FUJITSU 2545 Grey orsó - tapasztalatok horgászat közben

Szerencsémre valóban sok csuka volt, így már az elsõ próbálkozásaim is sikeresek voltak, jött néhány csuka, átlagosan 1-1,5 kilósak. Aztán ahogy telt az idõ, vettem egy jobb BALZER botot. Azért ezt, mert ezt kifejezetten a twiszteres módszerhez készítették. Nagy megelégedéssel használom azóta is, bár mindig szemezgetek más botokkal is.

Idén azonban elérkezett az idõ, amikor egy komolyabb orsót szerettem volna, de sok pénzt nem tudtam rá szánni. Tudtam, hogy olyan orsót kell választanom, amit csak és kizárólag ragadozó horgászathoz fogok használni, és nagyon gyakran fonott damillal, ami köztudott, hogy nem kíméli az orsót. Monofil damilt csak télen használok, bár most nyugodtan használhatnék fonottat, csak az elõzõ elhasználódott, és még nem szántam rá pénzt. Ha jönnek még hidegebb idõk, akkor nem elõnyös a fonott. Felhordja a vizet, jobban összefagy, kemény lesz, és nem gyõzi az ember a jeget szedni a gyûrûkrõl, a görgõrõl.

Így esett a választás a Fujitsu Quartz Grey orsóra, abból is a 2545-ösre, hiszen könnyû pergetéshez ez az ajánlott, és a botomra is ez passzol, nagyon kényelmes vele a horgászat, ideális helyre került a súlypont. Meg is rendeltem, amint meg lett rá a pénzem, s szerencsére az online rendelésnek, s a jól mûködõ rendszernek két nappal késõbb meg is érkezett.

Megnevezés:                             FUJITSU QUARTZ Grey 2545
Csapágy:                                 9 + 1 darab
Zsinórkapacitás magas dobon:   18/220-20/180-25/115
Zsinórkapacitás a mély dobon:   18/395-20/320-25/205
Áttétel:                                   4,5 : 1
Súly:                                      345 gr
Ár:                                         17.700 Ft

 

 Szép, igényes, polár anyagú tartóban, dupla dobozban érkezett.

Az elsõ kézbevételkor leltárt tartottam. Orsó, mélydob, magas dob, tok, s egy két praktikus meglepetés. Az egyik, hogy három különbözõ alátét is volt a dobozban, a másik, hogy a dobozban három jó kis rajz rövid, de egyszerû angol kísérõ szöveggel, hogy miként korrigáljunk az alátétekkel, ha számunkra nem megfelelõ a zsinórprofil képe. Én ezt meg is tettem, jelen esetben kivettem az alátétet és így jutottam el a megfelelõ zsinórképhez. A zsinór most egy Berkley Trilene Sensation 0,22 méretben. A tekercsen lévõ 300 méterbõl körülbelül 40-50 méter maradhatott, s így találtam megtöltöttnek a mély dobot.

 Elsõ alkalom, hal nélkül, ismerkedve az orsóval

Mint említettem, én kizárólag twiszterekkel pergetek (egyenlõre), ezek közül is a 4-11 centis méretek, fejekbõl pedig a 4-6-10 grammosakat használok leggyakrabban. Kedvenc csatornámon eddig minden helyzetet meg tudtam oldani, az más kérdés, hogy halat fogtam-e, de ezt nem mindig a mi csalink, csalivezetésünk határozza meg, hanem a halak kapókedve is.

Szerencsére azonban találtam egy ígéretes helyet, ahol már ránézésre is éreztem, hogy kell csukának lennie, bár rablás nem utalt rá. A megszokott csalikkal kezdtem a horgászatot, fehér, zöld, piros. Dobáltam erre, dobáltam arra, az orsó jól végezte dolgát. Dobáskor szépen adta a damilt, mikor átváltottam a felkapókart, s tekerésbe kezdtem, szépen tette a zsinórt a dobra. A féket is próbálgattam kézzel. Úgy volt beállítva, hogy lehetõleg bevágáskor ne szólaljon meg, de aztán ha kell, akkor mindenképp. Ezt leírni nehéz, kialakul az emberben egy érzés ami alapján be lehet állítani egy orsó fékjét. Egy kicsit meg is lepett az orsó, mert elsõ bevágásomkor megnyekkent a fék, de nem csoda, szép víz alatti faágba akadtam. Éreztem, hogy ki is mozdult az iszapból, ezért elkezdtem fárasztani, mintha nagy hal lenne. Szerencsére ezt a mutatványt senki sem látta, pedig érdekes volt. A tapasztalat az volt, hogy ha az általam megszokott módon pumpáltam, nem szólalt meg a fék. De amint egy kicsit agresszívebben próbáltam tekerni, figyelmeztetett az azonnal megszólaló fék, hogy lassabban, mert szakítás lehet belõle. De nem lett, a fék precízen dolgozott, a fa kifáradt velem együtt, és megmenekült a twiszter is attól hogy egy víz alatti fán élje le hátralevõ életét.

Ekkor azonban kicsit odébb sétáltam, bízva abban, hogy most már egy kevésbé kiszámítható ellenféllel is lesz dolgom. Lett is. Elsõ halam egy kis fehér twiszterre éhezett meg. Sajnos nem volt éppen nagy, de a fárasztása így is élmény volt. Szerencsére jó kondiban vannak a halak, így - bár méret alatti csukáról beszélünk - mégiscsak fárasztani kellett a halat a meredek partoldalról.

 Éles bevetésen a Fujitsu, elsõ áldozata egy kölök csukácska.

Szorítottam kicsit a féken, mert éreztem, hogy egy jobb hal egy pillanat alatt beugrik az akadóba, a damil pedig bírja még a keményebb fárasztást is. Az orsóról megállapítottam, hogy precíz Japán mûszer, olyan amire vágytam. Egy dolog feltûnt, néha mintha valami súrlódó hangja lenne, de a hétvégi tartós pergetés alatt mintha ez a hang el is tûnt volna.

Kerestem egy másik helyet, hátha van még ott csuka a környéken és volt is. Nem mindig sikerült elsõre megfogni a csukákat. Volt, hogy egészen kicsit koppintott, volt hogy lerágta a twiszter farkát, de volt, hogy ráncigálta, mégsem akadt meg. Ilyen esetekben általában segített a csali csere más színûre és/vagy méretûre. Ezek a cserék során megállapítottam, hogy a legnagyobb(13centis) 10 grammos horoggal szerelt Sandra gumikat is ugyanolyan élvezettel lehet vontatni, mint az egész kicsi, 5 centis Relax vagy Mann's twisztereket. Az orsónak nem volt akadály egyik sem, és egyetlen gubancom sem keletkezett, pedig eltérõ méretû csaliknál más orsóval volt már erre példa.

 Szájszélre vette, de jól akadt e méret alatti csukának is.

Kitartóan dobáltam, variáltam a csalikkal, dobtam kicsit is, nagyot is, a legfõbb célom az volt, hogy kihozzak hal nélkül is valami hibát az orsóból mûködés közben, de nem sikerült. Sajnos a körülményeket ismerve a nagy csalikkal nem sokat próbálkoztam, mert tudom, hogy leggyakrabban itt a kisebb csalik a nyerõk. Így volt ez az elsõ napi méretes csukámnál is.

 Õ már szerencsére egy 43 centis példány volt, a fék meg sem szólalt, jó összhangban dolgozott a bot és az orsó.

Sajnos elsõ, délutáni néhány órás horgászatom ezzel véget is ért.

De szerencsére másnap reggel ismét vízparton voltam. Felkerestem az elõzõ napi helyet, de nem találtam érdekesnek, ezért további ismeretlen helyek felfedezésére adtam fejem. Így akadtam egy új szakaszra, ahol további két csukát fogtam, de sajnos nem nagyokat, pedig az lenne az igazi teszt az orsónak, ha a maximumot lehetne kihozni belõle. Sajnos ilyen vizet nem ismerek a környezetemben.

 Nagy kedvence a csukáknak ez a színösszeállítás felénk.

 Aznapi utolsó csukám is keményen küzdött.

Összefoglalnám kicsit a dolgokat. Az orsó igényes, szép, szépen adja a damilt, és szépen is tekeri vissza. Könnyen jár a hajtókar különbözõ terhelések mellett is, s jól összerakottnak vélem az orsót. A visszaforgásgátló is pontosan teszi a dolgát, mint ahogy a nagy felkapókar és a hozzá kapcsolódó felkapókar görgõ is.

 Nagy, jól kezelhetõ felkapókar, ami segít a pontos dobásoknál, s a szép zsinórfelcsévélésnél is.

Hozzáteszem, hogy nem vagyok orsószakértõ, s nem is szeretnék az lenni. Én csak használni szeretnék egy orsót, ami nekem tetszik, s azt gondolom jól választottam. De mint tudjuk, egy pergetõ orsó akkor jó igazán, ha ezeket a szép és jó tulajdonságokat megtartja hosszú ideig. Erre számomra a precíz Japán konstrukció, a 10 csapágy, s az orsó többi paramétere is garancia. Remélem ez az orsó hûséges társam lesz a magányos pergetéseim alkalmával, és hozzásegít ahhoz, hogy egyre több és nagyobb csukám kerüljön fotózásra, majd visszaengedésre.

Amelyik pedig hazakerül és tepsiben végzi, váljék egészségemre, eszembe juttatva, jó választás volt ez az orsó.

Karácsony András

GINOP