A balatonalmádi és a sajkodi tanya mólóján kielégítõ eredményességgel üldöztem õket.A hónap végére egy fonyódi kiruccanást terveztem, nevezetesen a kevéssé ismert Bozót csatornát kívántam kivallatni. Izgalmas készülõdés elõzte meg az akciót.A nagy nap elõestéjén bekevertem az etetôanyagot.
Az etetõk.
A ToP MiX Xtasy dévér-t fele-fele arányban kevertem a Spice dévér-rel, Sensas Etangból 1/3-nyi részt adtam hozzá és 2-3 bõséges marék ToP MiX-es piros-sárga angolmorzsa zárta a sort. Az egész egyben kb 2 kilónyira sikeredett. Kezdetnek kevés buborékmentes ásványvízzel bekevertem, majd hagytam jó negyedórát pihenni, hogy megszívja magát. Addig kötöttem pár elôkét 14-es fluocarbon Tubertini Dragonra. Horognak 14-es Drennan Fine Maggott-ot használtam. Az etetôanyagot készre nedvesítettem, majd közepes szitán áttörtem és egy zárható m?anyag nápolyis vödörbe zártam. Bepakoltam mindent a kocsiba, a legjobb a természetes hûtõ. Az elalvás nehezen ment, ennek ellenére meglehetõsen friss állapotban talált hajnal ? 4-kor a vekker. Az utak kihaltak voltak. Fonyódig egy rendõrautón kívül szinte senkit sem láttam. Kicsit elszámítottam magam, mert a déli parton egymás nyakában vannak a községek, ezért nem nagyon lehetett nyomni a megfelelô pedált. A tervezett érkezési idõhöz képest, csak 10 percet csúsztam, ez megbocsátható bûn. Reméltem, hogy errõl a késésrõl a halak is tudnak és türelmesen várnak rám. Csendes, szélmentes idõ, tükörsima víz fogadott. A csatorna ezen a részen, kb. 300 méterre a balatoni torkolattól olyan 15 méter széles lehet. Lecuccoltam, botot beélesítettem, vízmélységet villámgyorsan belõttem és a csontival, ToP MiX tejsavas Ponty mix-szel és vágott girnyóval megspékelt gombócok már csobbantak is szerényen, olyan 8 méter távolságban. Pár szó a szerelékrôl. Dyno Force 420-as 5-15gr-os matchbot, Spro Passion 740M matchorsó, rajta Spro Waggler Line 16-os fôzsinór. Úszónak a Cralusso Golf 1.5gr-os modelljét választottam. A horogtól kb 15 centire egy 0.5gr-os jelzôólom, a maradék súly a fixen rögzített úszó és a jelzõólom között félúton.A csatorna teljesen rapszódikusan hol jobbra, hol balra folyik változó sebességgel.Nagy ritkán az is elõfordul, hogy nyugton marad.
A hely.
Elsõ halam egy brutális "bújással" jelentkezõ törpeharcsa volt.
Törpe.
Természetesen szúnyog-giliszta szendvicsre jött. Próbálkoztam ezután mindennel és nagy örömömre a törpék egyetlen reprezentánsán kívül, többel nem találkoztam. A legsikeresebbnek a nagyon vékony trágya vagy a két csonti egy szem konzerv kukorica bizonyult. Rögtön utána egy kispontyot köszönthettem a nyurgábbik fajtából.
Nyurgácska.
Az elsô óra aránylag eseménytelenül telt el, de utána felpörögtek az események, beindultak a kárászok. Egyedsúlyuk 20-60dkg között váltakozott. A néha beugró kispontyokon kívül, zsákmányom döntô zömét (45db) kárászok tették ki. Néha befigyelt egy-egy nagyobb karika, vagy bodri. Ahogy sokszor olvashatjuk: kimondott örömpeca volt. Tolták, buktatták az úszót "orrba-szájba" Végezetül a röviddel 6 óra elôtt megkezdett horgászatot, déli 1 órakor befejezettnek nyílvánítottam.
A teríték
Összepakoltam és jólesõ érzéssel, lassan elindultam hazafelé. Idáig ez az írás, egy teljesen megszokott, kissé száraz, képekkel megtámogatott élménybeszámoló lenne.De!
Ahogy a víztõl hazafelé pár métert megtettem, felt?nt egy ház és megrohantak az emlékek. Ezelõtt majd negyedszázada, 1987.június 21-27-ig egy hetet töltöttem ebben a házban.
A ház akkor...
... és most.
Balatonszárszóra készültünk feleségemmel a mézesheteinket eltölteni, de az utolsó pillanatban meghiúsult. Volt egy B tervünk is, így jutottunk el Fonyódra. Mivel nejem õnagyságát már sikeresen beoltottam a horgászat nevû szérummal, így egy nászúton megszokottnál kb 3 bottal több volt nálunk. Legnagyobb meglepetésemre a ház mögött pár méterre húzódott a Bozót csatorna. Elsõ délutáni sétám alkalmával fedeztem fel. Mindkét oldalán õsfák, bokrok, nádas. Amerre a szem ellát, csak a zöld árnyalatai, madárcsicsergés, halcsobogás. Kell ennél több? Egyszer?en "láttam" benne a halat.
A mostani helyem 24 évvel ezelôtt.
Utólag tudtam meg, hogy a túlsó oldalon a fák mögött, és jobbra tôlem 50-100 méterrel a kanyar után, nagyon sok halastó, nevelõtó is van. A Bozót csatorna abban az idôben leginkább óriási harcsáiról volt elhíresülve. De mindezt akkor én nem tudtam, csak rohantam a házba, szereltem össze, s kiabáltam a feleségemnek: nem megyünk a mólóra cejgolni, jobbat találtam. Egy héten át, minden nap vagy délelõtt, vagy délután horgásztunk pár órát. Nagyon sok kárászt, fõleg kiló körülieket adott a víz, de nem szûkölködött a méretes pontyokban sem.
Súlyos kárászok.
Kedvenc halam, tinca tinca.
Minden idõben, Tisza cipõben.
Azidõtájt az alábbi szerelékkel "matcheltem", Silstar MX 3105 350cm 5-30gr teleszkópos bot. A nyele olyan teniszütôs nagyon finom bõrborítást kapott, nagyon szép fuji gyûrûk, tisztára mint egy full extrás bolognai. Ryobi MX10D orsó (volt vagy 20 deka), damyl 16-os magic flex. Saját készítésû és mególmozott önsúlyos feltolós úszókkal horgásztam, ma wagglernak hívjuk.
Ma is használható lenne.....
A következõ években 1992-ig bezárólag mindig visszatértem nyaranta többször is 1-2 napos pecákra és soha nem bántam meg. Tehát idestova 20 éve nem láttam ezt a vizet. Emlékeimben úgy élt, mint ahogy elsô alkalommal megláttam. Azonban az eltelt húsz esztendõ óriási változásokat hozott a víz környékén. Sajnos, mint manapság szinte mindenben, ebben is a negativ hatások érvényesültek. A képek megdöbbentõek. A házban felütötte magát az enyészet, nem különben a vízparton, ahol valamikor gyönyörû õsfák és halastavak húzódtak, most egy mûút vezet szalagkorláttal az M7-es irányába. Hátam mögött, ahol vagy 50 méterre volt anno az elsõ ház, közte csak fák, bokrok, most 5 különbözô gyár "mocska" csúfítja a környezetet, nem beszélve az országút és a gyárakban dolgozó kamionok, markolók, lánctalpasok kakofonikus, néha fülsértõ zajáról...
A mûút szalagkorlátja a háttérben.
A gyár kerítése és szemetes láda csendélet.
Egy másik gyár látképe 20 méterrel arébb.
Keményre taposott kocsiút helyén régen f? nõtt, háttérben a DRV betonmonsztere.
1982-tôl 1992-ig minden évben részletes naplót vezettem a horgászataimról. Ezekben feltüntettem az idôpontokat, levegô és vízhôfokot, a használt csalikat, etetõt, a fogott halak kapókedvét, darabszámát és becsült vagy mért egyedsúlyát. Sokszor hozzáfûztem speciális történéseket, megjegyzéseket. Emiatt ha némelyik pecámra visszatekintek, elég az adatokra pillantani és olyan érzés, mintha ott lennék újra. Egy Zenit kisfilmes fényképezôgépet cipeltem mindig magammal(kb 3 kiló). A képeket akortájt majdnem mindig én készítettem, csak azokat lõtte el a nejem, melyeken én is látható vagyok.Legnagyobb sajnálatomra eléggé keveset fényképezgettem akkoriban, de Fonyód a nászút miatt kivétel volt, ezért a sok régi kép. Ma már "kisinasom" van, aki elvégzi a fotós feladatokat, de ugye a sors iróniája, hogy Fonyódra, más irányú elfoglaltságai miatt nem tudott jönni, így ott én nem vagyok látható a képeken. Képes naponta 100x kattintgatni.
Mix Pipi az MI6 ügynöke, aki mellesleg fotómûvész, álruhában.
Mint bevezetõmben írtam: a vizek élni akarnak. Bár a húsz év után látott képek nagyon lehangolóak , ezek a változások sem tudták a halakat, a természetet megtörni. Mikor megláttam a hajnal elsô sugarainál a környéket, nem nagyon hittem benne, hogy ebben a környezetben és zajban találok érdemben még halat. DE a halak alkalmazkodtak az ember természetromboló átalakításaihoz és hihetetlen módon még most is megörvendeztetnek engem és remélem másokat is. Én a tapasztaltak miatt kicsit átalakítottam a fentebb idézett mondást: A halak élni akarnak......
A cikk szerzôje Balatonalmádiban a ?4 méteresen"
Gottwald Ferenc alias rapanui
