Sokszor, sok ember szájából hallottam már azokat a bûvös mondatokat, hogy: Ha majd nyerek a lottón akkor saját tavat ásatok és csinálok magamnak egy, az én igényeimnek megfelelõ tórendszert. Ahol hatalmas folyton éhes halak fognak várni és egész nap csak pecázok.
Nos, ezt kimondani sokkal könnyebb, mint megvalósítani. De azért olyanok is akadnak, akik a szavak után a tettek mezején is bizonyítanak. Ismerjétek meg közülük Molnár Tamást, akit sokak csak Kredenc néven ismernek.
- Szia, Tamás! Köszönöm, hogy idõt szakítottál rám, elmeséled nekünk, hogy mi vitt rá egy ilyen gyönyörû, de kihívásokkal teli vállalkozásba? Hogyan lesz a hétköznapi emberbõl tógazda?
- Szia, Zoli! Lassan már 15 éve lesz, hogy elkezdtem horgászni. És már a gimnáziumban tudtam, hogy milyen irányban akarok továbbtanulni. A gödöllõi Szent István Egyetemen végeztem agrármérnökként, az egyik szakirányom a halgazdálkodás volt, a diplomámat is halas témában írtam. Innen már csak tõke kellett, hogy meg tudjam valósítani az álmaimat, és szerencsére megbízott bennem a család.
- Most itt állunk a tavak partján, de mi alapján is született a döntés a helyszínrõl? Mik azok a fontos szempontok, amik meghatározzák a helyszín kiválasztását?
- Rengeteg dolog van, ami közrejátszik a kiválasztásnál. Elsõ szempont, hogy ne legyen messze Budapesttõl (hiszen ez az ország - sajnos - a fõváros köré szervezõdik). A következõ lépésben megmutattam a kiszemelt helyszínt a barátaimnak. Ez amolyan kockázatelemzés volt. Felmértük, hogy milyen a vízellátás, közmûvek, halak egészségi állapota, vizek minõsége, és nem utolsó sorban a megközelíthetõség, valamint a célközönség. Ez hosszadalmas folyamat volt, de úgy érzem, hogy jól döntöttünk.
- Sok tavon voltam eddig horgászni, és az esetek 99%-ban kétféle jegykiadási rendszerrel találkoztam. Az egyik helyen a viszonylag drágább napijegy tartalmazott elvihetõ halmennyiséget. A másikon pedig alacsonyabb volt a jegyár és az esetlegesen elvinni kívánt halat a halõrházak és vagy büféknél kiírt aktuális árfolyamon meg lehetett vásárolni. Te mi alapján döntöttél?
- Ez egy viszonylag egyszerû kérdés. Mi a cél? A jegy+kilós változat sokkal inkább horgászbarát megoldás. Ekkor a tógazda figyelembe veszi, hogy vannak sporthorgászok is, és azt is, hogy van élet két ponty után is. A drágább jegyes változat esetében, ha az ember bevételt akar realizálni, akkor bizony kevesebb halat kell telepítenie, mert ha mindenki megfogja a kvótát, akkor nincsen haszon. Nekem az elsõ változat sokkal szimpatikusabb volt, hiszen így mindenki megtalálhatja a maga szórakozását.
- Az eddig és a közeljövõben telepítendõ halak fajtáját és a méretezésüket mi alapján próbálod kiválasztani? Sok vízkezelõnek büszkesége a saját nevelésû, olykor kapitális méretû halakkal való telepítés. A te esetedben milyen kritériumok döntenek?
- Kizárólag magyar halat veszek. Kicsit drágább, de sokkal egészségesebb, szebb. A méretet az igényekhez kell igazítani. A fõ igény a másfél és három kiló közötti ponty. Az állomány nagy részét ez teszi ki. Ezen kívül más fajok is megtalálhatók a tavakban (compó, kárász, keszeg). A jövõ évben telepítem be a saját nevelésû amurokat. Természetesen a tavakban rejtõzködnek kapitális egyedek is. Ezek nélkül egy minden igényt kielégítõ horgásztavat már nem is lehet elképzelni. Ragadozókból csukát tartok, egyenlõre csak a kárászok kordában tartása végett. A jövõben tervezem, hogy a patakban lehessen rájuk célzottan horgászni. A süllõnevelésbe tavasszal fogok belekezdeni. Emellett fokozott figyelmet fordítok a nem kívánatos halfajok elterjedésének megakadályozására. Hiszen rengeteg hasonló kezelésû horgászvíz van az országban ahol például a törpeharcsák teszik lehetetlenné a sikeres horgászatot.
- Néhány horgászvíz üzemeltetõ próbál (mára már nem is annyira) újszerû fizetési módokat alkalmazni a napijegyek kiadásánál. Ugyanakkor sok horgász fejében még mindig csak a készpénzért vett napijegy van. Ti miben hasonlítotok az új rendszert alkalmazókhoz? Illetve van valami erõsségetek ezen a területen?
- Másokhoz nem feltétlenül hasonlítanám magamat. Viszont több dolog is van, amit az erõsségünknek érzek. Az Üdülési Csekk elfogadása nagy sikernek örvend bevezetése óta, ami nálunk minden összegben be lehet váltani. Értem ez alatt, hogy sok helyen szabnak alsó limitet (mondjuk 5Eft), és bizony van, ahol nem egy az egyben váltják. A napijegyek kiadásában is elég rugalmasak vagyunk. Ha két ember 1-1 bottal horgászik, akkor azt egy napijegynek vesszük, és van délutáni jegyünk is. Nálunk a gyerekek ingyen horgásznak. Hátha késõbb is hozzánk járnak majd... Sokan jönnek ki a tóhoz születésnapot, vagy más jeles eseményt ünnepelni, bográcsozni, nekik megpróbálunk ekkor minden kényelmet biztosítani.
-A pénzügyi dolgok után beszéljünk a fizikai munkákról. Egy átlagos nap hogyan indul, és milyen munkák várnak rád? Esetleg vannak olyan dolgok amik ?kötelezõ tartozékai" a minden napoknak?
Szezonban bizony nincs lazsálás (és az év többi részében sem). A reggel a napijegyek kiadásával kezdõdik. Utána a két nevelõ tó megetetése. Ez két gyors mondat, de elmegy vele két-három óra. A büfé árukészletét is állandóan figyelemmel kell kísérni, utánrendelni, átvenni, a beérkezett árukat a megfelelõ módon raktározni. Ugyanez vonatkozik a horgászcikkekre is. Mikor mindenki azt hinné, hogy vége a napnak akkor a záróra után jön a munka java. Szemétszedés, fûnyírás. Ez is rengeteg idõbe telik. Vannak idõszakos munkák is, mint a halászat, haltelepítés, a nádvágás, gátak, zsilipek rendben tartása, trágyázása, lékelés, fák ápolása, telepítése, stb. Mindent le se lehetne írni ennek az egy cikknek a keretében.
- Néha a vízparton ülve egy-egy viszonylag eredménytelen nap után hallom a pecásokat, hogy: A tógazdák biztos agyonetették a halakat. Meg, hogy nem etetik õket, hanem szinte hizlalják a halakat és ezért nincs kapás, és csak az számít, hogy majd a fizetésnél a mérleg minél nagyobb számot mutasson.
- A mi vizeinkbe élõ halak csakis jó minõségû szemes takarmányt, búzát és kukoricát kapnak. Ezeket mindig a környékbeli termelõktõl vásárolom. Ezzel is támogatva õket. Bár a felhasznált takarmány jóval olcsóbb, mint a halhús, én nem hizlalom a halakat némi plusz bevételért. Csakis egészséges és jóízû, valamint zsírmenetes halat tartunk és árulunk.
- Tamás! - Segíts nekem eloszlatni azt a téves véleményt, hogy a tógazda a szezon végén szögre akasztja a kalapját, és csak pihen a tavaszi kezdésig. És szinte nincs semmi dolga.
-A hideg idõszakban is vannak idénymunkák. Nagyon nagy feladat a nádvágás, ami bizony hetekig is eltarthat, ha csak egyszerûbb eszközökkel rendelkezik az ember. Õsszel és télen több idõ jut a partvédelemre, a mûtárgyak felújítására. Persze a nyári szemétszedéstõl, és a fûnyírástól idõlegesen meg lehet szabadulni. Ekkor tudok idõt fordítani fák telepítésére is. Ha a tavak befagynak, akkor kezdõdik a neheze, a lékelés és a folyamatos vízminõség ellenõrzés, hogy az olvadás után ne érje csúnya meglepetés az embert. Ilyenkor korán sötétedik, így van idõ a számolgatásra, tervezgetésre, hogy mit vár az ember a jövõ évtõl...
- A sikeres tógazda egyik titka a folyamatos fejlesztések a vízen. Napjainkban egyre több horgász igényli és keresi az extra szolgáltatásokat nyújtó vizeket. Nekik mivel lehet megfelelni?
- Van jó pár dolog, amit meg szeretnék valósítani a jövõ évben. 10 és 20 alkalmas bérletet fogok kiadni, amivel a törzshorgászok kedvében szeretnék járni. Egy extra tó kialakításán fáradozok, amibe csak 5 kg feletti halakat fogok rakni (pontyot, amurt, lénai tokot). Már a birtokunkban van egy minden igényt kielégítõ büfékocsi, amibõl sokkal nagyobb kínálatot tudok majd biztosítani.
- De ugye nem az ?Üvegtigris" szerû büfé lesz? (Igyekeztem a lehetõ legkomolyabban kérdezni, de én se bírtam nevetés nélkül).
- Nem, dehogy (Õ is nevetve). Egy korszerû és sokféle ételt-italt biztosító kocsink lesz. Az eddig büféként mûködõ helységbe pedig nagyobb választékot szeretnénk kínálni a horgászoknak etetõanyagból és csalikból. Az ide év slágere nálunk az aszalt szilvás Top Mix etetõanyag, és az epres-halas (Red Carp) pellet volt. Messze ezekbõl adtunk el a legtöbbet, úgyhogy jövõre is a Top Mix cég termékeibõl fogom bõvíteni a palettát. A közeljövõben szeretnék egy játszóteret is felépíteni a gyerekeknek. A horgászok nagyobb kényelme érdekében pedig további padokat és esõbeállókat szeretnék kihelyezni. A fejlõdést mindenképp a komplex szórakozás nyújtásával lehet fenntartani, ha az egész családnak tud az ember tartalmas kikapcsolódást nyújtani, ami segíti a feltöltõdést. Vannak jó példák Magyarországon, és a jó példa követendõ.
- Sok horgászt foglalkoztat az amatõr versenyek szervezése, tógazdaként neked milyen tapasztalatod van e téren?
- Nem szerveztem túl sok versenyt még, ezért nem is rendelkezem túl nagy tapasztalattal a témában. Amit fontosnak tartok az ilyen amatõr versenyeken, hogy nincs szükség sok szabályra, de amit megszabunk, az jól érthetõ legyen, és azt szabályozza, ami fontos. A másik lényeges dolog, az a verseny meghirdetése. Ezt idõben kell megtenni, és minél több helyen, az internetet is beleértve. E nélkül bizony könnyen az érdektelenség homályába veszhet a versenyünk. Annyit mondhatok, hogy a tervezés, ajándékok, díjak beszerzése, helyek kitisztítása, kijelölése, jegyzõkönyv készítése sok idõbe telik, de a társaság kárpótol mindenért.
- Milyen érdekes történeted van a megnyitás óta, ami tanulsággal szolgálhat az horgászok számára?
- Történetem nincs, de megfigyeléseim vannak. Az egyik legfontosabb, hogy mindig olyankor eszik a hal, amikor az átlagos horgász ki sem akar menni az utcára. Ennek oka lehet hideg, hó, esõ, szél, vagy bármi, ami kizökkenti a halakat, és táplálkozásra sarkalja.
Nagyon sokszor ott kell keresni a halakat, ahol nem gondolnánk. Bizony az erõsen háborgatott horgászvizeken gyakran találjuk a halakat a partszélhez igen közel, vagy a legsekélyebb részeken. Nyitott szemmel kell járni, és sokkal eredményesebbek lehetünk, mint korábban.
- Nagyon szépen köszönöm, hogy idõt szakítottál erre a pár kérdésre. És sok sikert kívánok az elkövetkezõ szezonra is.
- Én is köszönöm a lehetõséget, és minden kedves olvasónak sok sikert kívánok a 2009-es horgász szezonra, és remélem sokakkal közülük találkozok majd a vízparton is.
Írta: Berényi Zoltán
(Padlógáz)
Képek: Molnár Tamás
(Kredenc)
Csike László
(Bogozdki)
Karácsony András
