Az Alcsi-szigeti pálya, és a sorsunkat megnehezítõ vattaszõnyeg.
A szolnoki nem egyszerû pálya. Nem csak a ferde rézsûs partoldal nehezíti meg a horgászatot, idén a nyárfaszösz is rengeteg kellemetlen pillanatot okozott. A sok kellemetlenség közé azért egy kis öröm is került, hiszen eltûnt a törpeharcsa, minimális számban volt jelen a pályán. Úgy tûnik, hogy egy herpeszvírus támadta meg, nagyszámban volt látható az elpusztult törpeharcsa a parti sávban. Ennek köszönhetõen kifejezetten keszeges, gyors horgászatra kellett számítani. Amennyiben a keszegek nem voltak jelen, vagy kapókedvüknél, akkor a kisméretû pontyokra lehetett még támaszkodni, amelyek 30-70 dkg között képviselték magukat horgainkon. Illetve a snecizés viszonylag stabil eredményt biztosított.
A magam részérõl 4 napot edzettem a 3 napos versenyre. Ez alatt a 4 nap alatt rájöttem, hogy a keszegfélét viszonylag stabilan meg lehet fogni fenékközelben, illetõleg vízközt is, ami a 4-4,5 méteres vízoszlopban akár a fenéktõl számított 2 méterre is lehetett. Nagyon fontos volt megtalálni azt a magasságot ahol a halak az adott idõben tartózkodtak. A folyamatos ráetetéssel azonos helyen lehetett tartani a halakat, így stabilan lehetett számítani kapásra. Úszót 1 grammostól 3 grammosig használtunk, ami nemcsak a gyors beállást tette lehetõvé, hanem a rengeteg szösz között is könnyebb volt átjuttatni a csalit.
A szöszben nagyon nehéz volt horgászni, arra nagyon figyelni kellett, hogy a horgon és az elõkén ne legyen semmiféle szöszmõ, mert akkor nem vette már el a hal a csalit.
Volt, hogy az egész szektor az szerelékét tisztította.
Az edzések alapján úgy döntöttem, hogy 2 zacskó Spice Dévért , 2 zacskó Xtasy Dévért, és 1 zacsó Ponty-Kárasz Match-et fogok keverni.
Az etetõanyagom alkotóelemei.
A Spice Dévér tipikusan a 30 dkg alatti keszegállomány etetõanyaga az én tapasztalataim szerint. Amennyiben ilyen 10-30 dkg közötti dévérkeszegeket kell fogni, szinte verhetetlen ez az etetõanyag. Jó a szemcsenagysága, és igazán bolondulnak az aromájáért, illatáért.
Az Xtasy Bream, véleményem szerint, az egyik legjobb dévéres etetõanyag, nagyon szeretem, és ha dévérrõl van szó, én mindig keverek belõle.
A Winner Ponty-Kárász Match egy kicsit kakukktojás, kikericssárga színével, sokan nem értették, hogy mit keres az etetõanyagomban. Ez egy viszonylag nagy szemcsézetû etetõanyag, stabil állaggal, ami magát az egész etetõanyagot is stabillá, és könnyen gyúrhatóvá tette, egynyomásos gombócokat is lehetett volna belõle gyúrni, ha vízközt akartam volna felhúzni a halakat. Egyébiránt az egész etetõanyag kivilágosodott a vízben, és mint az a fotón is látszik a ferde partoldalon szépen megállt, nem gurult el a mélységbe. A ságra szemcsék pedig mindemellett a pontyok helybentartására is hivatottak voltak.
Az etetõanyagom szépen elterült a rézsûn, így csábítva magához a halnépet. Mindenki megtalálta neki való finomságot. A keszegnép a keszegnek valót, a pontynép a pontynak való szemesebb darát.
A kukoricát szinte mindenki kupakolta
A horgászati technika egyébként rém egyszerû volt, 11 vagy 9,5 méteres hosszban horgászva, ez attól függött, milyen volt a lejtõ az adott helyen, mindenki maga döntötte el, hogy milyen távolságban, hosszban horgászik, a lényeg az volt, hogy állandó etetés mellett, folyamatos kopogással kellett helyben tartani a halat, a becsobbanó gombócokat már tátott szájjal várták a halak.
Egy fordulóban 100-130 darab halat lehetett fogni az átlag 8 dkg súlyú dévérekbõl, ezzel igazán jó eredményt lehetett csinálni. Persze sajnos ez nem minden helyen volt így. Például az elsõ napon az A9-es helyen horgásztam, ahol a 110 db hal csak 5 kg körüli súlyú volt, itt aprók voltak a halak. Kicsit meg is voltam ijedve, hogy miért lehetett, de mint ez késõbb igazolást nyert, itt a hellyel lehetett valami probléma, hiszen utánam az A9-ról egy 10-est horgásztak, a harmadik fordulóban pedig 9-est, tehát ez a hely nem számított a nyerõ helyek egyikének.
A gyors horgászathoz szükség volt arra, hogy a halakat röptessük.
Másnapra megembereltem magam, és csináltam egy szektor egyest, ebben Fortuna is segítségemre volt, sikerült a C szektorban egy abszolút szélsõt húznom. Érdekes, hogy , a 3 fordulóban, 6 szélsõ helybõl csak errõl a szélsõ helyrõl sikerült szektor 1-es horgászni, egyszer nekem, egyszer pedig az utolsó fordulóban Újszászi Ricsinek. A másik széle egyetlen egyszer sem adott szektor egyest. A második fordulóban a 120 db halam volt 8 kg 66 dkg. Nagyon stabil, folyamatosnak nevezhetõ volt a horgászat.
A második napi "C" szektorbéli szektor egyes zsákmányom.
Egy-egy forduló alatt 6-8 szerelék is tönkremehetett, így aki felkészült szeretett volna lenni, az a délutáni órákat szereléssel töltötte
A harmadik fordulóban már szinte bizonyos volt, hogy továbbjutó vagyok, hiszen 9 ponttal szinte 100%-os biztonsággal, nyugodtan ültem le horgászni, és úgy tûnt, hogy már a szösz sem fog túlságosan zavarni. Persze ez csak a reggeli idõszakra bizonyult igaznak, mire a forduló kezdõdött, addigra újra vastagon állt elõttünk a vatta.
Alapozáskor sokan használtunk kupakos topszettet, hiszen ha volt a rézsûben egy kisebb patka, placc, akkor erre kupakkal sokkal könnyebb volt rátenni az etetést, sokkal pontosabb volt.
Az, aki számolt a pontyfogás lehetõségével annak kukoricát kellett mindenképpen szemesen bejuttatni, amit mindenki kupakolással oldott meg. Természetesen közben nem volt szabad megfeledkezni a földkopogtatásról sem, hiszen a keszegnép erre gyûlt a horgászhely elé.
Az utolsó fordulót a B szektorban töltöttem, ahol ismételten szélsõ helyet, a B12-t húztam, aminek igazából nem volt jelentõsége, csupán annyi, hogy innen nem lehetett teljes egészében belátni a szektort. 6 helyet láttunk a horgászhelyemrõl, ami tulajdonképpen szintén szerencsének bizonyult, hiszen így nem volt információm arról, hogy Szénási Béci a B1-es helyen már az elsõ órában 50 db halat fogott. Ekkor az általunk látott 6 helyben Csillag Lacinak volt 17db, Csomor Petinek 15 db körül, Szénási Béla bácsinak 11, nekem pedig 7 db halam, ami egy kicsit aggasztott...(de még mennyire aggódtam volna, ha tudom, hogy a szektor túlvégén 50 db halnál tartanak...).
Az utolsó fordulóban bizony sneciznem is kellett, hogy kihúzzon a bajból.
Ekkor felvettem a snecizõbotot, mondván, hogy mindennél jobb, mint amit eddig láttunk. Jó döntésnek bizonyult, mivel 1 óra alatt fogtam 120 db körüli snecit, ami bõ 2 kg-nak számított, ez idõ alatt a többiek keszegbõl biztosan nem fogtak ennyit, viszont, mint késõbb kiderült, a B szektor elsõ 6 helye ekkor már stabilan vezetett elõttünk. Valami miatt a szektort két részre osztó kis kanyarulaton túl sokkal több hal volt, ami fokozatosan jött, érkezett felénk. Amikor láttuk azt, hogy egyre több keszeget fognak 10 perces idõintervallumban, akkor én is visszaváltottam a keszegezére, és jól tettem, hiszen innentõl kezdve stabillá vált a keszegfogás. Az utolsó 5 percben bereckíroztam, hátha fogok pontyot, aminek a súlya még megtolhatja az eredményemet. Így is lett, az utolsó 5 percben fogtam 2 pontyocskát, a kettõ lehetett úgy 60-70 dkg, ezzel elõrébb ugrottam 2-3 helyet, így 6790 grammal egy 5,5-es helyen sikerült megosztoznom Sági Bélával egy fél ponton, így 14,5 ponttal, stabilan, 12. helyen jutottam tovább az elõdöntõn. Remélem, hogy nem fogok ennél több pontot csinálni a középdöntõben sem. Persze az még jócskán arrébb van.
Az utolsó napi, utolsó fordulós zsákmányom, aminek segítségével stabilan jutottam a középdöntõbe.
Mindent összegezve, a szolnoki pálya most mosolygós, törpeharcsamentes arcát mutatta, bízom benne, hogy így is marad, és abban is, hogy a késõbbiek folyamán többet fogok megtudni errõl a vízrõl, és ne legyen olyan, hogy úgy érezzem, helyfüggõ volt, hiszen a helyiek, akik ismerték a pályát, azok minden helybõl ki tudták hozni a jó eredményt. Pontosan tudták, hogy melyik helyrõl, melyik technikával, milyen módszerrel lehet jó eredményt elérni. Remélem, hogy Tiszakécske egy kicsit egyenletesebb pálya lesz, illetve azt, hogy meg fogom tudni azt is oldani.
Gyulai Ferenc
