Bízok benne, hogy a sorozat végére mindenki ilyen biztonsággal kezeli rakósbotját.
Ahogy a bevezetõben is említettem, teljesen az alapoktól tárgyaljuk a témát. Megpróbálom a legtöbb ismeretanyagot átadni. Lehet, hogy valamit lehagyok, vagy elfelejtek megemlíteni, ezért, ha úgy gondolom, hogy fontos, késõbb hozzáteszem és mint kiegészítést, megjelölöm. Hasonlóan járok el, ha olyan kérdést kapok, aminek megválaszolása kiegészíti az írást.
A gyakorlott rakósbotos horgászoknak biztosan sok minden unalmas lesz, de ezt a sorozatot nem is nekik készítettem, de még õk is találhatnak benne újdonságot. Az anyagot elsõsorban több évtizedes rakósbotos tapasztalatomra és botgyártás béli ismereteimre alapoztam és leszögezném, én sem vagyok tévedhetetlen. Tehát kezdjük:
A rakósbotokról általában:
A rakósbotok ahogy a nevük is mutatja, olyan zsinórvezetõ gyûrû és orsó nélküli horgászbotok, ahol a bottagokat egymásba, vagy egymásra dugva rakjuk össze ( a botok nem teleszkóposan kihúzhatóak). A botot, a bottagok lehagyásával többfajta hosszban is használhatjuk a meghorgászni kívánt hely távolságától függõen.
Tehát, ha például kívánatos törést, gödröt találunk a fenéken, a parttól 10 méteres távolságban, akkor a 13 méteres botunkról két tagot lehagyva a kívánt helyet meg tudjuk horgászni.
A rakósbotok a 60-as évek végén tûntek fel, 1968-ban a dunaújvárosi világbajnokságon már voltak, akik ilyen bottal horgásztak, igaz csak 8 méter hosszban, mert nem bírták volna el, hiszen alumíniumból készült. Az alumíniumot aztán felváltotta a textil bakelit, majd az üvegszál és végezetül a carbon.
A botok két megoldással készültek, a put in és a put over .
A put in megoldást, amikor a tagokat egymásba dugják, tehát a felsõt az alatta lévõbe, manapság már nem használják. Ezek a botok értelemszerûen karcsúbbak voltak, de nem elég merevek, nem elég gyorsak és elõállítani is nehezebb volt ezeket.
Manapság a put over megoldást használják, amikor a felsõ tagot az alsó tagra dugjuk rá. Ez a megoldás nagyobb botátmérõt kíván, de gyorsabb, gerincesebb botot eredményez és egyszerûbb a gyártása is. Lent négy képben mutatom be a bottagok összerakását.
Bottagok egymásra illesztése (Put Over) 1.
Bottagok egymásra illesztése (Put Over) 2.
Bottagok egymásra illesztése (Put Over) 3.
A bottagok egymásra illesztése (Put Over) 4.
A rakósbotokat általában 7-8 méteres hossztól használják akár 20 méter feletti hosszig is. A Nemzetközi Versenyhorgász Szövetség ergonómiai okokból a nemzetközi versenyeken használható bothosszt 13 méterben maximálta a férfi kategóriában. Ezt sok ország átvette és hazai versenyeiken is itt húzta meg a maximumot, de pl. Olaszországban 14,50 az engedélyezett bothossz, Angliában viszont nincs hossz limit. Magyarországon az országos versenyeken engedélyezett bothossz 13 méter. Általában egyéb versenyeken is ezt használják, de pl. a TOP MIX-HALDORÁDÓ Kupán Dunafalván, lekorlátoztuk a bothosszt 11 méterre.
A teljes, 13 méteres hosszt általában versenyeken használjuk. Hobby horgászathoz elég a 11 méter, sõt sok esetben a 9 - 10 méteres hossz is.
A csúcsminõségû rakósbotok alapanyaga a carbonszál, az alacsonyabb minõségûeké carbon több mûgyantával, illetve carbon és üvegszál keveréke. Természetesen a carbonszál is többféle minõségû lehet, ennek megfelelõen az ára is különbözik. Csúcsminõségû carbonszálat három cég gyárt a világon, õk látják el a repülõgép ipart is.
Rakósbotok gyártása:
A rakósbotokat Európában kezdték gyártani, azonban az árverseny miatt a gyártás szinte teljes egészében Kínába tevõdött át. A nagy olasz botgyártó cégek is botjaik nagy részét Kínában gyártatják, csak néhány csúcsmodelljük készül még Olaszországban. Ez valójában manapság már nem probléma, ha a kínai gyár elég felkészült és megfelelõ minõséget tud gyártani és azt ellenõrizni is tudja. Például a PRESTON rakósok nagy része is Kínában készül, de megbízható gyárban. Itt készültek az INVENTOR széria botjai is és itt készült a GENIUS Carp bot is.
De Kínában gyártat a SENSAS, TRABUCCO, MAVER stb. is.
Még egyszer, ez nem probléma, ez a világ rendje, nemsokára, ahogy Kína meggazdagszik, a gyártás majd átmegy Indiába aztán Afrikába, mindig oda, ahol alacsonyak a költségek.
A gyártó cégek a carbon alapanyagot természetesen nem szálban veszik, hanem lapban. A carbon szálak össze vannak szõve, mint egy szõnyeg, több rétegben, esetleg a rétegek több irányban egymásra vannak fektetve, köztük mûgyanta is van. Egy ilyen lap kb. 1 m x 2 m méretû és nincs 1 mm vastag. Az egyik oldaluk öntapadósra van elkészítve egy lehúzható védõréteggel.
Egy ilyen lapot felraknak a szabász asztalra és egy sablon mentén szabászkéssel kivágják a kiterített bottagnak megfelelõ terítéket.
Errõl lehúzzák a védõfóliát és egy, a gyártandó bottagnak megfelelõen elkészített acél tüskére hengerítik azt fel egy elmozduló asztalú présgép segítségével.
Az így feltekert carbon lapot lebandázsolják, majd egy magas hõmérsékletû és nagynyomású kemencében ?kisütik". A hõmérséklet hatására a mûgyanta megolvad és ez tartja össze a carbon szálakat.
A kisütött bottagot lehúzzák a tüskérõl és méretre szabják, majd a bottagokat összeillesztik. Ha szükséges, csiszolnak az átmérõn. A selejtes tagokat pedig kidobják.
Nagyjából ennyi a botgyártás.
Rakósbotok minõsége
A rakósbotok minõségét a felhasznált alapanyagok minõsége és a gyártástechnológia határozza meg.
A gyártástechnológiával kezdem, mert az, az egyszerûbb. Fontos a tiszta, pormentes környezet, a megfelelõ gyártóeszköz és a megfelelõ szaktudás. Ahol ezek közül valamelyik nincs meg, ott nem lehet csúcsminõségû rakósbotokat (de mást sem) gyártani.
Voltam olyan kínai gyárban, ahol a széntüzelésû kazánt a botgyártó üzembõl fûtötték és ott hamuzták. Mindenen vastagon állt a por.
Voltam olyan gyárban is, ahol tisztaság volt, mert újonnan épült, de már gépekre nem futotta és kézzel tekerték a tüskére a carbon paplant.
Ezek azok az üzemek, ahol 26 dollárért lehet 11 m-es rakóst venni és itthon 19.000 -ért, vagy még olcsóbban árulni.
A felhasznált alapanyagok minõsége a másik meghatározója a botok minõségének. A rakósbotok gyártásánál háromféle anyag fordul elõ, a carbonszál, a mûgyanta és az üvegszál.
Carbonból is nagyon sok minõség van. Ezt egy példával szeretném megvilágítani. Az olasz ITALICA cégnél kérdeztem meg, akik az ASTERX és INVENTOR rakósok egy részét illetve a STRADIVARI Allround botot is gyártják, hogy a manapság forgalomban lévõ 48-50 mm nyélátmérõjû csúcs rakósoknak megfelelõ gyorsaságú botot milyen legkisebb átmérõvel tudnának elkészíteni úgy, hogy a bot akciója, gyorsasága ne változzon?
40 mm volt a válasz. Azt azonban hozzátették, hogy ezt csak nagyon kevesen fizetnék meg, mert olyan drága lenne az alapanyag és ezáltal a bot.
Az eladhatóság az, amiért a botokat ilyen nagy átmérõjûre készítik, hiszen így nagyobb a botok kúpossága, ezáltal egyenszilárdsága, tehát olcsóbb alapanyagból készíthetõk.
Egy csúcs rakósbot egyébként többféle carbonból készül. A botok elsõ 4-5 tagjához jobb minõségû alapanyagot használnak, mint a hátrébb lévõ tagokhoz. Így a top szettek könnyebbek, a bot pedig kiegyensúlyozottabb lesz. Ezért van az, hogy pl. egy ötödik tag sokkal drágább, mint egy hatodik.
A másik fontos alapanyag a mûgyanta, amivel a carbon szálakat, rétegeket összeragasztják. Ennek mennyisége a felhasznált carbon alapanyag mennyiségének a töredéke. Tulajdonképpen ezzel töltik ki a carbon szálak közti mikrohézagokat és ezzel biztosítják a carbon szálak együtt dolgozását. Ennek a mennyisége jól behatárolható, a kevesebb is káros és a több is. Volt olyan botgyártó, aki megpróbálta ennek a mennyiségét növelni, hogy olcsóbb botot kapjon, de nem túl nagy sikerrel, mert a botok folyton törtek.
Végezetül az üvegszál. Ennek használatával nagyon strapabíró, szinte törhetetlen botok készülhetnének, de olyan súlyuk lenne, hogy nem lehetne, vagy csak nehezen, tartani ezeket. Az áruk olcsó lenne, de a használati értékük nulla.
Ezért az üvegszálat a carboszállal keverve készítenek botokat, vagy bot tagokat. Az ilyen anyagból készített botok az olcsó, nagyon lógós, szinte használhatatlan botok, amelyek arra készültek, hogy ?kiküszöböljék a kezdõk hibáit" és megutáltassák a rakósbotos horgászatot.
Viszont a nyéltagnál gyakran használnak némi üvegszálat, részben erõssége, részben olcsósága és részben súlya miatt (a bot súlypontja hátrébb kerül, ami nem is hátrány).
A cikksorozat végére nem lesz probléma egy ilyen hal szákba terelése, még éjszaka sem.
- Folytatása következik -
Papp József
