Tavaly õsszel egyeztünk meg, hogy bizonyos feltételekkel segíteni fogok neki ebben. Tulajdonképpen létrejött köztünk egy szóbeli, (a közeljövõben pedig egy írásbeli is) know-how szerzõdés, melyben én a tudást, tapasztalatot adom Attilának. Mást nem tudok ilyen távolból adni és a kinti gyártásban sem tudok segédkezni, ezért nem lett közös cég. Megegyeztünk, hogy használhatja a védett TOP MIX nevet és az én nevemet is minden termékhez. Megbeszéltük, hogy a minta termékek összeállításához kiutazok hozzá Westfieldbe.
A dolgok egyszerûbb részén ezennel túl voltunk, most következett az alapanyagok és aromák összeválogatása, összegyûjtése.
Attila sok-sok amerikai, lehetséges alapanyag beszállító cég honlapját küldte át nekem átnézésre, majd estéket töltöttünk el skyp-on, telefonon az egyeztetésekkel. Végül is összeállt az elsõ alapanyag arzenál, melyet Attilának érkezésemig, Amerika különbözõ részeibõl kellett beszereznie.
Hasonló volt a helyzet az aromákkal is. Azonban könnyített helyzetemen, hogy küldött mintákat, így egyszerûbb lett a válogatás.
A gépeket is Attila válogatta össze, átküldte nekem is véleményezésre, majd beszerezte azokat.
Közben itthon Gy. Gábor megtervezte a zacskókat és aroma címkéket Attila elképzeléseinek megfelelõen, én meg legyártattam. Éppen elkészültek indulásom idõpontjára.
Így néz ki a zacskó, Attila találó jelmondatával, a "siker íze"-vel.
Megbeszéltük a pontos utazásom idõpontját, a repülõjegyet is megvásároltam, de majdnem keresztülhúzta számításainkat a Lufthansa sztrájkja.
Az utazási iroda korrekt módon megoldotta a problémát, kicserélte jegyemet egy British Airways drágább jegyére, ráfizetés nélkül. Nagyon kényelmes utam volt, kevesen voltak a gépen.
Attila várt a reptéren és egy kellemes szállodába vitt. Közben közölte, hogy éjszaka nagy havazás lesz, 50 cm havat mondanak a meteorológusok.
Mondtam, hogy ez biztos nem így lesz, mert végig derült égboltnál repültünk, sehol egy felhõ.
Útközben megálltunk egy vacsorát bedobni. Melegszendvicset kértünk. Olyan szenyót kaptunk, kettõt fejenként, hogy két szelet kenyér közt 4 coll (10 cm) sonka volt. Ez nem vicc! Ilyet még nem láttam! Nem is tudtuk megenni. Jutott belõle Attila nejének és kutyáiknak is.
Hogy honnét, nem tudom, de reggelre erõsen havazott és leesett New York történetének legnagyobb hava. Ez az én formám!
Igazi problémát nem jelentett, gyakorlatilag azonnal eltakarították az utakról.
Aztán ilyet sem láttam még! Reggelre csaknem minden magán terepjáróra hókotró került és mindenki eltakarította a havat maga elõl, vagy akár az utcájából is. Lehet, hogy a hóeke szériatartozék egy terepjáróhoz Amerikában?
Attila érkezett, majd elmentünk hozzájuk, ahol a kertvégében álló faházba vonultunk. Oda gyûjtötte össze az alapanyagokat. Végignéztük, végigkóstoltuk azokat, eldöntöttem melyik használható és melyik nem, majd a számítógépre vittük az adatokat és itthoni tapasztalatok alapján összeállítottam öt etetõt és hat aromát.
Ezt követõen daráltunk, kevertünk még négy napig, míg összeállt az elsõ mintakollekció.
Használtunk a pirított kukorica darától kezdve a mézeskalács liszten keresztül mindent, majdnem, mint itthon. Megjegyzem, hogy a mézeskalács liszt nagyon finom volt és az enyhén pirított kukoricaliszt sem hagyott kívánni valót maga után.
Némi problémát jelentett, mikor a mérõedényeken feltûntetett, uncia, csésze, libra, font, gallon, ml és gr mértékegységek között kellett eligazodni, de a második naptól már hozzászoktam.
És hát az eredmény is magáért beszélt.
Törpeharcsás etetõanyag, sok halas mikropellettel, kagylós ízesítéssel. Én is bármikor bevetném a kinti 1-10 kilós törpék ellen.
Az itthoni Xtasy Carp V.I.P. etetõm Key Lime -Vanília ízesítésû amerikai megfelelõje. Szerintem kiváló etetõ lesz a kinti versenyeken.
Édeskukorica pellet.
Attila favoritja, ananászos pellet.
Ez pedig az én kedvencem, csokis-marcipános pellet.
Valószínû Amerikában is sláger lesz a pontyhorgászok körében ez az epres pellet.
A hat aroma közül négy a képen. Attilának nem kis fejtörést okozhatott ezeknek a neveknek a kitalálása. Biztos itthon is érthetõk, még azok számára is, akik nem beszélik az angolt.
Amerikai gyermekeink. Ezekért utaztam ki.
Attila három termékkel és nagy reményekkel a negyedik nap végén.
Nem kis munka után, jó fáradtan szálltam repülõre hazafelé. Bízom abban, hogy a közeli jövõben a horgászat ezen vállfaja egyre népszerûbb lesz a tengerentúlon is. Mi pedig már ott vagyunk a piacon és bízom benne, hogy 8-10 év múlva Attilának sem kell fallabdát oktatnia és akkor megy horgászni, amikor akar, illetve nekem is csurran-csöppen belõle valami.
Igazából örülök, hogy segíthettem és ezáltal ismét letettem valamit az asztalra.
Papp József
