Rengeteg cikk és ezernyi írás jelent meg már a léki horgászat témájában. Ezeket elolvasva én is kedvet kaptam egy kis fagyoskodáshoz. De vannak bizonyos dolgok, amiket nektek is be kell tartani, mielõtt követitek a mi példánkat:
?? Mindig csak a megfelelõ, minimálisan 10-15 centi vastag jégre menjetek rá.
?? A nádasok közelében ügyeljetek arra, hogy a víz nem minden esetben fagy be rendesen.
?? Vigyetek magatokkal egy hosszabb (esetleg derékra kötött) kötelet, ez jól jöhet a lékvágásnál és a mentésnél is.
?? Mindig legyen nálatok egy váltás száraz ruha.
?? Inkább réteges öltözködéssel védekezzetek a hideg ellen, mint alkohollal.
?? Sose menjetek egyedül jégre.
Röviden ennyi, de lássuk inkábba léki rakózást:
Érkezés után megbeszéltük a kivágandó lékek helyét és a várható halfajtákat. Elsõre két léket terveztünk békés halakra, egyet pedig csukára. Apropó lékelés... Tamás szemében valami ördögi csillogás villant át, amikor kijelentette, hogy aki pontyot szeretne fogni, az vágjon magának léket. Gondoltam, hogy elõkerül egy kisebb láncfûrész vagy lékfúró, de helyette baltát és vasvillát kaptam a kezembe, meg egy kis útbaigazítást a megfelelõ technikáról, ami elsõ hallásra egyszerûnek tûnt. De a gyakorlati kivitelezésem rácáfolt erre. Errõl tanúskodnak az alábbi képek is.
Mivel Andrással mindketten szenvedélyes rakósbotos pecások vagyunk, ezért elhatároztuk, hogy aznap is csak azzal próbálunk halat fogni, ezért mindketten egy-egy 3 részes top szettel kezdtük el a halakat riogatni Az õ kezében a Genius Carp az én kezemben pedig egy Inventor 307-es. A Geniusban 1,8-as, a 307-esben 2.5mm-es gumival.
Szerelékeink a lehetõ legegyszerûbben készítettük el. Mindketten 0.17-es Preston zsinórt, András 12-es én 10-es méretû Preston PR24-es szakáll nélküli horgot tettünk fel. Csalinak mindketten csontit használtunk. Az alig egy-két fokos vízben az etetést sem kellett agyoncifrázni. Egész napra elég volt fél zacskó sötét színû igen kellemes aromájú és illatú Top Mix téli keszeges etetõanyag. Amihez kb. 1-1,5 dl csontit tettünk.
Az elsõ két órában talán a baltacsapások zaja miatt különösebb mozgás nem volt. De közelben úszkáló-túrkáló halakról árulkodtak a lékben felszálló apró buborékok. És pici úszórezdülések. Mivel értékelhetõ kapás nem volt ráértünk beszélgetni, és gyönyörködni a téli álomba merült természet jeges szépségeirõl. Miközben mi beszélgettünk, a körülöttünk sündürgõ kutyák is gyanús gyorsasággal eltûntek ezért az aznapra tervezett másik szokatlan eseménynek szenteltük figyelmünket. Mégpedig a csapatunk idei elsõ grill partijának. Javaslok nektek is hasonló kapcsolódó eseményt, hiszen pár órás fagyoskodás közben igen jól esik a frissen sült hús íze és a tûz melege.
Ebéd közben valami rejtélyes megérzés alapján visszaindultam a lékhez, leszedni a jéghártyát. Miközben közeledtem a lékhez, pár lépés távolságból a bot végébõl kinyúló gumira lettem figyelmes. Ráadásul az ebédszünet elõtt lékbe rakott orsós boton is halkan ciripelgetett a fék, az úszó pedig már valahol messze a jég alatt lehetett. Ekkor Tamás szavaival élve a világ legfurcsább Tai-Chi gyakorlatát adtam elõ horgászbotra hangszerelve. Pár perces fárasztás eredményeképp mindkettõnknek egy-egy hibátlan pikkelyezésû kb. másfél kilós halat sikerült a felszínre hoznia.
Ezt követõen még több beúszásunk és apró úszó rezdülésünk volt. Még András is átjött a másik tavon reggel nyitott lékrõl, de sajnos több pontyot horogra csalni még az idõközben frissen vágott másik lék ellenére sem sikerült.
Az ?öröm pecának" csak a sötétedés vetett véget, de bebizonyosodott, hogy amennyiben az idõjárás, a jég vastagsága engedi, és van egy szokatlan ötletünk, érdemes felkerekedni az alaposan lerövidített rakósunkkal, hiszen nincs is annál jobb, mint amikor január elsõ heteiben látjuk a gumi nyúlását, és sikerül ?összehalazni" a kezünket.
Írta: Berényi Zoltán (Padlógáz)
Közremûködött és fotózott: Karácsony András (Kareszoft)
Molnár Tamás (Kredenc)
Meleg ebédet biztosította a tesztelõk részére: Fejes Erzsébet (Fõni)
