Augusztus végén egyeztettük az indulási idõpontot, amely szeptember 21-re esett. Mindkettõnknek ekkor volt annyi szabadideje, hogy öt napot a legyezés mûvészetének szentelhettünk. Eck már többször járt Bosznia ezen területén, így a szállást is õ foglalta. Napi 15 euro áron. Én teljes ellátást (reggeli, hideg ebéd és vacsora) kértem, ezért így nekem napi 25 euro-ba került a koszt-kvártély.
Hétfõn, majdnem délben indultunk a kb. 470 km-re lévõ folyóhoz. Zágráb, majd a határon át Bihács irányában mentünk, majd azt elhagyva még olyan 40 km-t autóztunk a kanyargós, gyakran romos házakkal szegélyezett úton. Bizony, a háború nyomai itt még erõsen látszanak.
Az ilyen, szétlõtt ház még gyakori látvány.
A szerbek, a horvátok és a bosnyákok hadszíntere is volt ez a rész.
A célállomásunk egy kis falu volt, száz méterrel az ?Isten háta mögött" elõtt. Igazából ide már mûút sem vezet, mert itt szerbek laknak, Bosznia pedig muzulmán, tehát a szerbeknek nem jár út. A földút is csak idáig vezet. A faluból tovább menni nem lehet, csak vissza. A horvát határ a hegyek tetején túl, olyan 3 km-re van.
Az Una folyó hídja. Régen ez volt a határ, tehát fölrobbantották. Egy ideiglenesen felállított hídon lehet átjutni a másik oldalra.
A valamikor virágzó falucskában korábban, ahogy ma is, békében éltek szerbek, horvátok, bosnyákok. Jelenleg erõsen romos állapotban van, a háború nyomai minden házon látszanak. Itt a horvátok pusztítottak.
?-Aki nem tudott, vagy nem akart elmenekülni a bevonuló horvát katonák elõl, öregek, betegek, gyerekek, azokat lelõtték és elföldelték valahová. Ma sem tudják a hozzátartozók, hol nyugszanak szeretteik." - mondja szállásadó nénink. Õ szerb, férje horvát. A háború elõl elmenekültek délre, néhány éve jöttek vissza és tették rendbe felégetett otthonukat és jelenleg belõlünk, horgászokból élnek. Talán ez is magyarázza a nagyon olcsó árat. A néni német tanár volt nyugdíjazásáig, így a kommunikációval sincs problémánk.
Este érkeztünk. A szívélyes üdvözlés után elfoglaltuk szobáinkat. Külön szobában, mert Eck erõsen horkol. Ugyan, mondtam neki, engem nem zavar, mert én is horkolok. Õ azonban úgy nem tud aludni, ha nincs csend körülötte.
Reggel a hegyek között még köd volt, így nem siettünk az indulással. 8 körül értünk a folyóhoz, ahol az ott lévõ halõrtõl megvettük a három napra szóló engedélyt.
Én egy zöld színû nimfával kezdtem és bemelegítésnek fogtam néhány kisebb pisztrángot. Eck ikra léggyel tette ugyan ezt.
Az Unac folyó, a három napos horgászatunk helyszíne.
Majd, miután kissé hozzászokott a lábam a síkos kövekhez, elindultunk a vízben folyásnak lefelé, nagyobb halakat keresve. A folyó közepén állva vezettem a nimfáimat.
Aztán észrevettem a NAGY PISZTRÁNGOT. A parthoz közel, egy nagyobb kõ elõtti mélyedésben állt, több kisebb kíséretében. Kiáltottam a tõlem néhány tíz méterre legyezõ Ecknek, hogy jöjjön oda és próbálja megfogni. Végül is, csak Õ a profi, neki jár ekkora pisztráng, nem pedig nekem. Visszaszólt, hogy lát egy nagyot és Õ most azt próbálja meg becserkészni, próbáljam meg én megfogni. Végignéztem a szerelésemet, a frissen kötött 0,17-es elõkét, a zöld nimfát, majd óvatosan közelíteni kezdtem a halhoz. Addig somfordáltam, amíg úgy gondoltam, ennyi elég lesz. A hal sem vesz észre és a nimfát is jól oda tudom elé vezetni.
?-A nagy pisztrángok nem rohangálnak a kaja után, azt oda kell eléjük vezetni" - mondta Eck barátom valamikor útközben. Jól megjegyeztem.
Stabilan elhelyeztem lábaimat a síkos fenéken és odaejtettem a nimfát a hal elé úgy, hogy a sodrás éppen elõtte vigye el. A hal nem mozdult. Többszöri próbálkozásomat sem koronázta siker. Ugyan egyszer rámozdult, de valószínû nem tetszett neki, ezért nem ette meg. Viszont elárulta, melyik oldalon enné meg szívesen a neki megfelelõ csalit.
Nimfát váltottam. Egy viszonylag kis méretû ún: rézfejes nimfát tettem fel. Ez már sokszor bizonyított. Gyakorlatilag az elsõ dobás oda sikerült, ahova kellett. A hal egy pillanatra oldalra mozdult, majd, mintha mi sem történt volna, visszaállt a helyére. Hirtelen nem értettem, mi történt. Majd észrevettem, hogy a zsinórom is megállt. Reflex szerûen bevágtam,a hal pedig, szájában a kis nimfával, folyásnak fölfelé elvágtatott, vagy 30 métert. Kiabáltam Ecknek, hogy megvan. Nem esett le neki, hogy mi történt. Csak néhány másodperc múlva kérdezett vissza, hogy
?- Meg van?"
?Igeeeen !" - kiáltottam vissza. Erre azonnal felém indult. Mondtam neki, hogy nagy, majd a hal is megmutatta magát.
?- Ez legalább fél óra." - nyugtázta.
?- Elmegyek a fényképezõ gépért." - mondta, majd letette a botját és a nem túl messze álló autóhoz ment a fotó masináért. A halam közben beállt a folyásba és megvárta, amíg Eck visszajött a géppel és egy zacskó almával. Úgy gondolta, ez még belefér, hisz a hal túl nagy ahhoz, hogy gyorsan megadja magát.
Halam a folyó közepén, az erõs sodrásban fárasztotta magát és engem.
Aztán egy zúgót célzott meg.
Onnét azonban sikerült visszafordítani.
Lassan adta meg magát, de nem fért a merítõbe.
Ügyetlenségemet egy újabb megugrással honorálta.
Majd a merítõben végezte.
A gyõztes és a legyõzött
Életem pisztrángja.
Így látszik csak igazán, mit fogtam.
?Gyõztes, tiszteld a legyõzöttet", vissza a folyóba.
A sikeres rézfejes nimfa és a felszerelés.
A kötelezõ fotózás és a hal visszaengedése után én is szusszantam egyet, majd folytattuk a horgászatot.
? Horgászösvényeken"
A folyó ezen a napon több ilyen méretû halat nem adott. Eck akasztott egy nagy sebespisztrángot, de a hal bement egy kõ mögé és elszakította az elõkét. Pedig ott álltam kezemben a fotómasinával....
Ez is egy ígéretes rész, de nagy halat ez sem adott.
Másnap a folyó falu feletti részére indultunk, a kanyonba. Ezt a részt kevesen járják és még kevesebben horgásszák, mert elég nehéz a megközelítése. Igen fárasztó az út is, szikláról le, sziklára fel, vízen át stb.
De ilyet csak természetfilmekben látni ! Ott is nagyon meg kell rendezni !
Az út kezdetén mindjárt egy sziklaösvényre kellett felkapaszkodni, olyan 50 méterre a folyó fölé.
Eck barátom a szikla párkányon. Alatta a Unac folyó.
A sziklába az alagutat még a partizánok vájták, de a mostani háborúban is használták.
Leereszkedés a vízhez, mert elfogyott az út ezen a parton.
Mondtam, hogy csodaszép!
A folyó néhol gyors, néhol pedig szinte áll. Ezeken a helyeken, több, mint 10 méter mély is lehet.
A kanyon egy részlete.
A folyó itt kiszélesedik és halat is rejt. Csak meg kell fejteni a hozzáférési kódot!
Nekem itt sikerült. Ugyan nem nagy a pisztráng, de pisztráng a rengetegbõl. Igen nehéz itt becsapni õket.
Ismét egy kiszélesedés. Majdnem áll a víz, a jobb part mellett viszont legalább 10 méter mély.
A kanyonba napközben is csak helyenként süt be a nap.
A zúgó alján Eck próbál szerencsét.
Föntrõl, a sziklaösvényrõl figyeljük a halakat. Látott halra megyünk, mint a ?nagyok".
A nehézkes lejutás után Eck próbálkozását siker koronázza.
48 cm-es pisztráng Eck merítõjében.
Egy naposabb részen szárazléggyel sikerült becsapnom egy pisztrángot.
Merítõben a világos színû szivárványos!
A 42 cm-es pisztráng jól tele van ikrával.
A kanyonbéli kirándulásunk során olyan helyeken jártunk, hogy álmomban sem gondoltam, hogy ilyen létezik Európában (megfizethetõ áron). A legalább 10 kilóméternyi séta a teljes felszerelésben jól elfárasztott bennünket, így nagy étvággyal láttunk a vacsorához.
A harmadik nap szintén a folyó, falu alatti, jobban megközelíthetõ részén horgásztunk. Nagyon sok halat sikerült fogni, köztük több 46-51 cm-es példányt is, melyekbõl egy-egy darabot hazahoztunk, rostonsütés céljából.
Eck egy ígéretes szakaszt vallat.
Ez a szakasz is adott szép halat.
Este jól esett a házinéni specialitása, valami bosnyák étel. A nevét nem jegyeztem meg, mert nem tudtam kimondani. Valami hús, meg tészta.
Reggel, pénteken, indultunk haza. A folyó, a völgy és a falu még ködben volt, így csak ködös képeket sikerült készítenem az Una folyó egyik szép vízesésérõl.
Nem tudok hozzá kommentárt írni. Talán csak annyit, kár, hogy nem sütött a nap.
Az Una és az Unac folyó találkozása. Jövõre ugyan itt !
Papp József
