A tavon a part jelentõs része jól megközelíthetõ (autóval nem) és a vízmélység a parttól rakós távolságon 1 - 1,6 méter, jó feltételeket biztosítva ehhez a módszerhez is. Lehetõségünk van stégekrõl is horgászni, hiszen azok nincsenek lezárva.
Másnap ebéd után egy stégre telepedtem. A stég kényelmes hely, könnyû beállítani a ládát, lepakolni a cuccot. Az XT11 etetõt választottam ki a polcon lévõ etetõk közül. Úgy gondoltam, hogy kellemes red bull aromája a halaknak is szárnyat ad, de nem azzal a céllal, hogy repkedjenek, mert elég hülyén nézne ki egy repülõ kárász, hanem inkább tavaszi fáradtságukat leküzdve, a csalimra támadjanak. Ráetetéshez pedig a Premium Carp pellet scopex-es változatát ítéltem megfelelõnek.
A használt etetõk és csalik, Big Carp XT11 + Premium Carp scopex pellet + kukorica + csonti
A narancssárgás etetõ szárazom is kellemes látványt nyújt.
Bekeverve és kukoricával dúsítva pedig ellenállhatatlan.
Sok kész szerelékem is van, de most az új szériás Gucy úszó a kedvenc nálam. Szép, elegáns, karcsú és érzékeny, mint akirõl a nevét kapta.
Szerelékeim szépen sorakoznak, de most nem ezt kell nézni, hanem azt a ?számkivetettet", ott a jobboldalon.
A vízmélység kb. 1,5 méter, nem is nagyon áramlik, így a 0,5 grammos úszót ítélem megfelelõnek. A zsinór 0,12-es, az elõke 25 cm hosszú és 0,11-es fluorocarbon. A fluorocarbonban nem igazán hiszek, de a kisördög mindig ott bujkál, hátha jobb a hagyományosnál. Igazából még soha sem hasonlítottam össze a hagyományossal és szerintem nem is lehet, viszont volt már olyan, hogy a hagyományos elõkére nem volt kapás, elõkét cserélve a fluoro-ra meg volt. Igaz, aztán visszaraktam a hagyományosat és arra is volt. Szóval nem volt meggyõzõ.
Szóval, ott hagytam abba, hogy a horog PR26-os, 14-es méretben.
Pontos ereszték mérés következett. Erre nagyon adok, mert egy elrontott mérés egy horgászatot, egy versenyt tehet tönkre. A pontos vízmélységet mindig megjelölöm a boton. Így a jelhez tudok viszonyítani és szerelékcsere esetén sem kell újra mérnem.
A használt Gucy 0,5 g-os úszó és a hegyéhez, a botra jelölt vízmélység.
Számítva az esetlegesen beugró pontyokra, a világoskék Preston gumit fûztem a botba. Mielõtt bárki megjegyezné, hogy miért nem a sárgát, vagy a lilát használtam, azért, mert a keszeges botommal horgásztam és 2-3 kilóig ezzel is nagy biztonsággal tudom a pontyokat megfogni.
A bot gumizása.
Az alapetetés a bemutatott egy kiló etetõbõl és a hozzákevert 1/3 doboz kukoricából állt, melyet rögtön az elején bepoharaztam. Majd lõttem még pár szem kukoricát és némi csontit az etetés köré. A horogra elõször 4 szem csonti, késõbb kukorica és csonti szendvics került.
Olyan tíz perc múlva jelentkezett az elsõ hal, bodorka formájában, majd sûrûsödtek a kapások, dévér, kárász és ponty vette fel a csalit. Idõnként kevés pellet belövésével lendítettem a halak kapó kedvén, ha az lankadt.
Kapásra várva. (szerencsére nem kellett sokat)
Kellemes délutáni horgászat részeredménye.
Azonban még elevenen élt bennem a tegnapi bodorka íváson tobzódó harcsák emléke, ezért késõ délután befejeztem az ?apróhalazást" és csónakomba ülve, nem eltitkolt harcsafogási szándékkal felkerestem elõzõ napi horgászatom helyszínét, ahol a nádas mellett továbbra is a bodorkák lankadni nem akaró nászának lehettem szem és fültanúja.
A nádcsomók holdárnyékos oldalára álltam és ahogy csónakom karóit tûztem le, hallottam a harcsát is, ahogy közéjük szívott. Bizakodva tûztem fel a nadályokat eltartós szerelékem horgára.
Nadályok harcsa lesben.
Mi kellhet még a harcsának egy, az orra elõtt csápoló gusztusos nadálycsokron kívül?
Úgy vagyok vele, ha a szerelék jó helyen van, akkor szürkületkor kell harcsakapásnak lennie. Ha ez elmarad, általában késõbb sem lesz. A harcsa ugyan is ilyenkor hagyja el rejtekhelyét és indul portyázni. Ha a csali jó helyen van, akkor azt el is kapja. A harcsa is úgy van vele, ha kijön a rejtekébõl és mindjárt ennivalóval találkozik, rögtön az jut az eszébe, hogy ma jó napja lesz. Aztán még sem lesz.
Tehát sötétedéskor szerelékem már a bodorkák közt figyel. A kapás nem is marad el. A harcsa lerántja az úszót és ott tartja. Várok egy kicsit, majd bevágok. A három kilós harcsagyerek játékszer a felszerelésemnek. Kézzel veszem ki, majd rögtön el is engedem. Nagyobbat akarok fotózni.
Világítópatront teszek az úszóba és visszadobom. Bosszankodok, mert csak zöld színû van nálam és szerintem ennek a fénye túl erõs a harcsának, elkerüli. Így is van, kapás nincs, de rablás van, jóval arrébb, mint ahol nadályaim fürödnek. Kotorászok táskában, hátha találok valami elkallódott piros, vagy kék színû patront. Keresésem siker koronázza, találok egyet. Igaz, tavalyi, de talán még mûködik. Megtöröm és már piroslik is. Kiveszem egyik szerelésemet és kicserélem a patront. Ebben sokkal biztosabb vagyok, mint a fluorocarbon zsinórban. Már csak azért is, mert úszóm mellett a durranás. A harcsát már nem zavarja a fény. A rablások alapján 2-3 kilós példányok eszik a bodorkát, amit a következõ halam is igazol. Ez is megy vissza, még nem fotogén alkat.
Aztán egy nagyobbat is hallok rabolni az úszó közvetlen közelében. Nem is várat sokáig magára, viszi a nadályt, mint floki a lábtörlõt. Olyan ötös forma.
Az este ?öregje".
A rablások folytatódnak és jön még egy ketteske. Ezt azért befotózom, hátha a többi kép rossz lett.
Harcsatorok. Nem nagy, de harcsa.
Tíz óra tájt megszûntek a rablások, gondolom jól laktak. Már épp a hazainduláson gondolkodom, mikor furcsa kapásom van. Remegve, vontatva tûnik el az úszom a víz alatt. Kicsit rávárok, majd bevágok. Furcsán mozog a hal, aztán meg is látom. Ponty !
Jó négykilós tükrös ette meg a félvízen felkínált hat szál nadályt.
A buta, hát nem bekapta !
A bodorka ívás a ponty érdeklõdését is felkeltette.
Gondolom a locsogó bodorkák a ponty kíváncsiságát és étvágyát is felkeltették. Odajött némi bodorkahús és ikra képében megtestesülõ protein bombát remélve és a nadály lett a veszte. Érdekes lett volna megnézni a gyomortartalmát, van-e benne kishal. Szinte biztos, hogy találtam volna benne jónéhányat.
Felszerelésemet már nem dobtam vissza és a másikat is kitekertem. Azon egy kapás sem volt, pedig reményteljesebb helyen úsztak a nadályok. A zöld színû patron fényét messze elkerülte a bajszos népség.
Hazafelé evezve váltottam néhány szót a kint ülõ horgászokkal. Õk is hasonló harcsákat fogtak, mint én.
Papp József
