Uszonyosok nyomában

Minden otthon kezdődött, mikor jóllakva a vasárnapi ebédtől és a szép időt látván nem kellett túl sokat törnöm a fejem, hogy ismét horgászni mehessek, így minél hamarabb pakoltam össze és indultam a vízpart felé, ami a Tisza-tó „szabad strand” nevezetű partszakasza. Ez a rész a nevéből ítélve is ki lehet találni, hogy strand jellegű,ami a fokozatosan mélyülő medret takar magában. Ez a fenék körülbelül 25-30 méterig tart a parttól és itt van vége a meder csökkenésének, ezen a vonalon egy kisebb törés található,amit a halak rendszerint kedvelnek(ezen a haltartó vonalon 2-2,1méteres átlag vízmélység található).

 

 

 

 

A mai horgászatra egy pörgős pecát gondoltam match bottal, de ez az ötlet a partra érkezés után szertefoszlott,helyette feederezés lett a hirtelen fellépő brutális szél miatt,ami még a rövid dobásokat is megnehezítette. A célhal a dévérkeszeg, bodorka, karikakeszeg és a kárász volt.

 Az etetőanyagot tekintve sötét túnusú topmix kaját kevertem, amihez adtam némi adalékot. Az egy zacskó alap etetőhöz adagoltam 1-1 marék apró pelletet a testesebb halak reményében, a karácsonyról maradt mézecskalácsok örleményét(ami édes íze miatt ellenállhatatlan a keszegeknek), darált kekszet és egy kevéske édes, csokoládéra hasonlító poraromát. A másik vödörben körülbelül fél kilónyi földet nedvesítettem fel spriccolóval, aromás vízzel,így áttörés után a kész etetőanyag mellé kevertem, ami elérte a tökéletes állagot.

 

 

 

Nem túlzottan rajongok az ilyen dolgokért, de viszont ebből is tanul az ember. Jobban preferálom 'az előre elkészített, mindennek megvan a maga helye és „kéznél' horgászatot, de ezt is el kell fogadni természetesen, ha ilyen helyzet alakul ki. A végszerelékem lelke egy 15-20 grammos kerek feeder kosár volt egy gubanc gátlón, megütköztetve egy gumival. Ez tompította az ez után következő forgókapocsnál lévő csomót a dobásoknál. Az előkém 0,12mm átmérőjű,25 centis monofil zsinórból állt, rajta egy általam kedvelt preston 322-es versenyhoroggal,amit 16-os méretben használtam.

 

 

A horgászhelyem teljesen ki volt téve a szélviszonyoknak, de ezzel így voltak a többi horgászok is, nem messze tőlem. Az első dolgom volt a láda összerakása és az etető bekeverése. A bot összerakását követően, a törés helynek a távolságát zsinórjelölővel pontosítottam. Ezek után az egykezes gombócok elkészítése volt a következő.

 

 

Az alapozó, majd a ráetető gombócokat is csúzlival lőttem be. Az etetésnél és persze a dobásnál is az irány a szemközti szigeten lévő korhadó fa volt, de persze bármi lehet támpont, csak az a lényeg, hogy ez ne legyen mozgó, például hajó, vagy csónak sem. Mindenféle horgászat esetében próbálok törekedni a lehető legpontosabb peca kivitelezésére.

 

 

Az első jelentkező egy szélhajtó küsz volt, de mondhatom szép méretre tett szert. Az első dobásokat csontival végeztem, de ezek nem vezettek eredményhez, majd az egyik szomszéd biztatására próbáltam rá a gilisztára, ami mellé egy szem csontit tűztem. 1-2 perc elteltével meg is mutatkozott a giliszta ereje. Szinte minden keszeg faj előnyben részesíti az izgő-mozgó kis vékony gilisztákat a mederfenéken a csalogatóanyag közelében.

 

 

 

Az első ilyen gilisztára jött dévérnek nagyon örültem, hogy végre megvan az a csali,amivel szákba,azaz horogra csalhatom őket. Nos, azért csak horogra, mert a haltartóm 2 méteres hossza nem ért el kellő mélységig a halak biztonságos tárolásához. Előttem 2 méterig maximum 30 centis víz volt, így a kifogás után minden hal visszanyerhette a szabadságát egy fotó után.

 

 

 

Elég fura dolog, de az olvasó sokszor bele se gondol, többek között én sem, az írás olvasásakor és a mellékelt képek alapján, hogy azok hogyan készülhettek. Már tapasztalatból tudom, hogy elég nehéz véghez vinni egy beszámolót, vagy akár bármilyen írást segítség nélkül. A horgászat közben persze lehet fotózgatni, de amikor a spiccünk megállás nélkül rázkódik és jelzi a kapást, miközben mi a fényképezővel bajlódunk, elég vicces. Esetleg azt a példát is felhozhatám, mikor meglett a hal és tiszta koszos kézzel próbálnánk óvatosan fogni a gépet és e közben azt se tudjuk, hogy hova töröljük a kezünket. Ezzel is mellékesen szeretném megköszönni az eddigi segítségeket.

De inkább térjünk vissza a beszámolóra. Csaliként próbáltam volna pellettel,hajszálelőkén a horgászatot,de az most nem hozott sikert, így maradtam a giliszta-csonti kombinációnál. Ezzel szépen jöttek a halak.

 

 

 

A Tiszában gyakran előfordulnak olyan halak, amelyek majdnem ragadozó halak zsákmányai lettek, azaz például hiányos pikkelyzetű halak. De természetesen ez bele tartozik a haltársulások életvitelébe. Sok horgász arra vágyik, hogy minél több mesterséges tóra látogathasson el, de én személy szerint a Tiszát jobbnak tartom, élvezem annak egyediségét.
A halak kapókedve a mai nap folyamán rendkívül agresszív és vehemens volt, ez lehetett az miatt is, hogy a tavaszi felmelegedő vízben igyekszenek a halak minél hamarabb pótolni a hideg tél alatt elvesztett kalóriákat, erre adhat magyarázatot az is, hogy ilyenkor eredményesebb az élő csali használata.

 

 

A mai nap folyamán 8 darab dévér keszeget fogtam, körülbelül 30-35 dekás egyedsúlyban és egy szép bodorkát is. Ezúttal is szeretnék köszönetet mondani a Topmix cégnek a segítségért. Reménykedem, hogy legközelebb sikerül összehoznom egy matchbotos horgászatot is. Mindenki menjen horgászni, ha teheti és örüljön, hogy egy ilyen gyönyörű hobbinak hódolhat. Görbüljön!