Egyik vasárnapi, tipikus õszies napra sikerült összehoznom ezt a horgászatot. Gondoltam magamban:
- Végre sikerül eltávolodnom egy kis idõre a csendbe,a nyugalomba,a halak társaságába!
A horgászat helyszíne a Tiszafüredtõl nem messze lévõ tiszaörvényi gátrésznek egy jókora szakasza, amely végig van kövezve és gyönyörû halakban gazdag, de ezt sokan nem tudják. Azonban nemcsak a halak miatt éri meg idejönni, hanem a gyönyörû táj miatt is!
A gyönyörû táj ugyan most elmaradt a hideg és a köd miatt, amit az õsz számlájára írhatunk. Fél hét tájékában érkeztem meg, de az orromig is alig láttam abban a ködben, de hát én horgászni jöttem, így hát buzgó szorgalommal pakoltam szét.
Az etetõanyag bekeverése az elsõ feladat, mert amíg például a ládát beállítom az etetõanyag szemcséinek kellõ ideje lesz megszívni magukat.
A poraroma kellõ íz anyagot és némi csalogatóhatást fejt ki a vízben, aminek kevés hal tud ellenállni. Most például Sensas etetõanyagokat hoztam magammal, látszik is a keverõ vödrömben, hogy bõven el van látva az anyag tartalmasabb, nagyobb szemcsékkel.
Erre a horgászatra egy pontyos és egy keszeges ?kaját" hoztam, mert nagyobb testû halak is benézhetnek az etetésünkre és maguknak is kell találni az etetõbe néhány finom falatot. Miután bekevertük az etetõanyagot célszerû áttörni a rögök miatt, ezután már csak spricnivel nedvesítsük az etetõt és mehet hozzá a szintén 2 kilogramm áttört föld (vakond túrás) amit apránként adtam hozzá a kajához és végül egy konzerv kukoricát adtam hozzá.
Gyors fenékmérés után megállapítottam, hogy 4-4,5m-es vizem lesz. És el is kezdtem az alapozó etetést...
...ami 5-6 gombócból állt. Én azt javaslom, hogy folyóvízen mindig kicsit (folyástól függ) feljebb és visszább (úszó elé) a horgászandó területtõl etessünk.
Meg is jelent az elsõ kapás,de sajnos nem lett meg...
Csak vártam, és vártam..., de semmi. Ekkor gondolkoztam le, hogy mit csinálhatok rosszul, de az is megfordult a fejemben, hogy nem kellene aggódnom, hiszen a halak megérkezéséhez idõ kell, így telt el 10 perc...
Ez a gátszakasz számos más olyan helyet tartalmaz, amit éppen meg próbálnék meghorgászni...
A csalim pinki, csonti, juharszirupos és kagylós top mix kukorica volt, de sok kukoricás és csontis úsztatás után próbáltam meg a pinkicsokrot, ami meghozta a kívánt sikereket!
Átváltottam a spicc botról a Match-re, természetesen cérnaütközõvel használtam a 12 grammos slider úszót, 16mm-es fõzsinóron és egy 14mm-es elõkén lévõ 14-es extra erõs horgot használtam.
A kis mohó balinnak megtetszett a pinkicsokor és egy szép kapást után, egy kép erejéig kellett csak ficánkolnia azonnal vissza is engedtem az éltetõ elemébe, a vízbe. Fantasztikus az Élõ-Tiszán horgászni,mivel a folyó-vízi halak eszméletlen erõvel rendelkeznek és a magamfajta horgászok ezt élvezik legjobban a sportjukban.
Egy kis idõvel bedobás után jelentkezett egy gyönyörû kapás és ahogy akasztottam a halnak elindult a meder felé és az orsó fékjén kívül nem hallottam semmit, a szívem már a nyakamban dobogott és ahogy felpattantam a ládáról a merítõvel a kezemben egyszer csak kiakadt a horog a hal szájából és sietve kerestem, hogy hol lehetett hiba. Pár másodperc múlva, ahogy sikerült felcsévélnem a rengetek zsinórt vissza a dobra megláttam,hogy a horgom teljesen kihajlott, akkor iszonyú csalódottság halmozódott fel bennem és új reményekkel, sietõsen dobtam vissza a szerelékem az etetésre.
De ettõl kezdve már nem jött ilyen szép hal. Sajnáltam, hogy nem is mutatta meg magát, viszont az ilyen szép keszegek kezdték visszahozni az önbizalmam és újult erõvel folytattam a pecát.
Ez a hal egy nagyon szép feltolós kapásra váratta magát, annál jobb akasztás nincs is, amikor az úszó szinte már kint van és akasztás után nagy lomhán megindul a keszeg.
Mehet a ráetetés,ami 1-2 gombócból állt. Legtöbbször az etetõanyag bejuttatása után kis keszegek jelentek meg nagy többségben, de utána jöttek a nagyobb testvéreik is...
Az ilyen szép halak után nagy kíváncsiság fogott el, hogy mennyi hal húzhatja most a haltartómat... Másodszor is pedig az, hogy miért fázik nekem a lábujjam kettõ vastag, téli zokniban?
Sokszor elgondolkoztam, hogy miért gubancolódik össze az ólmozásom,de a megoldásra hamar rá is jöttem. Lassan lejárt a horgászatra szánt idõm és vártam, hogy egy kicsit még ledõlhessek az ágyamba.
A horgászatom során egy 7 méteres spicc és egy 390-es match botot használtam. A fõzsinór azonos volt a mindkét boton, 0,16mm-es merülõ, az elõkék pedig 0,14mm-esek voltak. Horgokat 12-eset és 14-eset használtam. Folyóvízen elõnyben részesítem a nagy csepp úszókat, melyekbõl a mai napon 12-14 grammosokat használtam a sodrás miatt.
Természetesen, akkorra sütött ki a nap és kezdett melegedni az idõ mire szeretnék hazamenni, nehogy a természet nekem kedvezzen... Miután a nap kisütött, rengetegen járkáltak a vízen és a gáton is.
A túloldalon néhány bátor fiatal kenuba szállt. Érdekes volt nézni, ahogy a kormányzási tudományuk közel volt a nullához, mert mentek bele a bokrokba, meg minden hova.
A kíváncsiságom végre központot kapott, mikor kiöntöttem a merítõbe a bõ 6 kiló keszeg zsákmányt. A kép elkészülte után siettem a halakat vissza helyezni a vízbe,nehogy valami bajuk essen.
Ezzel a gyönyörû képpel búcsúznék a kedves olvasóktól és megköszönném a lehetõséget, eme írás megjelenítéséhez.
Fülig érõ szájjal mondhatom, eredményes bevetéssel büszkélkedhettem. Bár egyik versenyen itt 12 kilogramm fölötti mennyiséget is fogtam már.
Írta: Balogh Albert
