Az idõpont választás szerencsés volt, mert egybe esett a halak vonulásával, de a frontos idõjárás (délután háromszor kerülte körbe a pályát egy vihar) a halak táplálkozó kedvét kissé visszavetette. A pályán a tréningek alapján nagyon sok hal mutatkozott. Elsõsorban dévérkeszegek tartózkodtak a pályán, de oda lehetett állítani a karikakeszeget is. Azonban egyértelmû volt, hogy a versenyen a dévéreké lesz a fõszerep. Többen már a verseny hetében lejöttek edzeni, hogy jelezzék, nem bízzák a véletlenre a dolgot. Egyértelmûen látszott, hogy a rakósbotos módszer hozhat eredményt.
Reggel 6:30-kor Papp József köszöntötte a horgászokat, ezután kisorsolásra kerültek az elsõ és második forduló helyei. A pálya 5 szektorra lett osztva (13 - 13 - 12 - 13 - 13) A résztvevõk között sok ismerõs arccal is találkozhattunk. Többen érkeztek Szlovákiából és Horvátországból is. A négy hölgyversenyzõnek nem volt külön szektoruk, a mezõnyben horgásztak, de külön lettek értékelve.
A megnyitó.
A sorsolás izgalmas pillanatai.
Eldõl, kinek mit ad a szerencse a mai napra.
A kétórás felkészülés után 9 órakor elkezdõdött a verseny elsõ fordulója. Az etetésre nem volt egyöntetû megoldás, jó volt a dobott etetés, de a kupakolás is hozott halat. Általános vélemény volt, hogy az alapot mindenképp dobni kellett, de a dévérhez a ráetetést már csészével kellett megoldani, míg a karikakeszeg továbbra is a dobott etetõt részesítette elõnyben.
A szúnyglárva szétválasztása.
A bevetésre kész etetõanyag.
A balatoni dévér csemegéje a giliszta, mely feldarabolt állapotban kerül az etetõszúnyog mellé az agyagba.
A kezdés elõtti feszült várakozás pillanatai.
Ezek pedig az etetés pillanatai.
A versenypálya fácán szemszögbõl.
A délutáni fordulóban még az ernyõt is elõ kellett venni.
A délután során a havazás kivételével minden elért bennünket. Napsütés, esõ, szél, vihar.
A halfogás a kezdés után azonnal megindult , elõször a dévérkeszegek jelentkeztek, melyek 20-30 dekás átlagsúlyt képviseltek. A kezdés után aztán kissé visszavettek a halak és már csak néhány helyen mûködött a dévéres technika. A többi helyeken változtatni kellett a módszeren, legyen az halfaj, bothossz, elõkevastagság, horogméret, stb. Verseny közben beugrott néhány bónuszhal is, nagyobb dévér, vagy kisponty személyében. Csalira igazából nem volt tuti recept, de elsõsorban a szúnyoglárva mûködött. A csali felkínálása is döntõ volt, míg az elején a lefektetett csali volt jobb, késõbb az érintõn való horgászat hozott eredményt. Az úszóméret is nagy szórást mutatott, de az igazán jó választás az 1 - 2 gr közötti úszóméret volt.
Gyulai Feri etetése.
Faragó Róbert és a dévér.
Szabó-Petró Henriett, a legeredményesebb hölgy versenyzõ, bûvöli a halakat.
Maximális figyelem összpontosítva!
Gábor András, a verseny gyõztese, munkában.
Egy lopott pillanat, aki fütyül az egészre. Hagyjatok engem játszani!
A pályán mindenhol volt hal, a kérdés csak az volt, hogy a versenyzõ hogy tudja azt meghorgászni. Felértékelõdött a gumizás és a horog jelentõsége ugyanis minden egyes elvesztett hal súlyos hibának számított. Jobbnak látszott a finomabb gumi (0,9 - 1 mm tömör, vagy vékonyabb csõ) a kisebb csali miatt a 16 - 18 horog. A legeredményesebb csali pedig a szúnyoglárva volt. Olyan szorosak voltak a mérlegelt súlyok, hogy egy-egy hallal már helyezéseket lehetett elõrelépni. A forduló legtöbb halát Mikics Balázs fogta a pálya alsó szélérõl horgászva. Jellemzõ volt, hogy szektor egyesek 6 - 10 kg fölötti fogtak.
Az igazság pillanata Mike Józsefnél.
Egy átlagos fogás.
Ilyen halakat lehetett fogni a versenyen.
A második forduló úgy kezdõdött, mint az elsõ. Etetés után azonnal néhány dévér, majd kényes kapások.
A délutáni fordulóra ugyan az volt a jellemzõ, mint a délelõttire, nagy odafigyeléssel, technikás horgászattal kellett a 15 - 30 dekás dévérekbõl és 3 - 10 dekás karikakeszegekbõl 4 - 10 kilónyi mennyiséget fogni.
A forduló közben többször megkerülte a pályát egy vihar. Így a napsütéstõl az esõig mindenféle idõjárás elõfordult. Aztán felénk vette az irányt a fekete felhõ, ezért a versenyzõk és a felszerelések épsége miatt 10 perccel elõbb le kellett fújni a versenyt. A szélviharral érkezett esõ már csak az összepakolást nehezítette, hogy aztán az eredményhirdetésre ismét kisüssön a nap.
Gábor András, a délelõtti szektor egyesére a második fordulóban kettest horgászott és jó teljesítményével megnyerte a versenyt.
A verseny ?munkás" része után kellemesebb pillanatok következtek, az eredményhirdetés. A kiírás szerint az egyéni 1-5 helyezettek serleget, a szektor gyõztesek serleget és a verseny 1-10 helyezettje értékes horgászfelszerelést kapott. Díjat kapott a legeredményesebb nõi versenyzõi is, serleget és egy match botot.
A verseny abszolút gyõztese pedig megkapta a MAHOR különdíját is, egy szép serleget.
Faragó Zoltán dévért szákol.
Heiman József, aki jobb eredményre számított.
Mikics Balázs, aki az elsõ fordulóban abszolút egyest horgászott.
Õ pedig a verseny legifjabb résztvevõje volt.
Zsíros András, aki csak beugrott a versenyre, de a negyedik helyet azért megszerezte magának.
Kovács Krisztián még a match botot is elõvette.
Papp József a ráetetést csészével oldotta meg.
Gyulai Ferenc csak a második fordulóban érzett rá a pályára, igaz, akkor viszont mesterien.
Ez a vihar kerülgetett bennünket a délután folyamán.
Ezért kellett elõbb befejezni a versenyt.
A verseny trófeái.
A végelszámolás, vagyis az eredményhirdetés.
Szabó-Petró Henriett a hölgy kategória gyõztese.
Gábor András a 2011 évi verseny bajnoka.
Papp József:
A verseny rövid értékelése: A pályán eredményesen egyféle módszerrel, rakósbottal lehetett jó eredményt elérni a 15 - 30 dekés dévérek, vagy a 3 - 15 dekás karikakeszegek megfogásával. A pályán lévõ a dévérek nagyon óvatosan táplálkoztak, ezért különösen felértékelõdött a csalivezetés pontossága. Igazából erre kellett ráérezni, mert szinte helyenként máshogyan kellett ezt megoldani. A verseny után több versenyzõvel is beszélgettem, és általános vélemény volt, hogy érintõn, vagy egy kicsit a fenék fölött kellett horgászni, és az 1 -2 gr közötti úszóméret hozta a jó eredményt. Nagyon fontos volt a bot gumizása is. Az etetõanyagnak is volt jelentõsége. Nem kellett belõle sok, de annak jó minõségûnek és erre a pályára alkalmasnak kellett lennie. Fontosnak tartom az etetõ csalogató hatását az elsõ percekben, hiszen ez dönti el, hogy a hal odaáll elénk, vagy sem, mert attól kezdve szinte mindenki földes szúnyogot használ és a hal már nem megy el utána, hacsak valamit el nem rontunk.
Az alapozó és ráetetésre nem volt határozott recept. Volt aki dobta, volt aki kupakolta. Egyformán eredményes tudott lenni mindkettõ. Talán csak annyit tennék hozzá, hogy a dévérre mindenképp csészével kellett ráetetni, míg a karikakeszegnél a dobás volt a jobb megoldás.
Elsõsorban a dévérek megfogásával lehetett jó eredményt produkálni. Ehhez a szúnyoglárva volt a legmegfelelõbb csali.
A pálya nagyon egyenletes, de rendkívül összetett tudást, gyakorlatot, precizitást és helyzetfelismerést igényel. A verseny idején sok hal volt a pályán, zömében dévérek. A pálya most, a tavalyihoz képest teljesen más, a tõle megszokott arcát mutatta. A verseny összfogása több, mint négyszáz kiló hal, az átlagfogás pedig 6.74 kg volt.
Összességében igen magas színvonalú, nagy tudást igénylõ halban közepesen gazdag verseny volt. Aki ráérzett a dévérfogás technikájára, az tudott jó eredményt produkálni.
A verseny díjazottjai.
Köszönjük a kiváló munkát a fõrendezõknek, Kozári Miklósnak, továbbá a rendezõknek, akik ezt a versenyt is kiválóan lebonyolították.
Ezúton is gratulálunk minden egyes versenyzõnek, akik részt vettek ezen a nem könnyû versenyen!
Papp József
Fotók: Futó Márton
Karsai Krisztiám
Kósa Gabriella
Kozári Miklós
