Beszámoló a Nagy Falon túlról, avagy a Kínai Nagy Hal

Tapasztalataim szerint a világ minden pontján megértik egymást a horgászok. Beszélgetõpartneremmel is úgy kezdõdött, hogy vagy egy órán keresztül egy szót se szóltunk egymáshoz, csak ültünk egymás mellett és figyeltük a másik horgászatát.

Érdekes technikával horgásznak. Egy számunkra elképzelhetetlenül lágy, nyeklõ-nyakló 4.5 méter körüli spiccbotra 20-25-ös monofilzsinórt kötnek, ami általában túllóg a boton, kb. 5 méter hosszú, erre kerül elõször egy ütközõ, majd egy mini csúszó adapter, újabb ütközõ, és véghurok. A véghurokba behurkolva egy kb. 2,5 cm-es mûanyag,vagy fém pálca, aminek egyik vége karika a másik vége pedig egy sliccelt karika. Ide kerül majd az elõke, amit egy tömör gumikarikára kötnek és a sliccen keresztül cserélnek.

 A kínaiak általános szereléke.

A pálca hengerére lapólmot tekernek ezzel súlyozzák ki az úszót, ami külalakra a mi feltolós úszóinkra hasonlít. Vékony, hosszú, multikolor antenna, ami vagy üvegszál, vagy mûanyag csõ, de én még ennyire vékony antennát ilyen hosszban nem láttam. Kb. 25 cm hosszú és 3 mm-rõl nullára keskenyedik. Hihetetlen érzékeny és jól látható, igazi mûremek egy-egy ilyen pedzõ. Anyaga lehet mûanyag, balsa, vagy pávatollbél.



A gyönyörûen kidolgozott úszók.  

Gyönyörûen megmunkált eszközökrõl van szó, aminek az aljába mikró írásjelekkel, még a gyártó nevét is jelzik.

 Az úszó végén a gyártó neve látható!!!

 Az úszóvég és a csúszó adapter.

Az úszót csak antennatõig súlyozzák ólommal, mert a ritka kivételektõl eltekintve szinte mindig valamiféle gyurmával horgásznak, és a gyurmagolyó súlya húzza be az antennát. Nagy általánosságban két horoggal horgásznak. Ezt a felszerelést alulról lendítve vetik be, úgy, hogy mindig ugyan oda essen a szerelék. A bot spiccét azonnal bedugják a víz alá, így mire beáll az úszójuk a zsinór is el van süllyesztve. Be kell, hogy valljam, leírva, elmondva sokkal egyszerûbb, mint a gyakorlatban megcsinálni. Vagy fél órát gyakoroltam mire azt lehetett mondani, hogy mondjuk jó. Hol a gyurma esett le, hol az úszó pottyant le jó távol az elképzelt helytõl, hol ez - hol az. Szóval ezt is meg kell tanulni, ugyanis a mindig egy pontra ejtett csali egyben az etetés is.

Az elsõ órában nem is hagyják a vízben az úszót 20 másodpercnél tovább. Így a folyamatosan lehulló, málékony gyurma felhõt képez amire odaállnak a halak. Fõleg busára eredményes ez a technika, de minden más halra is így horgásznak. Érdekességként említeném meg, hogy õshazájában a busa csupán maximum 3-4 kilósra nõ meg, beszélgetõpartnerem állítása szerint.

Egyébként fogtunk ismerõs és ismeretlen fajokat is. A pontyot, kárászt, busát és a gébet ismertük. A törpeharcsa is felismerhetõ volt, bár másmilyen, mint az itthon megszokott.

 A törpeharcsa se a megszokott.

Ami különlegességnek számított az a Wuhani hal ami leginkább a dévérkeszeg-karikakeszeg összeívására hasonlított, és a ?felfele álló szájú" amirõl nem tudtuk meg hogy mi, de leginkább a laposkeszeg és garda keverékének tûnik.

 A ?Wuhani" hal.

 A ?felfeleálló szájúak" legnagyobb példánya.

Érdekessége, hogy a felsõállású szája ellenére zömében fenékrõl fogtuk.

Egyik edzésnapon hatalmas tömegre lettünk figyelmesek. -ami egyébként jellemzõ abban az esetben ha úgy vélik ,hogy ?valami történik" - Vagy ötvenen álltak körül egy férfit aki orsós! (talán ha húszat láttunk ott tartózkodásunk alatt) bottal fárasztott egy hatalmas halat.

 Nagy hal közös fárasztása. 

Számunkra érthetetlen módon sikerült is megfognia a monstrumot. Az amúr, ponty, márna, fene tudja milyen egyveleg hal 18 kg-ot nyomott. Ha nem látom, nem hiszem el. Persze ez is gyurmára csábult, csak lassan oldódóra, olyan volt, mint egy kenyérgalacsin.

 Általunk ismeretlen, egészséges óriás.

Különbözõ adalékokkal, nagyon sokféle állagot tudnak elérni, a gyorsan, szinte azonnal oldódótól a keményig. Beszélgetõ partnerem állítása szerint az aromáknak igen nagy jelentõségük van az itteni vizeken. Az eper, banán, méz, rizs és az alma a favorit, de számtalan variáció van kereskedelmi forgalomban, 20 dkg-os kiszerelésben. Nem is nagyon láttunk ennél nagyobb kiszerelésû zacskós etetõanyagot.

?Beszélgetés" közben kiderült az is, hogy ott nincs engedély. A halakat méretkorlátozás nélkül foghatják, de természetes, hogy a kicsiket visszadobják. Egyszerûen nem akarta megérteni a méretkorlátozásra vonatkozó kérdést. Magától érthetõdõnek tekintette, hogy azokat a halacskákat amik amúgy is kibújnának a haltartó hálóból azokat automatikusan visszaengedik. Az elektromos halászat és a hálózás szigorúan tilos. Nincsenek horgászellenõrök, valahogy mégis mindenki tudja, ki a halász és ki az aki ?tilosban" jár. Õ ellenük a rendõrség lép fel, bizonyára elég hatékonyan, mert kínai kollégám nagyon nehezen értette meg ezeket a kérdéseimet. Állítása szerint náluk egyszerûen nincs ilyen jellegû bûnözés, mert túlságosan nagy a büntetés amit kaphatnak. Egyébként se horgásznak természetes vizeken, mert állítólag ott nagyon kevés hal van. Kialakított (medence), vagy természetes tavakat bérelnek az államtól, ezeket telepítik és a tó ?gazdájától" kell napijegyet váltani. A tógazdának viszont vannak emberei akik ügyelnek arra, hogy mindenki váltsa meg az aznapi horgászati lehetõségét. Mivel egy 80 milliós horgásztársadalomról beszélünk, felmerült az utolsó kérdés, ha nincs vizsga, nincs állami ösztönzés, hogyan tanulnak, nevelik az ifjúságot. A válasz roppant egyszerû és számomra lenyûgözõ. Horgásziskolák vannak. Az etetõanyag gyárosok fenntartanak iskolákat, ahol mindenki ingyenesen! tanulhat. Vannak 1 hetes kurzusok, de akár több hónapig is lehet az iskola szolgáltatásait használni. A tanulótavakon az oktatók megmutatják, miként kell a gyár etetõanyagait bekeverni, hogy kell egy felszerelést összeállítani, cserébe csak azt kéri, hogy mindenhol az õ termékeiket használják, a horgászversenyeken hirdessék, mely gyárat képviselik.

 

 A kínai horgászversenyek egy kicsit mások, mint a mieink.

 

Kínában nagy hagyománya van a horgászversenyzésnek, csak kicsit másként, mint idehaza. Minden korosztálynak (bizony, még 50 feletti hölgyek kategória is van) külön versenyeket rendeznek, de vannak családos bajnokságok is. A szabályok hasonlóak eltekintve attól, hogy a két vagy többhorgos technika engedélyezett. És a szektorok másfél két méteresek . Az is természetes, ha a halat nem a szájánál fogva akasztják meg. A mi eredményünk is ezen múlt - az I. Kingfishing meghívásos nemzetközi édesvízi horgászversenyen, - mert minket nem vitt rá a lélek, hogy szándékosan kívülrõl akasztott busákat fogjunk. Ezért a 45 csapatos mezõnyben a hatodik helyet szereztük meg, úgy hogy a mi csapatunk volt az egyetlen akiknek minden tagja, mindkét nap fogott halat. Talán ezért is volt mindenki hozzánk olyan jó szívvel. Kedves, vendégszeretõ emberekkel hozott össze a sors, akiket komolyan érdekel a mi horgászkultúránk. Remélem lesz alkalmam még visszajutni, azért, hogy gyarapítsam saját, és a kínai sporttársak tudását.

 

Ifj. Gyulai Ferenc

GINOP