Ebben a technikában még nagyon is kezdõnek nevezhetem magam hiszen elmondhatom hogy életemben elõször volt rakós a kezemben. Hogy miként alakult az én elsõ horgászatom az a cikk végén kiderül.
Amikor megérkeztünk a várva várt Szenke tóhoz következett a kötelezõ napijegy váltás. Sajnos a tóban rengeteg törpeharcsa él amely nagyon megkeseríti a környékbeli horgászok dolgát. Szinte mindent felfal amit csak talál és minél többet etetõanyagot használ a horgász annál többen lesznek. De a célom úgy is az volt hogy gyakoroljam a rakós botos technikát ezért nem zavartak ezek a szúrós ördögök. Mivel nem rég volt telepítés a tavon ezért igyekeztem egy pontyos etetõanyagot összeállítani. A haldorádó Nagy ponty etetõanyagra esett a választásom mert ez tartalmaz nagyobb szemû magokat is amely talán távol tartja a törpeharcsákat. Kevertem még hozzá egy doboz csemegekukoricát és egy maréknyi epres halas pelletet is. Reméltem tetszeni fog a halaknak is.
Az etetõanyag még bekeverés elõtt
Elkészült a tartalmas pontyos etetõanyag
Miután elkészült az etetõanyag következett a horgászhely elkészítése. Összeraktam a rakósbotot és megmértem a vízmélységet. A vízmélysége nem volt mély kb 1,5 méter volt ezért egy két tagos topset kényelmesen elég volt a meghorgászásához. Az eresztéket is e szerint állítottam be. Közben feltámadt a szél is ezért az 1gr os úszót egy nagyobbra kellett cserélnem. Csalinak elõször csontkukacot használtam bízva abban hogy az etetésemre odatalálnak a kárászok és talán a ponytok is. Az elsõ halra nem sokat kellett várni. Szó szerint az elsõ volt mert rakóssal fogtam.
Az elsõ halam rakóssal. Kis hal nagy öröm.
Újra felcsaliztam a horgot és toltam be a szereléket. Közben abban bizakodtam hogy most már valami nagyobb halat is foghatok.
A kötelezõ rakós mozdulatsor
Lassan tologattam a botot minden alkalommal, de lassan belejöttem. Kis idõ múlva ismét egy kapás de a hal az elmaradt, de legalább gyakoroltam a botkezelést. Pár perc múlva már sikeres bevágást követõen egy vörösszárnyú keszeget sikerült fognom. Ez már valamivel nagyobb volt mint az elsõ. Közben a párom szorgalmasan fogta ki a Szenke tó szúrós ördögeit.
A szúrós ördög, de azért a párom örült nekik
Nemsokára már én is szinte minden kapásnál csak törpeharcsát fogtam. A kárászok és a pontyok elkerültek minket és a környéken horgászó társaink sem dicsekedtek a fogásokkal. Már legalább negyven törpeharcsát fogtam fájt a tenyerem a rengeteg szúrástól ezért inkább csalit változtattam.
Egy 12mm es epres halas pelletet fûztem fel szilikonelõkére. Talán ezt már békén hagyják a törpeharcsák.
Törpeharcsa ellen
Visszatoltam a rakóst és türelmesen vártam mit sikerül pellettel fogni. Telt az idõ nagyon meleg volt de a kapás valamiért elmaradt.
Fél óra kapástalan idõ után állítottam az eresztéken bízva abban hogy vízközt talán felveszi a ponty a csalimat. Egy váratlan pillanatban a 8gr os úszóm hirtelen határozott mozdulattal eltûnt. Reflexbõl bevágtam és egybõl éreztem hogy ez bizony nem törpeharcsa. Szépen húzta ki a z1,5 ös csõgumit a botból, szívem a torkomban dobogott. Amikor végre megbonthattam a botot akkor láttam hogy egy csuka éhezett meg a pelletre. Nagy örömmel fogtam kézbe életem elsõ rakós bottal fogott csukáját.
Rakósbottal fogott csukám, örömöm határtalan
Gyors fotózás után visszakerült éltetõ elemébe a vízbe.
Viszlát legközelebb!
Összefoglalva nagyon jó horgászat volt igaz, hogy nem nagy halakat sikerült fogni de aki a kicsit nem becsüli a nagyot nem érdemli. Nagy élmény volt számomra ez a rakós botos horgászat. Élmény vele a fárasztás. Talán majd legközelebb nagyobb halakat is sikerül fogni. De a lényeg horgászni, vízparton lenni halat fogni nagyon jó. Addig is kívánom mindenkinek: GÖRBÜLJÖN
Szmolenszki Tamás
