Múló sokként éltem meg március 15-én azt a sétát: egy elöregedett, akkor még gondozatlan fapallón végtelennek tûnõ számú lépést tettem magassarkú cipõben, erõsen emlegetve Édesanyámat, aki arra tanított
?a) a helyzetnek és az idõjárásnak, nem pedig a külcsínnek öltözünk
?b) úrilány nem káromkodik, mint egy kocsis.
-
Pallós jog.
Végülis csak 3x szorult a cipõm sarka a palló rései közé, de csak egyszer képzeltem magam elé a látványt, hogy a hosszúkabátban milyen gyorsan süllyedõ vízihulla lennék.
Nádi poszáta.
Megfizettem a nagy árat a látványért, de bent, a nád között elért nyílt vízen, a horgászstégen olyan volt, mint a Titkos kert címû filmben. Zúdultak rám az elmesélt emlékek a régi horgászatokról és akkor én még ezt csak udvariasan meghallgattam. Akkor pedig, amikor a régi épület falára kiakasztott, nagy halismertetõ táblák elõtt háttal állva felmondta a halak latin nevét, akkor is csak azt hittem a múltat emlegeti/ idézi fel.
Carl von Linné (Carolus Linnaeus)
2011. januárját írtuk, amikor egy napon a megszokott reggeli beszélgetés elmaradt. Kicsit aggódni kezdtem, milyen lenne egy nõ: természetesen a számára legrosszabbakra gondol! Aztán érkezett a hívás :Kiskunhalasról. Hirtelen felindulásból elkövetett horgászáruház látogatásnak lettem fültanúja. Még ekkor sem fogtam gyanút, hogy igaz lehet a mondás : az ember a rendelkezésére álló nyersanyagokból készíti el a jövõjét. És ezek a nyersanyagok csak szaporodtak. Megtudtam, hogy a horgászbot ma már nem nádból van! És nem mindegy a spicc rugalmassága. Új szavak áramlottak a fejemben és sokszori ismétléssel gondoskodtak róla, hogy meg is ragadjanak, jelentésük is legyen.
A jól zárható, hûvös, igazi balatoni kövekkel kombinált falú szobában minimálisan kontrollált káosz uralkodott. Akkor még nem sejtettem, hogy a ?jól zárhatónak" késõbb - az etetõanyagok erõs illata és a vízben halakat tároló szák szaga miatt - ekkora fontossága lesz. Szabályosan kiépített, profi pókereseket megszégyenítõ sorok voltak a padlón: egy komplett német tartomány halállományának elegendõ etetõanyag, aroma, dip a harmonikus ízekben összekombinálva. Ezek természetesen csak teoretikusan megalkotva, hiszen már március vége volt, de a botok még nem láttak se damilt, se vizet.
A bezárt szoba rejtélye
Az elsõ horgászatra maximális izgalom és óriási szerelékhalmaz közti utazás után került sor. Azt hittem ez a nap sosem jön el. Ez lehetett a beszoktatás, hiszen viszonylag késõn, tíz felé értünk a sajkodi mólóhoz. Csend, vízillat, béke és csak mi.
Nyugalom tengere
Az ismeretlen helyzetben kerestem a helyem, a feladatom és csapongtak a gondolataim csendben. Ilyesmik:
-Több dolgot nem értek a férfiak viselkedésében, többek közt ezt sem nagyon. A dolog hasonlatos a focimeccsekhez, amikor minden miatt kiabálnak, gesztikulálnak és a végén mégis azt tudják mondani: de jó meccs volt ez! Itt a szerelék finomsága miatt a gesztikuláció elmaradt, de volt hétszentséges hurok, agyament cseppólomrögzítõgumi, volt felemlegetése a boldog békeidõk gyufaszál úszójának, amivel mennyivel egyszerûbb.
Részletkérdések 1.
- Érdekes dolog ez. Azt gondoltam: én a városi lány egy órát töltök majd ott és csendesen hazasomfordálok. De valahogy a környezet, a halkicsalogatás metodikája, az úszófigyelés, a természeti zajok, az, hogy a halak viselkedése rácáfol az összes általam ismert közhelyre észrevehetetlenné tette az idõ múlását a könyvem, a fülzeném és a noteszgépem használata nélkül is. Pedig mind ott volt. Olyan helyen voltam, ahol a búbosvöcskök belekiabálták a levegõbe az ember nevét.
- Úgy hittem : ismerem az emberemet. De itt kint olyan oldalát láttam meg, amit e nélkül szerintem soha. A hidegtõl elgémberedett ujjakkal olyan türelemmel kötözte a szélrohamban szálló damil végére a horgot, amely türelem ígéretesen elõrevetíti: talán hozzám is lesz még neki egy kis ideig.
Részletkérdések 2.
NEM vízfestékes doboz.
Sokszor hallhattam elismételni a mondatot : nézzem meg, horgászatra éppen kellemes idõ van, és nem kúpnak, mégsem kúpnak, nem kell nekik a giliszta, nem kell a csonti. A kellemes idõrõl ugyan egészen más az elképzelésem, de a nap sütött és mi maradtunk este hatig.
Az elsõ, horogra akadt halnál igazán méltatlanul, valódi ösztönlényként viselkedtem. Igen, sikítottam ( somoly), alapszabályt vétettem. De hát elõször láttam horogvégi halat! Ezután viszont rögtön megcsillogtathattam az amerikai Survivor sorozaton edzõdött túlélõképességemet: annyira elsõ horgászat volt hogy a szák aljában nem volt nehezék, és nálunk pedig a damilon kívül nem volt más kötözõanyag. Remek megoldást találtam, egy tavalyról ottmaradt merítõhálóból kimetszve egy darabot, belebugyoláltam egy követ. Ekkor fedeztem fel, vérem által, hogy a horgászkések dupla élûek. Van egy mondás, valahogy úgy szól: a hülyék saját kárukon tanulnak??
Zsákmányállat.
Sajnos ezt követõen nem volt már idõm magvas és világmegváltó gondolatokat dédelgetni, felálltam a kõrõl, elmentem a halért, elvittem a szákba, leültem (volna ) a kõre, de menni kellett a halért, betenni a szákba és ez a folyamat végtelen ciklusban, Möbius-szalagként ismételve. Nem volt ez baj.. szeretem ha formás a vádlim.
Nagy kék.
És igen : a horgászat végén, amikor már érkeztek az éjjeli halhajszára készülõ szent tébolyodottak, akkor már bizony tulajdonosi büszkeséggel álltam a kiemelt szák mellett: 38 dévér 7 kiló ! Igen az én emberem ezt tudja! Pedig nem kúptak...
Zsáklepke
