A fölösleges cuccot az autóban hagytam, csak a könnyû pergetõ botot, legyet, szivar ólmot és balinólmot vittem magammal, na meg a meleg ruhámat, mert a csónakban full gázon azért hûvös van. Ja igen, még egy dolgot, a GPS-emet is betettem a szerelékes vödrömbe. Ennek nagy értéke van, mármint eszmei értéke, hiszen rengeteg kiváló horgászhely, akadó, víz alatti kövezés, gödör, tuskó, hajóroncs stb adatait tárolja. Sok év tapasztalata pihen ?agyában". Meg még egy-két igen fontos dolog. Például a hajóút általam rögzített vonala és ami még ettõl is fontosabb, a hajóúton kívüli, számomra csónakkal még járható útvonal. Ez utóbbira azért van szükség, hogy még a legnagyobb ködben is biztonsággal járhassam a vizet úgy, hogy még csak véletlenül se találkozzak mondjuk a Dnyepr utasszállítóval.
Tehát az idõ rövidsége miatt a balinos zátony a cél, hátha már odaköltöztek õn-ék. Ez egyébként balin szokás, hogy késõ õsszel néhány hétre kiköltöznek egy-egy zátonyra, gondolom a kishalak után. Mi másért? Igazából semmi jel nem mutatja, hogy ott vannak, nincsenek a nyáron megszokott csattogó rablások, legfeljebb kidugják a fejüket a vízbõl, tapasztalatlanabb horgász azt is hihetné, hogy dévérek. De ezek balinok, méghozzá a javából, a nyáron szinte megfoghatatlan, óvatos példányok tömegei.
Élvezem a csónak száguldását, annál kevésbé az arcomba csapódó hideget, de az út talán 10 perc, azt meg kibírom. Most is egyedül vagyok, nehezen tûröm más társaságát, nyûgjeit, kérdéseit. Persze azért van kivétel. Van néhány horgászbarátom, akikkel ?félszavakból" is megértjük egymást.
Lassítok, a GPS képernyõjén feltûnik a ?Balinok" felirat.
4 méteres pontossággal tudok beállni, ennyi belefér, hiszen nem akadót keresek.
Óvatosan leteszem a súlyt, megvárom, míg a csónak lejjebb csorog, majd rögzítem a kötelet.
A vízmélység 1,8 méter körüli, viszonylag lassan folyik.
A felszerelésem:
TOP MIX ISIS Willowy Spin 1, 3.00 m-es kétrészes pergetõ bot, amely kifejezetten könnyû pergetéshez készült. Saját elképzeléseim, terveim szerint gyártották, kifejezetten élvezem vele a horgászatot. Van két nagyobb testvére is, õk süllõre, csukára és harcsára készültek. A bottest, a gyûrûk, a kötések, a gyûrûk kiosztása, a nyél kialakítása sok-sok munka eredménye, de megérte. Ebben a tekintetben kicsit önzõ vagyok, azt gondolom, hogy ami nekem tetszik, kézre áll, az másnak is biztos megfelel és ebbõl nem vagyok hajlandó engedni.
DAIWA CERTATE 3000 orsó, kiváló szerkezet, könnyû tekerni, mert kiváló az áttétele, a fékje és elég gyors is balinozáshoz.
0,23 zsinór
Saját készítésû legyek és a hozzájuk való ólmok.
A felszerelés teljes ?látképe".
A légy kecskeszõrbõl készül, némi csillám fonal beleszövésével. Alapjában fehéres-kék tónusú.
A balinólom hátát késsel kissé ?felpikkelyezem, hogy húzzon levegõ csíkot és még enyhe ?S" alakot is hajtok bele.
De a kedvencem a szivarólom-légy kombináció. 10-bõl 8 esetben ez a legfogósabb.
Oldalra, a folyással merõlegesen dobok, a zátony vízbõl kiálló része felé. Itt a víz sekélyebb, de a folyás majd beljebb viszi. Megvárom amíg az ólom lekoppan, majd lassan tekerni kezdem az orsót. Aztán újabb dobás, most egy kicsit lejjebb, majd a következõ már teljesen folyásirányba. Nincs érdeklõdõ. Ugyan ezt próbálom a folyó közepe felé is, de nincs válasz. Várok, hátha a csónak és a beállás elriasztotta õket, bár elég óvatos voltam. De az is lehet, hogy még nincsenek itt. Pedig tavaly ilyenkor már sokat fogtam belõlük.
Újra kezdem a part felé és még tizet sem hajtottam az orsón, tompa ránehezedés, majd õrült kirohanás és már pumpálom is a halat a csónak felé.
Íme az elsõ és mindjárt 3 kiló fölött.
A kiemeléshez nem használok merítõt, hogy nehogy megsértsem a halat. A fényképezés is nehéz, rövid a karom, éppen belefér a képbe a hal.
A szivarólom-légy kombináció a torkában. Ilyenkor kiakasztom a karabinert és a kopoltyúján keresztül veszem ki a horgot. Sérülés mentes megoldás.
Ahány dobás annyi hal és nem is az apraja. Ez is 3 kiló feletti, de ez bentrõl jött. Teljesen körül vesznek a balinok. Mennyei érzés.
A levegõ kezdett lehûlni, egy réteggel erõsítenem kellett ruházatomat, de a balinok kapó kedve nem lankadt. Szép egészséges, erõs példányok és milyen óvatlanok. Bezzeg nyáron.....
Aztán, mint kiderült, megérkezett a banda-nagy, a maga 5 kiló feletti súlyával. Szájának alsó része valami régi csatáról árulkodik, amibõl gyõztesen, de sérülten került ki. Súlya alapján ez nem zavarta a táplálkozásban.
Ezt nem tudtam kézben tartva fényképezni, így lefektettem a csónak aljára. A merítõm hossza több, mint 70 cm.
A balinok kapó kedve nem akart lankadni, én pedig élveztem a fárasztást és a halfogást. Újra egy szép példány.
Ez is túl nagy volt, hogy egyedül le tudjam rendesen fényképezni.
A szivarólom-légy kombinációnak nem tudtak ellen állni. Szerencsére !
Már 4 óra körül járt az idõ, amikor, mint egy varázsütésre, megszûntek a kapások. Dobtam még vagy húszat, de a továbbiakban érintésem sem volt.
Ez alatt, a mintegy 3 óra alatt 14 db balint fogtam. 7 db maradt le a horgomról és számtalan olyan kapásom volt, ami csak megtolta a csalit, de nem akadt. Talán csak egy nem érte el a 3 kilót, a többi 3 és 5 kiló között volt, illetve a ?csonka szájú" 5 fölött.
Felszedtem a súlyt, berántottam a motort, elégedetten és kissé fáradtan a kikötõ felé vettem az irányt.
Papp József
