Verseny helyszíne: Fox folyó, és csatorna kb. 20 km Chicago-tól.
Mivel Amerikában a versenyhorgászat viszonylag még csak gyermekcipõben jár, a versenyhorgászok száma lényegesen kisebb mint Európában. Ez a fõ oka annak, hogy a felnõtt férfi csapat itt csak 4 fõbõl áll. (Így több csapat tud részt venni a versenyen, hogy az izgalmasabb legyen).
Az itteni versengõk többsége hozzám hasonlóan, egykor Európában élõ tõsgyökeres versenyhorgászok. Azon kívül, hogy az életünk teljesen megváltozott miután Amerikában találtunk új otthont, egyben megegyezünk: a versenyhorgászat iránti szerelem nem halványult el egy cseppet sem.
Idén két csapatot sikerült szerveznem a versenyre. Az elsõ csapattal, -amelynek én is tagja vagyok-, már vagy 3 hónappal ezelõtt elkezdtünk a versenyre készülni. Rajtam kívül a csapat tagjai: Aleksandar Rak(egykori jugoszláv), Mark Green(angol), és Gary Fritz(amerikai). A verseny elõtt megegyeztünk, hogy a következõ évi csapatba kerülésért, a versenyen leggyengébb eredményt produkáló horgász, helyet fog cserélni a második csapatunk legjobban kvalifikálódott horgászával.
Az idei évben a legveszélyesebb ellenfelünk egy Chicagoi csapat volt, akiknek tagjai az elmúlt három évben elsõk voltak, valamint helyiek lévén rengeteg tapasztalattal, és információval rendelkeztek az adott helyrõl.
Mivel sajnos mi ezt nem mondhattuk el magunkról, így azt terveztük, hogy 3 napot fogunk tréningezni, hogy kitaláljuk a víz és itteni halak jellegzetességeit, szokásait.
A csapattársaim segítségével sikerült mindent idõben, aprólékosan megszerveznünk. Amire a verseny hete, ideje eljött minden rendelkezésünkre állt, amire csak szükségünk volt: kényelmes szálláslehetõség, horogra való, élõ csalik, csapat pólók..., szponzorok(Wacker Bait&Tackle, TOP MIX), és ami a legfontosabb, etetõanyag, amely a Top Mix, és Papp József segítsége révén jutott hozzánk. Az etetõanyagot Papp úr állította össze, az itteni tapasztalataim, és beszámolóim révén speciálisan erre a vízre.
Nem fogom soha elfelejteni azt az örömöt, amikor a csapattal együtt elõször bontottuk ki, és pillantottuk meg az etetõanyagokat. Nagyjából úgy viselkedtünk mint egy ötéves a karácsonyfa alatt. Kétféle etetõanyagot kaptunk. Az egyik egy folyóvízi nehéz tapadós anyag volt piros színnel, a másik egy univerzálisabb sárga pontyozó keverék.
Ahogy vizet adtunk hozzá, egybõl nyilvánvaló lett számunkra, hogy az illat, szín, egyéb jellegzetességek alapján mindkettõ nagyon profin összeállított, tökéletes keverék.
Szerda reggeltõl naponta kétszer gyakoroltunk. Délelõtt a csatornán, délután pedig a folyón. A két külön helyszín lényegesen megnehezítette a dolgunkat, a sok cipekedés, ki, be pakolás, és variációk miatt. A verseny úgy volt megszervezve, hogy két-két szektor volt kijelölve a folyón, és a csatornán, és csak azt lehetett elõre tudni, hogy aki szombaton a csatornára sorsol, az vasárnap a folyón fog horgászni, valamint vica versa. A három napi gyakorlás után sok mindenre rájöttünk, és nagyon biztosak voltunk benne , hogy a stratégia amelyet kiterveltünk mûködni fog a versenyen. A verseny elõtti napokon rengeteg esõ esett, így mind a folyó, mind pedig a csatorna vízállása viszonylag magas volt. A folyóvízre 10 - 25 gr-os lapos úszókat használtunk a helytõl, és csali vezetéstõl függõen. Könnyebb úszókat lassított visszatartáshoz, a nagyobbakat megállításhoz. Az etetést az elsõ sípszótól a lefújásig nagyon aktívan folyamatosan adagoltuk. Az etetõanyagba vagdalt giliszta, csonti, és kukorica került, és a gombócokat földdel, valamint apró kaviccsal nehezítettük meg. Az elsõ 1-1.5 órában fõleg törpeharcsára horgásztunk, és számítottunk, amelyeknek a súlya 10dkg-3kg-ig között volt. Ezt követõen a pontyok cseréltek helyet a törpékkel, szegényeket a világ végére kergetve. Amennyiben az etetés a megfelelõ ritmusban történt, úgy azok a verseny végéig a helyszínen tartózkodtak. A Top Mx etetõanyag bizonyította a kiváló minõségét. Nem csak ,hogy a mi csapatunk tagjai termelték ki a legnagyobb súlyt a két nap után, hanem az is tükrözte, hogy a folyóvízen szinte minden kapás egy zsebkendõnyi helyen volt, tehát ott fejtette ki hatását az anyag ahol pontosan akartuk.
A csatorna csak 1m mély volt, így oda nem juttattunk be nagy mennyiséget. Nagyjából egy kilót használtunk, azt azonban kis mennyiségben folyamatosan adagolva. Az ide használt enyhén citromos illatú finomra rostált mix a helyre vonzotta a pontyokat az elsõ fél óra után.
A víz kellemesen meleg hõmérséklete miatt, a pontyok rendkívül aktívak, valamint bivalyerõsek voltak a verseny napjai alatt. A csatornán ez különösen megnehezítette a horgászatot. A gyakran megakasztott 2-7 kg-os vadpontyok, az akasztás után egybõl a közeli túloldalt célozták meg, ahol bedõlt fatörzsek, tuskók közt sikerrel szabadulhattak meg a pillanatnyi fogságukból. Rengeteg szakítás, top-kit törés, igazán küzdelmessé, és izgalmassá tette a versenyzõk munkáját. Az egyéni eredményeket nem díjazták, azonban az elsõ 3 egyéni legjobb helyezés az összes horgász közül:
1. Mark Green
2. Ágh Attila
3. Aleksandar Rak.
A gyõztes csapat
Így a két napos forduló alapján, az elsõ csapatunk nyerte meg a versenyt egyetlen egy pont különbséggel, azonban közel 30 kg-nyi súlyelõnnyel, közel 120 kg összsúllyal. Rengeteget tanultunk az átélt tapasztalatok alapján, valamint sok más kérdés is felmerült bennünk a verseny után, amelyre nem tudjuk még a választ. Egy azonban biztos: A Top Mix etetõanyag olyannyira jó, hogy nem csak a magyar, és környezõ országbeli uszonyosok ízlését elégíti ki, de ezek után még a tengeren túl élõ halak is megemlegetik majd.
Ágh Attila
New York
A bajnokságról további képek a napokban kerülnek feltöltésre.
