Késõ délután szállt le a gép, Ágh Attila várt a repülõtéren. Õ már a verseny helyszínérõl érkezett, mert az US Open elõtt rendeztek egy kis bemelegítõ versenyt, azon vett részt. Bepakoltuk a cuccot az autójába és már indultunk is Elkhartba. Azonnal mesélni kezdte a versenyt, a halakat, a vízállást és hogy megnyerte a versenyt. Elmondta, tavaly igazunk volt a szerelék összeállításában, mert most is az mûködik jól, sõt Õ még egy kicsit tovább is fejlesztette módszerünket: még rövidebb elõkével még több halat lehet fogni. Elmondta, hogy a vízállás is jó és egyre jobb lesz, csak a hét közepére várt hidegfront szólhat ebbe bele.
A szállodában le volt foglalva részemre a hátsó kijárat melletti szoba, ide ugyanis könnyû bepakolni (tavalyi rutin) és a hûtõben ott volt a 72.000 db csonti is (60.000 fehér és 12.000 piros). Attila profi módon elrendezett mindent.
Minden napra horgászatot terveztem, ki akartam próbálni néhány új elképzelésemet is és persze a tavalyi tapasztalatok alapján (rendkívül tiszta víz) elkészített etetõanyagot, az Xtasy Carp VIP etetõanyag fekete változatát.
Tréningnapok
Attila reggel hatra jött értem. Elõször a Wal-Mart nevû bevásárlóközpontba mentünk. Itt kitûnõ és gazdagon ?felszerelt" szendvicseket lehet beszerezni. A reggeli és ebéd ezzel megvolt. Mivel keverõedényeket és csalisdobozokat nem vittem magammal, ezeket is itt vásároltam meg néhány dollárért. Ezek sima, háztartásban használatos mûanyag edények, azonban a célnak tökéletesen megfelelnek. Megvásároltam még a szükséges mennyiségû dobozos kukoricát is - ugyanazt a finom, édes, fehér kukoricát, mint tavaly -, na és persze a horgászengedélyt.
Még így is sötét volt, mikor a folyópartra érkeztünk. Attila megmutatta az elõzõ napon, a csónaklerakóba szórt etetésén lakmározó pontyokat és suckereket (ejtsd: szakör), majd a játszótérre mentünk beszerezni a szükséges kavicsmennyiséget. Így lényegesen olcsóbb volt, mint tavaly, amikor a boltban vettük.
A McNaughton Park és a St. Joseph folyó
A ?C" szektorba ültünk le horgászni. A bottartómat kinyitva vettem észre, hogy ISIS Carp Champion rakósbotom egyik öt tagos top szettjét a tavalyihoz hasonlóan, megint összetörték. A látszólag sértetlen csomagolás ellenére összetörték, pedig rendesen, csõben, ruhák közé párnázva, két ?TÖRÉKENY" matricával adtam fel. Úgy látszik, a MALÉV-nek semmi sem elég. Hogy mit dobtak rá, nem tudom, de nagy lehetett. Rezignáltan állapítottam meg, hogy csak 5 db top szett áll rendelkezésemre a továbbiakban.
A reggel fényeinél azt is észrevettem, hogy a víz sem folyik olyan sebességgel, ahogy Attila azt korábban a telefonban mondta, nem kellenek 12-15 grammos úszók, elég lesz a 3-6 g is. Még jó, hogy hoztam minden méretet. Attila szerint a víz tovább fog lassulni, ha a front nem hoz számottevõ esõt, tehát még kisebb úszók is kellhetnek, a ?D" szektorban akár 2 g-os is elég lehet.
Úszós dobozom. Minden mérettel készültem
Sajnos, az elõzetes információkra hallgatva, nem hoztam magammal az összes tavalyi szereléket, csak a nagyobbját. Viszont ide, a ?C" szektorba most ezek is jók voltak, csak egy újat csináltam, az új CRALUSSO úszóból, a SHARK-ból, melyet Karcsi küldött, hogy próbáljam ki. Itt kívánom megjegyezni, hogy a SHARK rendkívül jól sikerült ?mûszer". Egyesíti a torpedó és buborék elõnyeit. Rendkívül érzékeny, könnyen vezethetõ. A versenyen mindkét fordulóban adott halat!
Felszerelt top szettek. A tréningeken és a versenyen is ezt a háromfajta úszót használtam, a TOP MIX Atty névre hallgató folyóvízi úszókat 3-6 g méretben, a CRALUSSO Bubble úszókat 2-8 g közötti és a Shark úszókat 4-6 g-os méretben
Az etetõt is elkészítettem, Attila nem kis meglepetésére. A fekete szín lepte meg. Elmagyaráztam neki, hogy a tavalyi tiszta víz indított a fekete színû etetõ választására. Úgy gondolom, hogy a tiszta víz, az erõs napsütés és a sárga színû etetõ a fenéken zavarhatja a halakat, ezért most megpróbálom a sötét színût.
Az új etetõanyag, amelyben a fehér kukorica szinte világít
A kupakolásra váró gombócok
A csontit is beragasztottam...
... melyet Attila is elismeréssel szemlélget
Attila elõbb elkészült és horgászni kezdett, és ahogy illik, fogni is kezdte a halat. Az etetõt sem cifrázta túl, vett a boltban kukoricadarát, zsemlemorzsát meg valami kekszport, és ezt tette be. Azt mondta, hogy ide ez is jó lesz. Nem egészen értettem, de Õ tudja! Alapnak 16 gombócot toltam be és négy gombóc ragasztott csontit. Etetés után a tavalyi taktikához hasonlóan a gömbölyû úszóval kezdtem. Szinte hihetetlen, de már az elsõ úsztatás halat adott, egy shorthead sucker személyében. Tavalyi tapasztalat volt, hogy etetés után 20-30 perccel lehetett megfogni az elsõ halat. Ahhoz képest ez gyors volt. Aztán sorban jöttek a kisebb nagyobb suckerek, törpeharcsák és pontyok. Estig 37 sucker 0,8-2 kg méretben, 10 db harcsa 1-3 kg méretben és egy kb. 3,5 kg-os ponty került szákba, illetve legalább 10 szakított meg...
A napi zsákmány törpeharcsa része
A ?fekete ördögöket" csak nagy küzdelem árán sikerült fotórendbe állítani, ezért egy kicsit füvesek lettek.
Attila 16 suckerrel állt fel. Nem értette az okát, miért csak ennyit fogott. Egész este errõl beszéltünk. Elmagyaráztam, hogy kell beállítani az eresztéket és ehhez hogy kell vezetni az úszót. Nem akarta elhinni, hogy a csalivezetés a legfontosabb dolog. Azt hitte, mindent tud a vízrõl, de elképzeléseinek egy része most romba dõlt.
Másnap az ?D" szektorba ültünk. Ez a pálya leglassabb része. Attila nem horgászott, a rendezõknek segített és szerelni akart. Mivel nem volt tréningpartnerem, nem tudtam új elképzeléseket kipróbálni, ezért elhatároztam, hogy a tavalyi taktikát követem és nem is változtatok rajta - tehát a víz sebességének megfelelõ úszókat váltogatva, hol gömbölyû, hol buborék, hol pedig az új Shark, mert a tapasztalatok szerint a váltás legtöbbször halat ad. 25 cm-es elõke, ez is a tavalyinak megfelelõ, 16-18 méretû Gamakatsu 2260B horog, fluorocarbon elõke. Minden szerelék külön, az úszó méretének és alakjának megfelelõen beúsztatva. Alapnak 15 gombóc etetõ és négy gombóc ragasztott csonti. Ettõl kezdve ezt gyakoroltam. Két dolog volt, amit ki kellett dolgoznom. Az egyik a megfelelõ gumi és gumiméret, a másik a ráetetés gyakorisága. Ezen a napon több gumit is kipróbáltam, de csak a PRESTON csõgumik tudták azt, ami nekem kellett, a tapadásmentességet a top szettben és a kellõ lágyságot, rugalmasságot, amivel a suckereket biztonsággal meg lehetett fogni. Tudtam és Attilának is mondtam, hogy a versenyen 10-12 kapásnál nem lesz több, azokat viszont meg kell fogni a jó eredményhez. A sucker, bármilyen nagy is, nem csinál vad kirohanásokat, ezért a piros és zöld színû gumik megfelelõnek bizonyultak. Attila tömör gumit használt, hivatkozva annak kedvezõ árára és a gyorsaságára, hogy azzal a hal nem tud olyan sokáig rohangálni.
A másik dolog, amit beállítottam, a ráetetés gyakorisága volt. Elõször 10 percre állítottam órámon a jelzést, de ez túl gyakorinak bizonyult ahhoz, hogy idõm legyen két ráetetés közt háromféle úszót használni. Ehhez a 15 perces idõköz bizonyult megfelelõnek. Itt is sok halat fogtam, és sok bámészkodót kaptam, köztük a megyei újság riporterét, akinek szinte egyetlen szavát sem értettem és aki majd keresztülesett a botomon, viszont egy remek kis írást csinált a megyei lapban (mellékelve!).
A helyi lapban rólam megjelent újságcikk nyitóképe.
Képaláírás: Papp József, a címvédõ Amerikai finomszerelékes bajnok, az elkharti McNaughton parkbéli St. Joseph folyóból fogott kis suckerrel.
A cikk az írás végén megtekinthetõ angolul, eredetiben és magyarra fordítva is.
Sok versenyzõ is nézte horgászatom, szerelékem és kérdezgettek is. Természetesen minden kérdésükre válaszoltam, hiszen a szerintem leglényegesebbet, a csalivezetést elmondani úgysem lehet, azt érezni kell!
Másnap az ?A" szektorba pakoltunk be. Sajnos megérkezett az elõzõ napra ígért hidegfront, széllel, hideggel, borult éggel és idõnként szemerkélõ esõvel. Hiába, a meteorológusok itt sem állnak helyzetük magaslatán az idõjóslás tárgykörében. Etetés után egy órát horgásztam, fogtam négy halat, majd felálltam, mert a szél miatt nem lehetett normálisan vezetni a csalit, meg a botot is féltettem. Mérgelõdtem, mert az amúgy is kevés edzésnapból még egy kiesett. Attila az esti fejmosás hatására ismét horgászott, mert egyébként nem akart. Megint a saját keverékét tolta be. Egész nap öt halat fogott, de végigkínlódta - bár szerintem értelmetlenül - a napot. Én sétáltam egyet és megnéztem a többi tréningezõt és egy ?helyi erõt", aki törpeharcsára horgászott.
A ?helyi erõ" törpeharcsával, amit valami iszonyú nagy gilisztacsokorral fogott
Elise, a horgászhölgy, aki kitûnõen horgászik
Peter Wolan full DAIWA felszerelése
A ?pipás ember", akivel szoros küzdelmet vívtam az elsõ fordulóban. Egyszerûnek látszik, de karosszékes rakós botozása mellett nagy tudója a víznek és a suckereknek
Délutánra a hideg és a szél egy kicsit mérséklõdött, és idõnként már a nap is elõbújt. Horgászni már nem volt kedvem, szerelékeket készítettem.
Az utolsó tréningnapon ismét a ?D" szektorba ültünk, mert itt volt a legkisebb esélye a szélnek. Attila alám ült, de - számomra érthetetlenül - még mindig nem használt rendes etetõt. Még mindig az elõkehosszokon vacillált, nem értette a szerelékcsere lényegét, a csalivezetés mikéntjét. Nem tudom, miben bízott, de már igazán nem is érdekelt. Azt hiszem, egy elég bebetonozott elképzelését döntöttem meg. Igaz, Õ meg az én taktikámat nem értette, miért ragaszkodom a tavalyihoz, miért hiszek benne annyira, miért nem változtatok rajta. Egy a lényeg, versenyidõben 13 halat fogtam, Õ meg hatot. A horgászat végén, miközben úsztattam, odajött és megkérdezte, hogy miért ragaszkodom ilyen makacsul az elképzelésemhez, és tulajdonképpen miben bízok? Válaszom egyszerû és látványos volt: top szettet cseréltem, és az elsõ úsztatásra halat fogtam.
Attila suckert szákol
Attila shortheadje
Lényeges volt a csészés etetés, ahogy tavaly is. Ezt a versenyen pontosan 15 percenként végeztem
Shorthead a szákban...
... majd a szákból kivéve...
... a fotógép elõtt
Egy quilback sucker, a versenyen is sikerült egyet fognom
Ez egy számomra új halfaj, tavaly ilyet nem fogtunk. A mi dévérünkre hasonlít. Azt mondták, horoggal nem fogható, én azért kettõt fogtam, szabályosan szájba
A ?pipás ember" river suckerje
Most egy silver sucker a kezemben, a változatosság kedvéért
Sucker = szopós. Itt látszik, miért hívják õket így. River sucker portré
A tréning ezzel befejezõdött. Tavalyi taktikámon semmit sem változtattam, csak egy kicsit csiszoltam rajta. A múlt évben Gáborral kidolgozott módszer most is mûködött, értelmetlen lett volna kidolgozás nélkül valamin is változtatni.
A verseny
A versenyen 24 induló volt. Négy hatfõs szektor került kijelölésre. Nyolc versenyzõt emeltek ki, köztük engem is, akik közül kettõ-kettõ került egy szektorba, természetesen sorsolás útján. A többi versenyzõt hozzájuk sorsolták ki. Aki az elsõ fordulóban ?A" vagy ?B" szektort húzott, az a második fordulóban csak a ?C", vagy a ?D" szektorba kerülhetett.
Megnyitó és sorsolás
A pályát ismerve ?B" és ?C" szektort szerettem volna. A ?D" szektort megosztotta egy híd, alatta és fölötte két különbözõ jellegû vízzel. Igaz, hogy tavaly innen egyest horgásztam, de ez akkor is sokkal egyenetlenebb, mint a másik három szektor.
A szombati fordulóra a ?D" szektort húztam, azonban az alsó szélsõ helyet. Ez nem volt rossz, hiszen elõzõ nap itt edzettünk és én Attila helyét kaptam. A fölöttem lévõ helyen azonban sokkal jobban volt etetve, mert én ültem ott elõzõ nap. Továbbá elõttem a fenék mintegy 20 cm-t emelkedett jobbra, ami folyón nem igazán jó. Fölöttem a pipás ember ült, aki a kezdés után hét perccel beszákolt egy 3,5 kg-os harcsát, majd egy kisebb suckert. Rendesen feladta ezzel a leckét. Azonban egy idõre õ befejezte a halfogást. Ekkor sikerült az elsõ halat fognom, egy shorthead személyében. Már épp azt számolgattam, hogy legalább öt ilyen kell, hogy kompenzáljam a harcsáját, mikor elakadásszerû kapással egy river sucker jelentkezett, és a maga 3,5 kilós súlyával egyenesbe hozott szomszédommal. Itt igazolódott be a helyes gumiválasztás. Igaz, hogy egy kicsit tovább tartott, de biztosan meglett. Aztán jött még egy, csak kisebb, majd egy quilback és még három sucker. Ekkor már éreztem, nagy baj nem lehet. Szomszédom viszont elkezdte húzni a halakat. 6:4-re feljött, majd egyet Õ, egyet én alapon 9:7-tel zártunk az én javamra. Ez súlyban 1 pound és 10 uncia különbséget jelentett javamra, így 26 pound és 13 uncia súllyal megnyertem a szektort. A verseny ideje alatt 13 kapásom volt. Ebbõl kilenc halat fogtam meg, három külsõs halam volt és egy pontyom, amihez nem volt közöm. Az egyik külsõs a szák elõtt ment el. Szomszédomnak is ment el egy hala a szákolás elõtt.
Szomszédom irtózatos méretû, törpének éppen nem nevezhetõ harcsájával és egyéb zsákmányával
A versenyt összesítésben ezzel vezettem, hiszen nekem volt a legtöbb halam. Azonban hátra volt a második forduló... szerettem volna, ha egy tornádó, vagy árvíz vagy bármi miatt törlik a második fordulót.
Attila kettest csinált. Félidõig vezette szektorát, akkor azonban valamilyen ismeretlen oknál fogva (valószínû a szomszédja fogott valami nagyobb halat) gilisztát szeletelt etetõjébe. Ettõl kezdve nem találkozott hallal. Nem értettem cselekedetét, mert korábban elmondtam neki, hogy ezt tavaly kipróbáltuk és nem mûködött.
Este egy mexikói étteremben vacsoráztunk, melyet heves hasmenés követett, azonban reggelre már semmi probléma sem volt.
A vasárnapi forduló elõtt izgatott voltam. Nem tudtam, melyik szektor lenne jobb, az ?A" vagy a ?B". Aztán a sors és a bal kezem eldöntötte: ?B" szektor közepe.
A fenékmérésnél kiderült, hogy 13 méterben a fenék balra lejt, de 11,5-ben mintegy 3-5 cm-rel mélyebb is a víz, ráadásul egyenletes a fenék. Tanácstalan percek következtek, megmerjem-e kockáztatni a rövidebb botot, vagy maradjak a 13-nál?
Megkockáztattam! Levettem egy tagot és 11,5-re etettem. Úgy gondolkodtam, hogy ha szükséges, a halat egy kis ráetetéssel beljebb tudom vinni, azonban kijjebb nem. Ha lesz hal, akkor maradok ezen a hosszon, ha nem, beljebb megyek.
Tony Forte, az egyik kiemelt, az elsõ úsztatásra halat szákolt. Nekem a 7. percben süllyedt el az úszóm. Bevágtam, de úgy látszott, elakadtam. Megrángattam egy kicsit, erre elindult. Több mint tíz perces, rendkívül óvatos fárasztás végén szákoltam meg a mintegy 3,5 kg-os river suckert. Ez rendbe tette idegeimet, megnyugodtam. Félidõig még három suckert és egy harcsát fogtam. Ekkor azonban hosszabb kapástalanság következett, Egy órával a vége elõtt úgy döntöttem, megpróbálom a 13 métert. Négy ragasztott csontit kupakoltam be. A hátralévõ idõben még négy halat szákoltam, ebbõl kettõt az utolsó tíz percben. Egy nagyot akasztottam egy perccel a vége elõtt, melyet megpróbáltam kihúzni, de elvitte az elõkémet. Azonban így is sikerült szektort nyernem és összesítettben két ponttal várni, hogy a többi szektor egyes mennyit fogott, mert itt már csak a súly szólhatott bele a gyõzelmembe.
Második fordulóbeli kapitális river suckerem
Tony Forte suckerje nem sokkal kisebb az enyémnél
Aztán megtudtam, hogy ugyan még két versenyzõnek két pontja van, de a fogott súlyom több, tehát nyertem! Hoppá! Megint sikerült! Újra megnyertem a US Opent, megvédtem bajnoki címemet! Örömöm leírhatatlan volt, sorban jöttek gratulálni a versenyzõk.
A szektorelsõk és a dobogósok
A dobogósok. Balra Derek Chicagóból, jobbra Alex Miamiból
Sikerült megvédenem a címet. Újra US Open bajnok vagyok!
A részletes eredménylista a mellékletben.
Attila hármast csinált, gumizási problémái voltak, halai mentek el. Különösebb kommentárt nem fûzök hozzá, csak annyit, hogy szerintem a verseny egyik esélyese volt és kiengedte kezébõl a lehetõséget. Talán majd jövõre!
Art vitt vissza Chicagóba, ahol hétfõn volt idõm megnézni a várost. Ha nem a Brodway-n lennék, nem tudnék különbséget tenni New York és Chicago között. Felhõkarcolók, utcák, zaj, nekem olyan egyformák. Aztán kimentem a Michigan-tó partjára és az ottani parkban sétálgattam, majd betértem egy McDonaldsba. Ez is olcsóbb, mint nálunk. Egy Big Mac menü 5 dollár, korlátlan italfogyasztással.
Chicago a Michigan-tó melletti parkból nézve
A város a Chicago River egyik hídjáról
Sok élménnyel gazdagodva és egy új (megvédett) bajnoki címmel indultam haza. Ígérem, hogy jövõre visszatérek, és ismét megpróbálom! Ha sikerülne egymás után háromszor megnyerni a versenyt és végleg elnyerni a vándorserleget - amely eddig soha senkinek nem sikerült -, talán végleg beírhatnám magam az USA horgásztörténelmébe. 1 év múlva kiderül, hogy teljesül-e hõn áhított vágyam. Drukkoljatok nekem!
A honlapon a VIDEÓK -nál két részes film mutatja be a versenyt. Jó szórakozást hozzá.
Papp József
Az újságban megjelent cikk eredetiben:
A cikk magyar fordítása:
Képaláírás: Papp József, a címvédõ Amerikai finomszerelékes bajnok, az elkharti McNaughton parkbéli St. Joseph folyóból fogott kis suckerrel.
Õrületes ?nádbotos" horgászat
Papp József ül a St. Joseph folyó betonnal övezett partján, és reménykedik a halfogásban. Horgászbotja messzire nyúlik a víz fölé. Tekintete folyamatosan az úszóját figyeli. A kép számomra a múltat idézi, mikor gyerekként, sok felnõttel együtt ültünk a folyóparton, és lógattuk csalijainkat a vízbe.
Ezen az indián nyári délután
Papp horgászott az elkharti McNaughton parkban, készülve a hétvégi horgászversenyre. Bárki észrevehette, hogy az 50 éves magyar nem egy átlagos horgász. Mintegy 5000$ értékû felszereléssel van körbevéve, melytõl minden sügérhorgász sárgulna az irigységtõl. Papp, aki csak kicsit beszéli az angolt, egy jelenség a finomszerelékes versenyhorgászat világában, amely oly népszerû Európa-szerte és annyira ismeretlen nálunk. A legjobban úgy jellemezhetnénk, hogy ez egy túlfejlesztett nádbotos horgászat. Észbontó a bonyolultsága és a legmagasabb technikai szintre van fejlesztve. És felettébb drága. De ami fontosabb, hogy ez a horgászatnak egy halálos egy formája.
Papp botját tekintve
Egy 43 láb hosszú, karbonból készült bot, amely hihetetlenül könnyû. (A bot tagokból áll, melyek a körülményektõl függõen lehet szétbontani.) Mellette hat top szett feküdt, párhuzamosan a parttal. Biliárddákókra emlékeztettek engem. Mindegyik más gumizással, úszóval, damillal és horoggal volt felszerelve. Ezek a pót top szettek teszik lehetõvé, hogy a bot elejének gyors cseréjével alkalmazkodjon a változó körülményekhez. Csak a bot kerül mintegy kétezer dollárba. Ezt mondta. Vannak olcsóbb botok is, elmondása szerint, de ezek egy olyan szintû horgásznak, mint Papp, nem megfelelõek. Közvetlen Papp mögött két V-alakú állvány van, melyek három lábon terpeszkednek. Ezeken szivaccsal borított görgõk vannak. Ezek azért szükségesek, mert a horgász nem egyszerûen csak megemeli a 13 méteres botot, és emeli partra a halat, mint ahogy mi tettük ezt anno a nádbotjainkkal. Ezt a botot a görgõkön kell hátrafelé tolni, és mikor kb. 30 láb már hátrakerült, akkor bontjuk le az elejét és tartjuk egy kézben, mint egy hagyományos botot. Aztán a halat hagyományos módon megmeríthetjük. A top szett egy újabb különös dolog. A damil nem direkt van a spicchez rögzítve, mint a nádbotok esetében. Helyette a gumihoz (egyszálú, henger alakú gumi) van kötve, mely végigfut az üreges topset teljes hosszában. Ehhez van rögzítve a 14-18-as damil is, az ólom, az úszó és a horog pedig erre van felszerelve.
A halnak elsõként a gumi erejével kell megküzdeni a bot rugalmassága helyett. Természetesen a horgászoknak többféle gumi áll rendelkezésükre. Lehetnek üregesek vagy tömörek, különbözõ nyúlási képességekkel, függõen a horgászati körülményektõl és a fogni kívánt halak méretétõl. És a felszerelések terén mi most még csak a felszínt karcolgatjuk. De ezek e felszerelések különböztetik meg a versenyhorgászokat a mifélénktõl. Papp elsõ dolga, hogy etetõanyagot szór be, mellyel odacsalja a halakat. (Õ a gyártója a TopBait-nek, mely egy titkos összetételû etetõanyag. Ezek az etetõk engem a sütemény õrleményekre emlékeztetnek. Ezeket Magyarországon gyártják, és onnan importálják hozzánk, elérhetõek a www.teambogash.com címen.) Ehhez az anyaghoz még tesz élõ csontit, kukoricát és gilisztát, meg még sok egyebet is. Majd kimarkol belõle egy adagot, és gombócot formál, amit egy csészébe tesz, ami az egy top szett elején van elhelyezve. Ezt betolja a víz fölé egy kiszemelt helyre, és oda ejti az etetõanyagot. Az etetõ úgy van összeállítva, hogy teljesen a fenékre süllyed, mielõtt szétesne. Mintegy 5-6 gombócot tesz így maga elé a vízbe.
Majd horgát is beveti csontival csalizva (amit mi itt spike-nak hívunk) pontosan az etetésre, vagy kissé alá, majd várja a kapást. Finoman megemeli a botot, hogy akadjon a horog, és megkezdõdik a fárasztás. Minden halat csak a mérlegelés idejéig tartanak fogva, utána visszaengedik a vízbe. A halak odacsalogatásának az etetés a titka. Versenyek alkalmával a horgászok le vannak cövekelve, a kijelölt helyeiket méternél messzebbre nem hagyhatják el. Etetni maximum 10.000 darab csontit és három doboz kukoricát vihetnek magukkal. Csalihal használata tilos. A cél, hogy mindenki annyi halat fogjon szabályosan, amennyit csak tud.
Mennyire jó is Papp? Hét közepe felé jó néhány órát töltöttem el, nézegetve ezeket a versenyhorgász gurukat. Figyeltem Pappot, ahogy egymás után fogja a halakat. Annak ellenére, hogy jómagam fõleg legyezõhorgász vagyok, annyi új ötlettel lettem gazdagabb az élõ csalis horgászat terén, hogy összeszámolni nem tudnám. Ezek a versenyzõk észbontó szintre emelték a parti horgászatot.
Egy szerdai gyakorlás alkalmával Papp öt órát horgászott. 85 font halat fogott (kb. 39 kg) melyben volt 37 sucker és 9 csatornaharcsa. Mindezt arról a helyrõl, ahol az átlaghorgászok egész nyáron panaszkodnak, hogy nem, vagy csak elenyészõ mennyiségeket fognak. Tegnap a U.S. Open elsõ fordulója állítólag elég lassú horgászatot mutatott. De a címvédõ Papp a mezõnyben a legtöbb halat fogta, megszákolva 26 font és 13 uncia (kb. 12 kg) halat.
Ha élõ csalis horgász vagy, még lehetõséged van rá, hogy a McNaughton parkban verseny közben nézd meg ezeket a horgászokat. Bár gyorsnak kell lenni, mert ma van a verseny utolsó napja, délután 2-kor vége is van. Egy-két órát figyelve a versenyzõket többet lehet tanulni a finomszerelékes parti horgászatról, mint bárki is képzelhetné, és ez akkor is igaz, ha még soha nem vett speciális finomszerelékes felszerelést.
Egy másik alternatíva, ha csatlakozol a helyi versenyhorgász klubunkhoz. Érd.: Tony Forte (Bristol) vagy Tom O'Connor (Elkhart).
Ez a cikk késõbb egy nagyobb lapban is megjelent, csak az alábbi kiegészítést és képet tették hozzá:
The first day of the U.S. Open Match-Fishing Tournament, the fishing was described as very slow. But Papp, the defending U.S. champion, caught the greatest poundage of any angler, landing nine fish totaling 26 pounds, 13 ounces. The second day he added 19 pounds, 12 ounces, for a total of 46 pounds, 9 ounces. It was sufficient for him to repeat this year as the U.S. Open Match-Fishing champion.
Fordítás:
Tegnap az Amerikai Nyílt Bajnokság elsõ fordulója állítólag elég lassú horgászatot mutatott. De a címvédõ Amerikai Bajnok, Papp a mezõnyben a legtöbb fogást könyvelhette el.
Kilenc halat fogott, melyek súlya 26font 13uncia volt. A második nap ehhez még hozzátett 19font 12 unciát, így összesen 46font 9 uncia hallal zárt.
Ez már elegendõ volt, hogy idén ismét õ legyen az Amerikai Bajnok.
Photo by James H. Phillips.
