Két nap a Kis-Balatonon - 1. nap

Reggel ötkor találkoztunk a parton. András előre beszerezte a napijegyet, így ezzel már nem kellett az időt töltenem. Gyorsan bepakoltam a cuccot a helyre. Rövid rakóst vittem magammal, így a ládámat jól be kellett állítanom a vízbe, hogy a medertörés elé tudjak horgászni. A kellemesen hűvös hajnal ellenére a víz elég meleg volt, így mezítláb a vízbe gázolva készítettem el horgászállásomat.

 

 

 

Jól jött ez a horgászat abból a szempontból is, hogy egyik külföldi partnerünk számára már tavaly elkészítettünk egy új Economic etetőt, a Feeder Green –t, melyet itthon nemrég hoztunk forgalomba és amelyet természetes vízen még nem volt módom kipróbálni. Az, hogy fizetős, vagy egyesületi tavakon jól működik, már külföldön és itthon is beigazolódott, de kíváncsi voltam, hogy itt a nagy természetes vízen hogyan „muzsikál”.

 

 

 

András figyelmeztetett, hogy csínján bánjak az etetéssel, mert nagyon sok a rák és ha ráállnak az etetésre, akkor nem kell halat fognom. Ennek megfelelően egy zacskónyit kevertem be. Ezen kívül még Ponty Mag-Mix- et készítettem elő.
Felszerelésem pedig a Vector EX 9,60- as rakós a toldójával, tehát 11,20 hosszban. Három tagban gumizva Middy fehér tömör gumival (2,4 mm), Preston Power Line 0.21 főzsinór 0.19-es előkével és PR355 horog 8-as méretben.
2 gr-os Lacy pontyozó úszót szereltem, mely méretét a víz mélysége és várható áramlása indokolta.

Öt gombóc etetőt és ugyan annyi magot tettem be alapnak. Csalinak pedig csemegekukoricát tettem a horogra.
Hosszú csend következett. Írhatnék a természetről, madarakról, de halat szerettem volna fogni, azok pedig sztrájkoltak. Legalább is egyenlőre. Láttam fordulni dévért, pontyot, de a kapás váratott magára. Aztán lassú úszó mozdulatok jelezték, hogy érdeklődők érkeztek. Néhány üres koppanós bevágást követően jöttem rá, hogy a mélyben rákok érdeklődnek az etetőm és a csalim iránt.
Azonban egyik berakást követően azonnal visszaemelős kapás jelentkezett, mely egy dévért eredményezett.

 

 

Aztán csak rák és rák és rák …..
Fogtam belőlük vagy egy tucatot, kisebbet-nagyobbat, de halig nem jutottam el. Raktam a csalit az etetés alá, az etetés fölé, mindenhol a rákok találták meg. Tettem föl kemény kukoricát, de azt is szétrágták. Nagyon bosszantott a dolog, hiszen elment a hajnal és a reggel, a legjobbnak vélt időszak, amikor a legjobban számítottam halakra. Pedig nem egy ponty és dévér fordult egészen a közelemben, csaknem leverve a bot spiccét, elárulva ezzel, hogy ott vannak valahol az etetésen, de a rákoktól nem találják a csalit.

 

Aztán jött az ÖTLET! Gyakran szégyellem bevallani, de amikor semmi nem működik, akkor jön a gumikukorica. Ez a sokak által és korábban általam is lenézett dolog, amelynek semmi reklám és jelentéktelen piaci értéke van. Nem lehet belőle tonnákat eladni, nem lehet belőle árbevétel hegyeket produkálni, de halat gyakran lehet vele fogni, ha helyesen kínáljuk fel. Több gyártóét próbáltam már, de igazán jól „csak” a KORUM kukoricája működött. Ezt nem reklámnak szántam, sokkal inkább saját és azon ismerőseim tapasztalataira alapoztam, akik már használták ezt a „gyilkos” kis eszközt. Csak annyit fűznék még hozzá, hogy a TOP MIX Super Kupa feeder kategóriáját, mely öt versenyből állt és négy verseny értékeléséből került ki a gyöztes, négy ponttal, azaz négy szektor első helyezéssel és GUMIKUKORICÁ– val nyertem. De ez egy másik írás témája lesz.
A gumicsali felkínálása azonban már nem mindegy, de a részletekbe most nem mennék bele, majd máskor erre is kitérek.

Visszatérve az eredeti témához, előkét cseréltem és feltettem egy gumikukoricát, mégpedig a lebegő fajtából. Ehhez mindenképpen rövid előke kell, az ólmozás egy részét pedig le kell húzni, hogy stabilizálja a csalit és szereléket. A csalit hajszálelőkére kötött 7 mm- es csalitüskén kínáltam fel. A hajszálelőkét három centi hosszúra hagytam, hogy eléggé elemelkedjen a fenéktől a csali, bízva abban, hogy a rákok ezt már békén hagyják. A szereléket ilyenkor kiterítve kell betenni, hogy lassan süllyedjen le és a csali helyesen álljon a fenéken.
A berakást követően gyakorlatilag megszűntek a maszatolások, csak néha lehetett látni, ahogy a rák belemászott a zsinórba. Azonban sokkal meggyőzőbb volt az, amikor emelős kapást követően kiszaladt a gumi a botból, engem pedig fölállított a ládáról a hal. A fényképezőgép bekapcsolásáról is elfeledkeztünk, így már csak a néhány perces fárasztás után megszákolt pontyot tudtuk lencsevégre kapni.

 

 

 

 

Már csaknem tíz óra volt, amikor sikerült pontyot fognom. Izgatottan tettem vissza a pecát, hátha csak véletlen műve volt a gumikukival fogott ponty. De nem..! Rövidesen ismét kapás, amikor is bő kettes dévért szákoltam.

 

 

Erre András aki a mellettem lévő nyiladékban feederezett kijelentette, ha nem látja, nem hiszi el, hogy plasztikkal így lehet halat fogni. Eddig nem tudott halat fogni, így aztán Ő is plasztikra váltott, de valami más fajtára, amit már régebben egy közeli boltban vásárolt, de sikertelensége miatt a doboza aljában tárolt.

Én folytattam a halfogást, mégpedig egy szép, igazi „sodrófa” ponttyal és néhány dévérrel. András nem jutott el halig addig, míg a szerelékét meg nem igazítottam és a csalitüskére KORUM gumikukit nem tett. Ekkor viszont az első kapása ponty volt, mely meg is szakította. Aztán dévéreket fogott.

 

 

Nekem volt még néhány dévérem, meg egy megállíthatatlan pontyom, majd a nagy melegre való tekintettel befejeztük a horgászatot.

 

 

A halakat a fotó kedvéért szákba tettük, sőt a pontyokat a fogási naplóba be is jegyeztem, nehogy egy esetleges ellenőrzésnél probléma legyen. A fotózás után azonban elengedtem őket.

Hazafelé úton felhívtam Zoli fiamat, hogy péntekre tegye szabaddá magát, mert a Kis-Balatonon fogunk horgászni. Éppen befejeztem a vele való beszélgetést, mikor hívott Szabolcs, hogy pénteken tréningezhetnénk egyet Petörkén a TOP MIX Szuperkupa utolsó fordulója előtt. Mondtam neki, hogy jobb javaslatom van, tartson velünk, a versenyt meg majd megoldjuk „fejből”. Nem kellett győzködni.