Történt, hogy szombaton vízre szálltam, pergetve akartam néhány süllõt horogra keríteni, elvégre süllõ szezon van. Ilyenkor minden valamire való süllõ a sekélyebb zátonyok gödreiben lakik, várva az elõttük elhúzott gumihalaimra. Azonban néhány vízen lévõ sporival beszélve rossz elõérzetem támadt.
Ismét megjelent a Duna gerjeni szakaszán az a dúsgazdag, terepjáróval csónakot húzó érdi gereblyézõ csapat, aki a felsõbb szakaszokat kifosztva itt folytatta áldásosnak éppen nem mondható tevékenységét. A halak telelõ helyeit felderítve több mázsa harcsát gereblyéztek ki ismét a gödrökbõl, legereblyézték a süllõt a zátonyokról. Érdrõl megéri ide járni? Akkor milyen pusztítást végezhettek azon a környéken? Vagy ott már el vannak tiltva?
Nincsenek ellenõrök, rendõrök? Vagy, ha vannak, akkor mit csinálnak, miért kapják a fizetésüket? Bár az is igaz, hogy télen, a gereblyézõk fõ szezonjában, még ellenõrt, rendõrt vízen nem láttam. A paksi vízirendészet csónakja szépen kiemelve a vízbõl, a rendõrök a meleg szobában, a rapsicok meg a vizen.... Milyen idilli kép !
És mi van az adósokkal, akiknek a gazdaság ?kifehérítése ? lenne az egyik feladatuk? Nem ellenõrzik az orgazdákat?
Igaz, a Pó folyóról feketén beáramló több száz tonnányi harcsahús is eltûnik a piacon, mit számít ez?
Pedig a Pó folyó Európa egyik, nehéz fémekkel legjobban szennyezett vize. Hol vannak a fogyasztó védõk? Megetetik velünk a mérgezett halhúst?
Na, de álljunk meg, nem ez az írás témája, maradjunk a Dunánál!
A folyóban egyre kevesebb a hal, egyre kevesebb az ivadék és serdülõ korosztály, szinte eltûnt a kõsüllõ, a kecsege. A víz kiraboltatásának korszakát éljük, valamit tenni kellene.
Nem vagyok döntési pozícióban, nem vagyok ?szakember", csupán annyit tehetek, hogy leírom tapasztalataimat, véleményemet azért, hogy valaki, ?magasan ülõ" és hozzánk leereszkedõ, meglássa és felkarolja az ügyet.
A magam részérõl három komoly okát látom, hogy a Duna 5-10 éven belül halott víz lehet és ebbõl kettõt /a kormoránt és a rapcickodást/ meg lehetne akadályozni, amelyek megakadályozása a harmadikat meg fogja szûntetni.
- A Duna géb állományának drasztikus növekedése
- A kormoránok túlszaporodása
- A halászok, orvhalászok és orvhorgászok tevékenysége
Hogy teljesen érthetõ legyen, nézzük pl. egy jászkeszeg szemével a természet körforgását:
Egy ivarérett jász vagyok, lerakom ikráimat a szokott helyre, a parti kövezés környékére. Alig leraktam, jön a géb és felzabálja nagy részét. Ami elgurult a kövek közé, azok kikelnek és beállnak a partszéli vizekbe, ahol kisebb a sodrás és gyorsabban felmelegszik a víz. De megint jön a géb, ezek nagy részét is elkapja. Amelyik túléli, növekedni kezd. Egy részüket még elkapják a süllõk, csukák, de már ezekbõl is kevés van, úgy hogy szépen kinõnek a szájukból. Aztán éppen serdülõ korba érnek amikor jönnek a kormoránok. Na, ezek aztán végeznek pusztítást! Ezt a mészárlást már csak néhány példány éli túl. Ezek kinõnek a kormorán csõrébõl, igaz, sokukon ott a csõr nyoma. Most már csak a hálót és a hármashorgot kell elkerülni. Erre azonban igen kicsi az esély. Hoppá ! Mi ez az oldalamban? Nem megmondtam? Az a kicsi esély is elszállt.
A Duna géb állományának drasztikus növekedése
A géb valószínüleg a tengerekrõl került a Dunába, ahol már régóta jelen van, de ilyen mértékû, robbanás szerû túlszaporodása csak az utóbbi években következhetett be, amikor is elegendõ életteret nyert azzal, hogy a többi halfaj megfogyatkozott. A természet törvénye ez is.
A betolakodó
Ott van a vízben a géb, amely elbújik a kövek közé ellenségei elõl. Néha elõbújik, megeszi más hal ikráját, elkapja egy-egy ivadékát, de óvatos, mert õt is figyelik. Van/volt aki õt is figyelte. Nem tudott elszaporodni. Aztán jöttek a kormoránok, Egyre nagyobb számban. Felfalták a gébek ellenségeit, a kõsüllõket, süllõket, jászokat. Ugyan ezt tették a halászok, orvhalászok, gereblyézõk, de õk a nagyobb, már ivarérett halakat hordták el és nem telepítettek a helyükbe.
A géb kidugja a fejét a kövek közül és mit lát? Sehol egy ellenség, szaporodjunk hát bátran. És szaporodik. Aztán ráfanyalodnak a békés halak természetes táplálékára is, kiszorítva õket a táplálékláncból.
Jelenleg olyan tömegekben él, hogy szinte teljes mértékben felzabálja a halak kövekre rakott ikráit, a kövek által lassított vízbe kiálló ivadékokat, elpusztítva ezzel az utánpótlást.
Robbanásszerû elszaporodása számos halfaj vesztét okozhatja
A fenékjáró küllõ is csaknem eltûnt, köszönhetõen a gébeknek
A gébek túlszaporodása ellen közvetlenül nem tehetünk semmit. Azonban közvetetten igen!
Ha csökken a kormoránok által okozott pusztítás és mérsékelni (megszüntetni) lehetne a halászat, orvhalászat, rapsicok által okozott halrablást, a halállomány felszaporodása megszûntetné a gébek életterét, megszaporodnának természetes ellenségei és magától visszaállna az állományuk.
Kérem, fogadják el, ez ilyen egyszerû. A természet gyógyítja magát, amíg van mibõl. De, ha már nem lesz?
A kormoránok túlszaporodása
Mielõtt konkrétan foglalkoznánk a kormorán vagy kárókatona (Phalacrocorax carbo sinensis) hazai elterjedésének gondjaival, egy kérdés merül fel bennem. Mégpedig az, hogy ki és hogyan felügyeli kis hazánkban vagy akár nemzetközi szinten a természetvédelmi koncepciók megvalósulását, ezek helyességét, netán értelmét?
Ha a szervezeti hierarchiát nézzük, egyértelmû lenne a válasz: a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, mint ahogy a nemzeti parkjaink tevékenységét is.
Lehet, hogy nincs teljesen igazam, de nekem úgy tûnik, mintha "bekötött szemmel" történnének ezek az ellenõrzések, s számonkérésrõl még nem hallottam.
Mire gondolok? Íme egy-két példa a "védelmi" koncepciók közül.
Itt vannak például a biharugrai tavak, amely anno - az intenzív halgazdálkodás és vadászat mellett - igazi vízimadár paradicsom volt. "Ezt meg kell menteni" alapon tájvédelmi körzetként bevonták a privatizációba, egy konzorcium megvásárolta a belsõ tavak partjait, ahonnan azonnal kitiltották a vadászokat, halászokat, horgászokat ... s ma még víz sincs ezekben a tavakban. Mindent felvert a gyom és az aljnövényzet, a vízivilág gyakorlatilag tönkrement.
De mondhatnánk Lábodon, a Petes malmi tavat, ahol vidravédelmi központot hoztak létre és ahonnan mára elköltözött vagy elpusztult a természetes vidraállomány.
Vagy a védetté nyilvánított nyuszt gyakorlatilag kiirtotta az ugyancsak védett mókust.
Nézzük ezek után részletesebben a kormoránt.
Magyarországon korábban nagy költõhelyei voltak, de a károkozása miatt ezeket fölszámolták. 1947-ben csak a Kis-Balatonon fészkelt, 1982-ben került védelem alá és 1987-88-ban - ki is került a védett madarak listájáról, mert állománya nem csak Magyarországon, hanem egész Európában robbanásszerû gyarapodásnak indult.
Régen, amikor csak egyet-egyet lehetett látni, egymásnak dicsekedtünk, hogy már láttunk kormoránt. Hol vannak azok a szép idõk?!
Az 1990-es évek elején hazánkban már 6 ezer darabra becsülték az állományát, amely mára - az õszi hónapokban - eléri a 23-26 ezer példányt. A vizsgálat számítása szerint a kárókatonák által elfogyasztott éves halmennyiség mintegy 2428 tonna hal, egy madár naponta átlag fél kiló - más források szerint három kiló - halat fogyaszt el ... és nem lehet pontosan kimutatni, mennyi halat sebeznek meg.
1993-ban egész éves vadászati idényt állapítottak meg rá, amit 1998-tól nem újítottak meg... azóta a bizonytalan státusú fajok körébe tartozik, de biztosan lehet számolni a halállományban okozott kártételével.
Ma már több százas csapatokban írtják a Duna halállományát, válogatás nélkül.
A vadgazdálkodástól a hatóságok szigorúan megkövetelik, hogy pontosan meghatározzák egy-egy vadfaj eltarthatóságának, illetõleg hasznosításának számait. Ismert fogalom a minimális és maximális létszám, amely között valahol ott van az ideális mennyiség.
Ugyanez a védett fajokra nem mûködik, nem vállalkozik rá egyetlen természetvédõ vagy madarász, hogy megmondja egy-egy fajnál mennyi lenne az ideális mennyiség, amit egy adott területen, vonulásának útvonalán, fészkelõ helyein, stb. a természetnek el kell tartania ... a gazdálkodóknak pedig el kell tûrnie.
Ha az illetékesek nem csupán az íróasztalnál ücsörögnének, hanem járnák az országot rádöbbennének, hogy a természetes vizeinken lassan több a kormorán, mint a hal.
A természetvédelmi törekvésekkel alapvetõen egyetértek/egyetértünk, csak a módszereket, az "én vagyok az erõsebb" vitastílust bátorkodom kifogásolni. Nem hiszem, hogy az utolsó érv, mindig a "csak" lehet, mint ahogy azt sem, hogy a végtelenségig el lehet rejtõzködni az EU és a nemzetközi egyezmények mögé. Kérve-kérem: tessék engem - a halászokat, horgászokat... a természethez közel állókat - igazi érvekkel, tudományos kutatásokon alapuló számokkal meggyõzni, hogy ne legyen igazam, hogy ne higgyem: a mindenható természetvédelem egy elvakult vallási felekezet, s egyre inkább állam az államban...
Sok ezer költõpár is fészkel hazánkban és már nem csak a Kis-Balatonon.
Ma a kormoránok elszaporodásának alapvetõ oka, hogy a holland és dán védett területeken e madárfaj fokozottan védett. Októbertõl a költõ- és nevelõhelyeken csökken a táplálékmennyiség, így a kormoránok megindulnak a kontinens belseje felé a halban gazdagabb területekre. Az Európa Parlament úgy foglalt állást: a kormoránok állományát elfogadható szinten kell tartani és meg kell találni az ökológiai egyensúlyt.
Fõ tápláléka a 25 - 60 dkg-os hal, de a kilós sem jelent akadályt.
A jászt a kormorán öklendezte ki, mert nem tudott felszállni a vízrõl.
66 dkg-os volt a jász. Hiú ábránd azt hinni, hogy ilyen halak mellett majd gébet eszik.
A kárókatonák több halat ettek meg tavaly, mint amennyit a gazdaságok eladtak. A károsultak felháborodása akkora, hogy decemberben az Unió parlamentje tárgyalt, a magyar környezetvédelmi miniszter rendeletet is hozott a ?gyérítésrõl". Azért nem lõhet a madárra mindenki.
Még nyáron a magyar környezetvédelmi miniszter is hozott egy rendeletet, amely szerint különleges madárvédelmi területeken kívül, nem fészkelési idõszakban és nem ólomsöréttel lehet ?gyéríteni" a kormoránt külön engedély nélkül is. Ám csak azok lõhetnek a madárra, akik engedéllyel tartanak vadászfegyvert. Sõt, azok sem mindenhol !!!
Valami agyament rendelet értelmében pl. a Duna Tolna megyei partszakaszán nem szabad vadászni, mert a vízbe hulló sörét szennyezi a Dunát. A tulsó, a Bács-Kiskun megyein meg nem szennyezi ! Hát akkor ritkítsuk a kormoránt !
Ezek a madarak - mint a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettõl is tudjuk - az utóbbi években a védelemnek köszönhetõen nagyon elszaporodtak. ... A sok madár sok halat eszik: a Dunán, Tiszán a védendõ kecsege további ritkulását is a számlájára írják. A Kindermann-jelentés azt javasolja, az unió európai szinten készíttessen tervet az állomány ?kezelésére", ?hosszú távon integrálja a kultúrtájba". A jelentés megállapításait a természetvédõ szervezetek több ponton is vitatták, az Unió parlamentje azonban úgy döntött, tényleg ?kezelni kell a helyzetet".
Ezt a kiló fölötti jászt is kormorán sebezte meg.
A tógazdaságokban is hatalmas károkat okozhat.
Az MME még nem alakított ki álláspontot ez ügyben. Aminek az is az oka, hogy egy madárvédõ szervezet nem szívesen foglalkozik olyan megoldással, amely madarak elpusztításáról szól. Mégis, muszáj tenni valamit, mert az ügyben támadt indulatok a természetvédõ szervezetek, intézmények ellen is irányulnak - másrészt védett élõhelyeket, fajokat is veszélyeztet a kormorán. Vagyis: ha már az ember beleavatkozott a természetbe, nincs megállás. Olykor azzal is kárt okoz, ha véd egy madarat.
A fekete sereg pusztítása - számokban /Kindermann jelentés/
1979-ben még csak 50 ezer kárókatonát számoltak a kontinensen, 1995-ben 650 ezret, 2001-ben 900 ezret, tavaly már 1,8 milliót. Az Európai Unió parlamentje számára tavaly készített Kindermann-jelentés szerint egy kárókatona egy nap 400-600 gramm halat fogyaszt el. Ezek a madarak évente több mint 300 ezer tonna halat esznek ki az európai vizekbõl, ez a mennyiség pedig a jelentés szerint meghaladja Franciaország, Spanyolország, Olaszország, Németország, Magyarország és Csehország együttes éves halgazdasági termelését. A Fehér-tói gazdaság 2007-ben például 8,4 millió forintos kárt írt a kormoránok számlájára.
Ennek a pusztításnak ránk esõ részét nézzük végig nap mint nap a Dunán, Tiszán, Balatonon és minden természetes vizünkön. Konkrét intézkedések alig történnek, történtek. Miért nem lehet úgymond ?vérdíjat" kitûzni a kormoránokra, mondjuk két patront egy példányért? Vagy miért nem hívjuk ide a mindenre csípõbõl tüzelõ olasz vadászokat, akik esetleg még fizetnének is egy kis lövöldözésért?
Meddig várunk? Amíg eltûnnek õshonos halaink a külföldi madarak gyomrában? Ki védi meg a halakat? Azokra miért nem vigyáznak a természet és környezet védõk? Ezúton hívnám fel a figyelmüket, ha elfogynak a halak, éhen pusztul a kormorán is!
Véleményem szerint a kormoránok manapság nagyobb károkat okoznak a Dunán, mint a halászok, orvhalászok ás orvhorgászok együttvéve, hiszen a kubikokat is kipusztítják, amely sok halnak a bölcsõje lenne.
A halászok, orvhalászok és orvhorgászok tevékenysége
Mindenhol, ahol csak lehet hangoztatom, hogy a természetes vizeken be kellene szûntetni a halászatot. Az UNIO fejlettebb tagállamaiban ezt már régebben megtették. Egyszerûen nem lehet kontrollálni a tevékenységüket, mikor, milyen halból mennyit zsákmányoltak, nem lehet kontrollálni az értékesítési láncot, mennyiséget. Kontrollálhatatlan a kötelezõ telepítés mértéke, a tilalmi idõk betartása, módszerek alkalmazása stb.
Felháborítónak tartom a tilalmi idõben hálóval körülkerített ívóterületet, a pontytilalomban ívóhelyekre letett varsákat, az éjszaka villannyal körülveretett kövezéseket, az egyesületeknek eladott balatoni - dunai - tiszai keszegek százmázsáit stb.
És még soha sem láttam halõrt, rendõrt, aki oda ment volna a kihúzott hálóhoz és megnézte volna, hogy visszadobják-e a pontyot tilalomban.
Azt viszont látom, hogy márna tilalomban a kishalász mázsaszám szállítja a márnát méretkorlátozás nélkül valamelyik maszek horgásztóba a kedves vendégek teljes megelégedésére.
Az a néhány HTSZ, akik a Dunán halásznak, azon kívül, hogy rabolják a vizet, semmit nem tesznek a halállomány megóvása érdekében, elõsegítve ezzel a halállomány csökkenését. Nem alkalmaznak halõröket, nem telepítenek, nem vigyáznak a vízre.
Példaként ott a Sió szekszárdi szakasza. A két híd közti terület téli vermelõhely és a gereblyések paradicsoma. A vízterület a Tolnai HTSZ tulajdona, de nem törõdött vele. Szabad volt a rablás, amíg néhány horgász meg nem elégelte és a Szövetséggel karöltve elkezdtek kijárni ellenõrizni.
A horgászengedélyek árát a HTSZ-ek elteszik, saját céljaikra fordítják, a víz, a halak védelmére jóformán semmit sem költenek.
Az orvhalászok is kiveszik részüket a Duna kifosztásából. Varsával, hálóval, villannyal és mindennel amivel csak lehet, rabolják szinte büntetlenül a vizet. Nagy ritkán, ha valami bejelentés után el is kapják õket, nevetséges büntetéssel megússzák és kezdik elölrõl.
De itt vannak az orvhorgászok is. Olyanok, akiket a bevezetõben is említettem, akik Érdrõl járnak Gerjenbe, akiknek még csak nem is a megélhetés a tét. És mennyien vannak még rajtuk kívül, akik naponta gereblyéznek büntetlenül, mert tudják, hogy ellenõr nincs, rendõr nem jön, mert a motorcsónakot a vízre kellene tenni és különben is hideg van. Ha meg véletlenül jön, messzirõl lehet látni a csónakjukat, van idõ eltûntetni a tiltott szereléket, eldugni a halat. Meg azt is meg lehet magyarázni nekik, hogy a gödörben húzott, hármashoroggal megspékelt twisterre a harcsa elvétette a rávágást és így az oldalába akadt a horog.
Nézzük példaként a paksi melegvíz kifolyót. Amióta a Dunát járom, ez mindig is a halak gyülekezõ helye volt, régen nagyon sok hallal, ma már csak kevéssel. Azonban a gereblyézés itt családi hagyomány, apáról fiúra terjed. Még soha sem láttam, vagy hallottam, hogy itt bárkit is megfogtak volna gereblyézésért.
Békés gereblyézõk a paksi melegvíz kifolyónál a májusi harcsaszezonban.
Senkitõl sem zavartatva ûzik a "sportot" /rejtett kamerás felvételek/
Ennek egyszerû oka van, ?dobbal nem lehet verebet fogni". Ha jön a rendõr motoros, már messzirõl látni, el lehet tûntetni a cuccot, halat. A rendõrnek meg nincs annyi esze, hogy például a part felõl jöjjön, mert ott a fák között jól el lehet rejtõzni, és esetleg néhány felvételt is lehetne készíteni bizonyítéknak. Nem, nekik a víz felõl kell jönni, így biztosan nem kell elkapni senkit, nincs ügy, nem kell dolgozni vele.
A csatolt rövid video is rejtett kamerával készült.
Ilyenkor, télen pedig biztosan nincs ellenõrzés, mert a csónak sincs a vízen.
Gondolom, hasonló a helyzet a Duna más szakaszán is, ne csodálkozzunk tehát, ha büntetlenül lehet ûzni ezt a módszert.
Összefoglalva, ha ez utóbbi dolgokat, a kormoránt, a halászatot, orvhalászatot és orvhorgászatot meg tudnánk állítani, a gébeket a folyó ki tudná heverni. Azonban amíg ezért nem teszünk, nem akarunk tenni semmit, kezdhetjük szögelni a Duna koporsóját.
Papp József
Felhasznált anyagok:
Magyar Vadászlap
Délmagyar.hu
UNIO Kindermann jelentés
