A Konda-patak keresztül folyik a városon, és ez táplálja a sok halastó mellett a horgásztavat is. Régen tõzeget bányásztak a völgyében. Mára ennek már nyoma sincs, viszont a tõzegnek van egy jótékony hatása: bomlása valamelyest fûti a medret, ezért csak nagyon hideg teleken fagy be. A napokban tartósan mínusz 5 fok alatti hõmérséklet, az éjszakai mínusz 10-14 fokkal meg sem kottyant neki. Odaérkezésemkor is lassan folydogált zúgókkal tarkított medrében.
A horgásztó alatti köves zúgó
A patak széle azért elárulja, hogy kemény a tél.
A zúgó alatt aztán meglassul a patak, fák alá kanyarodik, sás szegélyezte partok közt folydogál. Ilyen helyeken a medre is mélyebb, helyenként akár egy méteres víz is van benne.
Fák szegélyezik a medrét.
Helyenként láthatók a nyári sás megbarnult szálai.
Halállománya fajban gazdag. Nyári kicsi és csaknem álló vize miatt igazán nagy halak nincsenek benne, de nem is azzal a céllal mentem horgászni, hogy rekordot javítsak, sokkal inkább az érdekelt, van-e benne olyan hal, amit horogra lehet csalni? Reméltem, hogy bodorkával, kárásszal találkozok és a kezem legalább halszagú lesz. Meg aztán érdekelt az is, hogy ebben a csaknem nulla fokos vízben reagál-e valamilyen hal az új Extra Bodorka etetõmre.
Extra Bodorka etetõ és a pinki, amely a kazánon fölengedett az egy hónapos hibernálásból.
A mínusz 4 fokos hidegre való tekintettel az etetõt itthon, meleg vízzel kevertem be. Na nem sokat, mintegy 15 dekányit. Csalinak pedig pinkit vittem magammal.
Felszerelésem egy 4 m-es könnyû spiccbotból, 1 gr-os úszóból és a 0,07-es elõkére kötött 20-as horogból állt. Bíztam benne, hogy a lehelet finom cuccal sikerül becsapnom néhány halacskát.
A partra érve elõször sétáltam egy kicsit a víz mellett, keresve a mélyebb részeket. Aztán ott, ahol elõször nem láttam a feneket, nekiálltam horgászni.
Az eresztéket olyan egy méterre állítottam, majd két szem pinkit tûztem a horogra és lassan leúsztattam. Aztán letettem a botot és éppen készíteni akartam néhány fotót. De, mintha kapást láttam volna az úszón. Figyelni kezdtem. Ismét belepöccintett valami, de a bevágás üres lett.
Azonnal kézbe vettem a botot és most már odafigyelve úsztattam a pinkit.
Olyan egy métert, mert az úszóm szép lassan elmerült és már küzdött is a bodorka. Olyan hihetetlennek tûnt, hogy pont beleültem a csapatba.
A következõ úsztatás ismét halat adott, majd az azt következõ is.
Még szomszédom is akadt, egy siheder vadlúd személyében.
Annyira ment a dolog, hogy fotózni kezdtem a kapásokat.
Itt még szépen úszik a szerelék.
Ilyen a bodorka kapása. Szép lassan elmeríti az úszót.
Ez pedig a folyamat vége, bodorka a horgon.
Gyakorlatilag etetés nélkül is folyamatos volt a kapás. Már-már bosszankodtam, hogy egyáltalán minek hoztam etetõt, meg hogy most ki sem tudom próbálni. Aztán Isteni szikra! Próbáljuk meg le-föl csalogatni a halakat.
Dobtam néhány kis gombócot a folyásnak lefelé, mintegy két méterre. Néhány pillanat múlva megszûnt elõttem a kapás és csak az etetésen és alatta fogtam halat. Egy ideig így horgásztam, majd tizenöt perc múlva újra etettem, csak most folyásnak fölfelé két méternyit. A hal lassan mozdult el az alsó etetésrõl, de ahogy ott fogyott az ennivaló szépen följött a bodorka csapat a felsõ etetésre.
Fogtam apróbb és szebb bodorkákat ...
... de beesett néhány vörösszárnyú is.
Megbizonyosodtam, hogy a bodorkák nem riadnak el az etetéstõl, sõt határozottan táplálkoznak és nem vetik meg a nékik szánt eledelt. A bedobott etetõn a kapások gyakoribbak voltak, sõt késõbb, csak azon lehetett halat fogni.
A két órás horgászatom eredménye több, mint 60 db bodorka és 7 db vörösszárnyú volt. Ez szûkebb idõkben egy verseny megnyeréséhez is elég lenne.
Igazából ekkora zsákmányra nem számítottam, azonban nagyon örültem az év elsõ halainak.
Õ pedig a bandanagy a maga 23 dekájával. Látszik rajta, hogy milyen mérges. Minden úszója föláll!
Végezetül pedig, az helyett, hogy hatalmas következtetéseket vonnék le a horgászatból, kívánok minden horgásztársamnak sikerekben és halakban gazdag, Boldog Új Évet.
Papp József
