A part mellett csorogva bámulom a zöldet. Halmozgást keresek, bár úgyis tudom, hiába. Legfeljebb egy-egy balinrablás lehetne, de azok meg nem erre járnak.
Az üde zöld part jólesõ látvány.
A Duna ilyenkor az árteret is magáénak tudja és elfoglalja.
Az egyik elöntött zátony fái közt ismerõsöket pillantok meg. Két roma ismerõsöm gubbaszt csónakjában pontyra és kárászra várva.
Elég volt õket észrevenni.
Õk bölcsek és nagyon értik a halfogás mesterségét, idõnként érdemes tanulni tõlük. Figyelik, mikor jön az áradás és elõtte helyet tisztítanak maguknak. Kivágják a fákat, bokrokat úgy, hogy nagy víznél is tudjanak horgászni. Azután felgereblyézik a talajt és kukoricát, búzát szórnak rá, majd gondosan betapossák. Mire jön a víz, a magok felpuhulnak, esetleg csírázni is kezdenek, a legkitûnõbb etetõanyagot biztosítva ezzel az arra tévedõ halaknak. A betaposott magokat a pontyoknak, kárászoknak ki kell túrniuk, ezzel sok idõt töltenek a helyen, így jól megfoghatók.
Most még csak néhány kárászuk van, de a napokban pontyokat is fogtak.
A Melegvíz kifolyónál egy csónakból hárman balinoznak. Nem számít, hogy tilalom van, elteszik a 25-30 centis halakat. Bátran teszik mindezt, tudják, ellenõrtõl nem kell tartaniuk, a rendõrök meg nem pazarolják az üzemanyagot holmi járõrözésre.
Balintilalomban békésen balinozók triumvirátusa.
A kifolyó alatti rövid kõ alatt teszem le a horgonyt. Itt még bõven érzõdik az erõmûbõl kiáramló meleg víz hatása, Remélem, találkozom valami hallal. Jó lenne, mert egy új botot szeretnék kipróbálni. Egy három méteres 8 - 120 gr dobósúlyú pickerbotról van szó, melyben nagy jövõt látok a nyári amurozások során.
A felszerelés egyszerû, 120 gr ólom, 6-os horog 60 cm-es elõkén. 10 szem csonti csalinak és már repül is befelé. Néhány perc után apró, erõteljes rángatás, majd egy bagolykeszeg landol a kezemben.
Bagolykeszeg az elsõ zsákmány.
Újracsalizok és várom a következõ kapást. De sokáig semmi. Mintha ez az egy hal lett volna az egész Dunában. Komolyabbra fordítom a dolgot. Horogcsere és máris három nadály vigyorog rám, tapadó részükben a horoggal. Élénk csápolásuk hátha felkelti valami harcsa érdeklõdését.
Nem is csalódok. A szokásos öt percen belül kapás, majd egy kölyökharcsa szájába nyúlok, hogy kiemeljem.
Alig egy kilós. Szinte liliomtiprásnak érzem, ezért gyorsan el is engedem.
A következõ sem nagyobb.
Olyan az érzésem, mintha valami harcsaóvodába tévedtem volna. De legalább kapás van, nem kell unatkozni. Aztán jön egy nagyobbacska, olyan kétkilós.
Meglepõen sötét színû. Biztos valami sekélyebb részrõl érkezett.
Természetesen ez is mehet útjára.
Harcsabúcsú. Viszlát ! - inti a farkával.
A gödör, ahol ültem, nem adott több halat.
Botavatónak nem is volt rossz !
Elsõ idei igazi dunai horgászatom mérlege 1 db bagolykeszeg és 3 db harcsa. Kezdésnek egész jó volt, soha rosszabbat! Várom a folytatást.
Papp József
