneci után azonban ismét beugrott egy-egy keszeg, így az utolsó órát 6 db keszeggel és legalább 30 snecivel zártam. Összesen 42 db termetes keszeget fogtam 3 óra alatt, amelyek összsúlya 25.260 g volt. Második Gyulai Feri lett 16.460 grammal, harmadik pedig Szénási Béla 14.750 grammal. Fantasztikus horgászat volt, amelyrõl nemcsak én, hanem ellenfeleim is hasonlóképpen vélekedtek. Élõ vízen, Dunán, versenykörülmények között aki 10 kiló felett fog, az bizony megsüvegelendõ! Gyakorta intenzíven telepített tavakon sem tudunk ennyit fogni. Imádott Dunám azonban bõkezû volt ezen a napon és szép fogásokkal hálálta meg igyekezetünket.

  Íme, az általa használt, délután szektorgyõzelmet biztosító Mosella etetõanyag.

Az elsõ szektor mérlegelése után nagy izgalommal vártuk, hogy mit fogtak az alsó szektorban, Papp Józsi vajon tudott-e nyerni az alsó szélsõ helyen? Legnagyobb meglepetésünkre a belsõ szélsõ helyen, a sûrûjében ülõ, tulajdonképpen a legelõnytelenebb pozíciót elfoglaló Parádi Zsolt nyert 6.350 grammos zsákmánnyal, amelyben volt egy 2.340 grammos dévér is!

Varga György hangyaszorgalommal snecizte végig mindkét fordulót, és lett az ötödik a rangos megmérettetésen.

Itt második Varga György lett, aki mindkét fordulót hangyaszorgalommal végigsnecizte. Ekkor 4.670 grammot fogott. Ahogy közelítettünk a széle felé, úgy lett egyre kevesebb a kifogott hal. Így Papp Józsinak sem sikerült a nagy bravúr, nem tudott jelentõs zsákmányt felmutatni.

Még néhány érdekes adat:

A 11 versenyzõ összesen: 138.260 gramm halat fogott a nap folyamán. Az átlagfogás: 12,38 kg!

Még egy fontos információ! A négy nap alatt Dunafalván mindössze egy darab gébet fogtam, de a többi versenyzõ sem fogott fejenként néhány darabnál többet.

Kell ennél jobb dunai szezonkezdet?!

Írta: Döme Gábor
Fotók: Pintér Zoltán, Csapi Károly