Nem a süllõzésrõl vagyok "híres", de mint minden horgászmódszert, ami a sportszerû halfogásról szól (a bojlizást kivéve), ezt is szívesen csinálom amikor ennek van a szezonja.
Mint mindennek, ennek is megvan az ideje. Nyár végén, a ponty szezont közvetlenül a márna szezon követi, természetesen nem hagyva figyelmen kívül a még táplálkozó harcsákat sem. A márna szezonba szinte beleolvad a rövidke kecsege szezon, majd a süllõ szezon jön kora tavaszig, az ívás kezdetéig, mikor is jön a paduc és jász szezonja. Aki ezeket a természet adta lehetõségeket figyelembe veszi és nem akar áprilisban pontyot fogni, az általában zsákmánnyal jön le a vízrõl.
Úgy alakult, hogy február egyik hetében négy nap horgászatot engedélyeztem magamnak, tekintettel az idõ szép voltára és a korábbi feszített munkatempóra.
Már két óra is elmúlt, hogy csónakomat a vízre tettem. Irány a kb. 10 km-re lévõ, általam jónak vélt homok pad. A radarom 2,20 vizet jelzett ott, ahol letettem a horgonyt. A lassú folyás beállította a csónakot, én pedig gyorsan összeraktam kedvenc pergetõ cuccomat és egy 11 cm-es sárga Mann's gumihalat kötöttem a végére. Az elsõ beállásom a sok dobás ellenére sem adott halat. Lejjebb álltam 50 m-el és folytattam a homok vallatását, görgetve, húzva, emelgetve a gumit. Jó darabig meg sem kérdezték, minek jöttem a vízre, mikor is egy tolós kapásom volt egész közel a csónakhoz. Egy kicsit rávártam, majd bevágtam. A hal elõször meg sem mozdult. Én is elbizonytalanodtam, akadóra gondoltam, azonban az akadó szép lassan mozogni kezdett. Néhány perces fárasztás után megláttam a gyönyörû süllõt. Megmerítettem és a csónakba tettem. Aztán leültem és csak néztem a halat.
Csodálatos, hibátlan példány, talán a halak legszebbike. Fotó, aztán vissza a vízbe, gondoltam, de aztán észbe kaptam, hogy a gép szokás szerint az autómban maradt. Rövid terv, a süllõ nem úszhatja meg fotó és mérlegelés nélkül. Ehhez azonban fel kellett vinnem a kikötõbe. Úgyis esteledett, gyorsan összepakoltam, a halat betakartam egy vizes ronggyal és elindultam. Már majdnem a kikötõbe értem, mikor eszembe villant, hogy a gép otthon maradt, így hiába minden, nem tudom lefényképezni. Új terv, a halat kikötöm és reggel lefényképezem. Nehéz volt megfelelõ helyet találni, de sikerült. A süllõ is rögtön észhez tért és szépen beállt a folyásba. Irány haza.
Egész úton, meg még éjszaka is azon izgultam, nehogy valami éjszakai halászbanda megtalálja és elkösse. Reggel már a kikötõben voltam, felhívtam Kern Feri barátomat, hogy jöjjön és fotózza le a halat. Elõször építkezésre hivatkozva lemondta a fotózást, de ez csak két percig tartott, amíg elküldte a kõmûvest pihenni és már hívott is vissza, hogy jön. Csónakba ugrottunk és szerencsére a hal ott várt bennünket, ahol az este kikötöttem. Feri rögtön nyolc és kilenc közé saccolta, 8.80 lett. Aztán elkezdtük a fotózást. A süllõ, mintha tudta volna, hogy sztárfotók készülnek, mindenét kifeszítette.
A süllõ mindenét kifeszítette.
Kiléptem a csónakból és még a parton is csináltunk néhány képet.
Majd a süllõt szépen visszatettem a vízbe és az, egy elegáns farkcsapással elúszott. Jól esõ érzés volt szabadjára engedni ezt a gyönyörû teremtményt.
Ferit visszavittem a kikötõbe, átöltöztem és elindultam horgászni.
Lehetséges süllõ tanyák, de csak ilyenkor.
A szórt kövezés töréseiben is elõfordulhat süllõ.
A tegnapi helyen, a homokon megúsztam kapás nélkül azt a két órát, amíg ott dobáltam. Más hely után kellett néznem, ha halat akartam látni. Gondolom az éjjel néhányszor végig mentek rajta eresztõ hálóval.
A felette lévõ homok is üres volt. Tovább álltam. A túlsó parton volt még egy rész, amit már reggel is kinéztem, egy szakadt agyag part, mély gödrökkel és nem túl sok akadóval.
Már régen horgásztam itt, ezért csak ?vakon" álltam be. Szépen, legyezõ szerûen körbe dobáltam a csónakot. Feltérképeztem minden kis akadót, ráadásul szakadás nélkül. Aztán egyszer csak erõs rávágás. A húzás szép halat sejtetett, ami be is igazolódott, amint megláttam. Gyors szákolás, majd mérés.
A süllõ 5200 gr-ot nyomott.
A késõbbi fényképezés kedvéért bilincsre tettem. Néhány dobás után ismét az elõzõ, süllõt adó akadó mellett vezettem a gumihalat, amikor ismét rárontott valami, majd kivéve kezembõl a botot.
A 3300 gr-os süllõ torokra vette a 11 cm-es gumihalat, amit szerencsére szépen ki tudtam akasztani belõle.
A csali és az áldozat.
Ezt is bilincsre tettem és éppen azon gondolkodtam, hogy kellene lefényképezni õket, mikor a túloldalon, a kövezés végén feltûnt egy horgász. Nosza, horgony fel, megkérem a sporit, készítsen néhány képet rólam és a halakról. Szegény, a kövezés végén a 14 m-es visszaforgóban márnázott. Megkértem, hajlandó volt kijönni a fövenyre és néhányszor lenyomta a gép gombját.
Elég volt felvennem a halakat.
De sikerült és még a kép is jó lett.
A spori meglepetésére elõször az egyiket, .......
...majd a másikat is elengedtem.
Mire felocsúdott a nagy fotózásból, a halak már mélyen jártak. Úgy ismeretlenül is megjegyezte, nem vagyok normális, hogy ekkora halakat és ráadásul süllõket, elengedek.
Megköszöntem a segítséget és visszamentem az elõzõ helyemre, hiszen hol volt még a nap vége. Ahogy álltam be az egyik bedõlt fa elé, megláttam a fán egy beszakított twistert, amit valószínû magasabb vízállásnál szakíthattak be, most pedig, alacsony víznél, elõbukkant. Levettem a fáról, majd beálltam és dobálni kezdtem. Nem volt kapás, volt idõm szemezni a talált twisterrel. Addig-addig, mígnem gyõzött, felkötöttem. Gondoltam, ha már dobáltak vele, akár jó is lehet.
Az elsõ dobás utáni néhány tekerésnél beigazolódott sejtésem. Máris süllõ húzta a féket.
Rövid fárasztás után a süllõ megjelent a felszínen.....
...szájában a ?talált" twisterrel.
A horog szépen, kis sérülést okozva akadt a szájába....
... és még a csalim is megmaradt.
Süllõ, mérés után (3200 gr) a bilincsre, horog a vízbe, második dobás után ismét kapás a twisterre.
A kép címe: ?Jópofa süllõ pofa twisterrel"
Készítettem egy képet a felszerelésrõl is. A Willowy Spin 2 botot használtam, Fujitsu 2500 orsóval és 0,17 fonott zsinórral.
Aztán a twistert levettem, a telefonommal készítettem róla egy képet és azt minden horgász nagykeres ismerõsömnek elküldtem, hogy nekem ilyet szerezzenek. Végül is a Spro nagykeresek ismertek rá, de ilyen nem volt a raktárban. Mindig az a hiánycikk, amivel halat lehet fogni. Nem tudom mit szólnának az én vásárlóim, ha azt mondanám: ?Bocs, tudom, hogy jó a pontyos etetõm, azt is tudom, hogy most lenne rá szükség, de most három hónapig nem tudok adni belõle, mert....." Na, mindegy.
Több kapásom nem volt, így este fele készítettem a halakról és magamról egy képet. Nem volt egyszerû. Egy szerelékes dobozt feltettem az ülés deszkára, arra két doboz konzerv kukoricát és egy gilisztás dobozt. Ez adta meg a kellõ magasságot a fotó masinának. Beállítottam az idõzítõt, majd a mozgó csónakban a gép elé ültem, és felvettem a két halat. Negyedszerre sikerült.
A nap utolsó süllõi, saját fotózásban.
A nagyobbikat elengedtem, a kisebbik viszont a tepsiben végezte. Sem ikra, sem tej nem volt még/már benne.
Hazafelé megkergettem a kormoránokat. Ezt soha sem hagyom ki, mert elõfordul, hogy találok a csapatban olyat, amelyik nem tud fölszállni, mert vagy meglõtték, vagy úgy tele zabálta magát. Ilyenkor addig kergetem, amíg már nem jön föl.
Most is volt az egyik csapatban ilyen madár. Nem tudott fölszállni, mert úgy tele volt hallal. A második lebukása után egy 66 dkg-os jászt hányt ki, majd egy kb. ugyan ekkora paduc már félig megemésztett maradványait. De ez sem mentette meg.
A kormorán által kihányt jász. Jól láthatók az emésztés kezdeti jelei a hal fejénél és kopoltyújánál. Néhány órája ejthette el.
A jász súlya: 660 gr.
Egyszerûen felmérni sem lehet, az a sok ezer madár mekkora károkat csinál a természetes vizeink hal állományában. Azt a sok semmit tévõ irodakukacot egyszer ki kellene robbantani a jó meleg, kényelmes, jól fizetõ irodájából és az orruk elé dugni ezt a pusztítást. Igazán észre kellene venniük a ?nagy természetvédõinknek" hogy a hal is állat és a természet része, nem csak a kormorán. Lehet, a természetes szelekcióra játszanak, hogy ha a kormorán felfalja az összes halat, akkor majd éhen pusztul és nem kell a költséges állomány szabályozás.
Ettõl egy kicsit kedvszegett lettem, még akkor is, ha a Duna ma is kitett magáért és szép halakat adott.
Papp József
