Az elsõ rövid kis történet még augusztus végén zajlott le. A családomban soha senki egy árva horgászbotot nem fogott a kezében. 12 évesen azonban ez a sorozat megszakadt, és elkezdtem horgászni. Kezdetben minden rendben volt, de ahogyan egyre mélyebbre ástam magam a horgászat rejtelmeiben, elkezdett ez a tendencia az ellenkezõ irányba átbillenni. Ekkor láttam elérkezettnek az idõpontot, hogy megismertessem a családdal, mekkora élmény is egy halat horogra csalni és sikeresen kifárasztani. Titkon reméltem, hogy sikerül megfertõznöm õket, de sajnos nem így lett. Hiába fogattam velük sneciket, pontyokat, keszegeket, valamilyen oknál fogva mégsem sikerült a kívánt célt elérnem. Teljes mértékben megértem õket, ráerõltetni nem fogok senkire semmit.
Azonban az idei évben valahogy másképp jött ki a lépés, és édesanyám elõállt az ötlettel, hogy õ most horgászni akar menni. Nem tagadom, elég rendesen meglepõdtem a szándékán. Rendben van: a családfõ szava parancs, irány a vízpart. A kiszemelt helyszín a Lóga-tó volt, amely kifejezetten családcentrikus horgászpark.
Több ismerõs horgászcimborám mesélte, hogy lénai tokokat telepítettek a tóba. Én addig csak fotón találkoztam ezzel a hallal, így nem titkolt szándékom volt, ennek a halfajnak a horogra kerítése.
Reggel 7-re megérkeztünk és lepakoltunk a nyerõnek vélt helyre. Egy feederbottal fenéken vallattam a vizet, eggyel pedig a matchbotozás rejtelmeibe próbáltam belemélyedni. Nálam a tavi match horgászat egyelõre még gyerekcipõben jár, de kitartóan gyakorlok, hogy minél hamarabb ?profi" szintre emeljem tudásomat e téren. Többek között ezért is választottam egy bottal az úszózást. Az etetõanyag becsúzlizását követõen hamar megjelentek az elsõ halak. Az elején compók és dévérek voltak az érdeklõdõk, majd 2 órát követõen megérkeztek a pontyok is.
Megdolgoztattam az Asterx Match Mediumot
Eközben a feederen egy kapás se volt. Amikor egy boton hosszú ideje nincs kapás, ott valami nincs rendben. Tudtam, hogy a szerelék és az etetõanyag (Topmix Special Feeder piros) jó. A megfelelõ helyre dobáltam, hiszen folyamatosan ott mozogtak a halak is. Ekkor kezdtem el variálni a csalikkal, mert lehet, hogy éppen aznap valami más kellett a halak finnyás szájának. Csonti, giliszta, kukorica, ízesített kukorica, pellet, majd jöhettek ezek különféle kombinációi. Élõ csalira semmi kapás, sima kukoricára úgyszintén, elõkerültek a Topmixes kukoricák. Pálinkással indítottam, majd utána következett a scopexes. Egyikre sem volt érdeklõdõ, így utolsónak maradt az epres. És láss csodát, bedobást követõen alig telt el 5 perc és ment a bot! Izgalmas fárasztást követõen sikerült megszákolni az elsõ feederes pontyot. Fotó, visszaengedés, csalizás és repült is vissza a szerelék az elõzõ helyre. Ismét botvivõs kapás, ami szintén egy gyönyörû pontyot eredményezett. Valósággal hihetetlen, de csak csalit cseréltem és egyre másra beindultak a kapások. Szinte minden halfajból sikerült fogni, ami a tóban fellelhetõ, azonban a lénai tok kimarad a sorból.
Jöttek a pontyok szép sorban ...
közben pedig egy-egy amur is betévedt.
Délután édesanyám közölte, hogy ideje pakolni, odahaza még sok a teendõ. Persze nálam is a bot az utolsó eszköz, amit elrakok, hiszen amíg a szerelék a vízben van, bármi megtörténhet. Szemem sarkából látom az apró pöccintéseket a feeder spiccén. Gondolatomban már éreztem, hogy compó próbálja begyömöszölni a két szem kukoricát. Bevágást követõen azonban a bot a kezemben maradt. Hûha, ez nem compó, hanem valami bitang jószág! Hirtelen elindult a parttal párhuzamosan és lehúzott vagy 40 méter damilt. A távolban látom, kiugrik egy lénai tok a vízbõl. Kezem, lábam remegni kezdett az izgalomtól, adrenalinom is a magasba szökött. Negyed óra fárasztást követõen a halat sikerült magam elé irányítanom. Néhány levegõvétel után, a part mellé húztam és a farkánál fogva (a merítõ kicsinek bizonyult) a vízbõl kiemeltem. Szegény hal szájában még másik 3 horog fityegett, melyeket szintén eltávolítottam.
A csodaszép halról készítettünk néhány fotót és õ is visszakerült onnan, ahonnan jött.
Gyönyörû hal a lénai tok (11 kg)
C&R
Ugorjunk egy kicsit az idõben és helyszínben. Októbert írunk, és a Dunán vagyunk. Dunaalmási horgászatom után kedvet kaptam egy kis márnázáshoz, így másnap feederrel vettem õket üldözõbe. A hideg és ködös reggelen 5 db márnát sikerült fognom.
Az idei szezon elsõ márnái
Másnap ment is a telefon Takács Zoli cimborámnak, hogy munka után irány a folyóvíz, mert eszik a ?nagytestû". Késõ délután már a kapunk elõtt állt a kocsijával és indultunk horgászni. Zoli nem sok márnát fogott eddig az életében, de most ennek is eljött az ideje. Elmondtam neki az instrukciókat, hogy mit hogyan szereljen és hova dobjon. Bekevertem fél kiló Topmix River Crysalist, ami bõven elegendõ volt a 3 órás horgászatra. Hát mit ne mondjak, rendesen belenyúltunk a tutiba! 2 óra alatt, 2 bottal 7 db márnát fogtunk, a helyiek nem kis megrökönyödésére. Zoli öröme leírhatatlan volt. Jó volt nézni, ahogyan fárasztja a halakat és minden egyes halnak úgy örült, mint a kisgyerek egy új játékautónak.
Zoli öröme leírhatatlan volt
Ezek után természetesen minden nap a vizet vallattam, a folyóvízi torpedók pedig szépen jöttek esténként.
Kedvenc halam (3,8 kg)
Idõvel megunva a fenekezést, áttértem a rakósbotos horgászatra, amihez egy másik helyszínt kellett keresnem. Itt is jókat horgásztam, a Duna bõkezû volt minden esetben.
Rakós bottal sem tétlenkedtem (3,3 kg)
A nyár sem telt el tétlenül. A nagy, kilós feletti dévérek és paducok fogása feledtették a mindennapi munka fáradalmait.
Dévérek az épülõ Megyeri híd alól
Itt pedig egy bronzos dévér
Legyen szó folyóvízrõl vagy állóvízrõl, minden horgászatom után kellemes emlékekkel tértem haza, még ha halat nem is fogtam aznap. Mindig tanultam valami újdonságot, vagy ha nem, akkor a természet sokszínûsége kápráztatott el.
/Kenyeres Laci természetfotóiból néhány a Képgalériában megtekinthetõ/
Az idei szezonban nagy hangsúlyt fektettem a nagytestû halakra való horgászatra (11 kg rakós bottal)
Így év végén mit is mondhatnék? Fantasztikus évet zártam horgászat terén, hiszen ismét rengeteget tanultam és gyönyörû halakat sikerült merítõbe terelnem.
Kellemes karácsonyi ünnepeket és halban gazdag, boldog új esztendõt kívánok minden kedves olvasónak és horgásznak! Jövõre ismét találkozunk!
Szöveg és fotó: Kenyeres László
