Elöljáróban talán annyit, hogy tudvalévõleg a TOP MIX és ezen belül természetesen Papp József ragaszkodik az olasz gyártású botokhoz. Hogy ennek a minõségen kívül milyen további elõnyei vannak, azt talán nem kell említenem, hiszen ez is tudható és itt most az alkatrészellátásra és a 10 év alkatrészellátási garanciára célzok. Információim szerint manapság is néhány nap, vagy hét alatt beszerezhetõk, még a legrégibb botjaikhoz is az alkatrészek.
Most pedig nézzük a tesztalanyt!
Az alapbot és a toldó.
Az alapbot 7 tagból áll.
Made in Italy. Ez manapság igen kevés botról mondható el.
Maga a bot az olaszországi FAPS gyárban készült. Szerintem nem kell bemutatni az olasz rakós botokat, hiszen mindenki tudja, hogy Olaszország a rakósbot gyártás egyik õshazája. A csúcsminõségû botok jelenleg még mindig ott készülnek és a FAPS botjai még mindig a legmegbízhatóbb botok közé tartoznak.
Az igen találó elnevezésû VECTOR EX az Extrem Carp továbbfejlesztett változata. Melyek a pontos paraméterei? A bot alaphossza 9,60 centiméter vágatlanul, tehát egy margin botról beszélünk. Így kerül kereskedelmi forgalomba, de pluszban megvásárolható a bot mellé egy 8. tag is, mellyel 11,20 centiméterre is meghosszabbítható a bot. A Multi Layer Systemnek köszönhetõen a bottest többrétegû carbonból készül. Súlya igen csekély, 9,60-as hosszban visszavágva 655 gramm. A 8. tag súlya is elenyészõ, 275 gramm.
A többrétegû carbon különösen erõs botot eredményez.
A bot súlya visszavágva 655 gr
A nyéltag festése nagyon tetszetõs, gyöngyház-fehér és királykék festése tiszteletet parancsol a botnak. A könyöklõ rész keresztszál erõsítést kapott, ezáltal összeroppanthatatlan. A gyorsabb és könnyebb összerakás érdekében minden egyes tag kúposított, lekerekített. Ami elsõ látásra szembetûnõ volt, az a tagos falvastagsága. Kézbe véve azokat több ponton is megnyomkodtam, de abszolút semmi puhaságot nem tapasztaltam. Ekkor már tudtam, hogy egy nagyon erõs bottal van dolgom. Az bottagok végei további woven carbon réteget kaptak, ezzel is erõsítve és kopásállóbbá téve a bot ?kényes" pontjait.
A bot festése és neve jól el lett találva.
A ?könyöklõ" rész további woven carbon erõsítést kapott.
A tagok végei kúposítottak.
A tagok illeszkedõ felületei alul és ....
... felül is erõsítettek.
A tagok falvastagsága is magáért beszél!
9,60-ban a bot
A boton belógás szinte nem is tapasztalható.
Még akkor sem látszik, ha teljesen hátulról nézem.
Röviden ennyit bevezetõnek, folytassuk tesztünket a vízparton.
Horgászatom helyszíne a Szentendrei-szigeten található Pisztránsügér horgásztó. Halállománya rendkívül gazdag, fogható ponty 1-18 kilóig, kárász, keszeg, balin, csuka, süllõ, harcsa, pisztrángsügér. Külön megjegyzem, hogy a tógazda bármiben szívesen áll mindenki segítségére. Én most horgásztam itt elõször, de ilyen kiszolgálásban még soha sem volt részem. Halkan megjegyzem, még a cuccomat is segítettek be- és kicipelni! Bõvebb információ az alábbi néven és telefonszámon lehetséges: Kovács Zsigmond, 06-20-312-5184.
Valahogy az idõjárás nem akarta, hogy létrejöjjön ez a horgászat, ugyanis a mai napra erõs, viharos szelet jósoltak, és sajnos a meteorológusok nem tévedtek. A tó sarkát céloztam meg, elsõ látásra ez tûnt a legszélvédettebb területnek. Ahogy a botot kivettem a tokjából, feltûnt, hogy milyen kicsi az átmérõje. A legvastagabb ponton is 38 milliméter mértem! 9,60-s hosszban horgásztam, ahol durván 4,5 méteres vízmélységet regisztráltam. Míg ki-be tologattam a botot, jó volt tapasztalni, hogy felülete milyen remekül csúszik. A másik pozitív tulajdonsága, hogy rendkívül gyors bot! Elsõ látásra nem gondoltam volna róla, de ez már magában egy kellemes felfedezés volt. Pontyhorgászatra készültem, így ennek megfelelõen állítottam össze csalogató anyagomat. Bekevertem egy kiló Topmix Big carp etetõanyagot, melyhez csontkukacot és kukoricát adagoltam. Kezdésnek bedobtam 7-8 kisebb gombócot a bot spiccéhez, majd vártam, mikor érkeznek meg az elsõ halak. Sajnos, a szél egyre erõsödött, megnehezítve ezzel horgászatomat. A viharos erejû szélben a 2 grammos úszót alig bírtam az etetésen tartani, olyan lökéseket kaptam oldalról. Az elsõ órában kisebb keszegek és balinok voltak az érdeklõdök, melyek a csontit kívánták meg. Míg én küzdöttem az elemekkel, addig a halak vígan ugráltak a tó több pontján. Bevallom õszintén, kicsit idegesítõ volt nézni. De tudtam, hogy a pontyoknak idõ kell, míg rátalálnak a finom falatokra. Kitartásomat siker koronázta, mert lassan megérkeztek a nagyobb testû halak is. Az egy-két kilós pontyok nem jelentettek akadályt a bot számára, érezhetõ volt, hogy bõven rendelkezik még erõtartalékokkal, ha beugorna egy nagyobb testû hal.
Az elsõ komolyabb hal a horgon.
A csali is jól látható.
Nem nagy, de aki a kicsit nem becsüli...
Hogy szemléltessem egy kicsit, milyen erõs a bot, a cupkitbe belehelyeztem egy jókora követ. Nem mértem meg, mekkora súlya volt, de bõven egy konzervkukorica felett járt. Kétlem, hogy egy rakós bot ekkora terhelésnek legyen kitéve, ezt csupán a szemléletesség szempontjából tettem. Ezzel a bottal a csészébe helyezett gombócot gyorsan és biztosan lehet betolni. Biztosan nem esik ki belõle!
Ezt a követ helyeztem bele a pohárba.
Terhelés alatt a bot.
Sajnos, az idõjárás keresztbehúzta a számításaimat, és két órás horgászat után feladtam a próbát. Ez idõ alatt négy pontyot sikerült merítõbe terelnem, még a mostoha idõjárási körülmények ellenére is.
Keveset horgásztam, de csak sikerült valamit fogni!
A fotó után minden hal visszanyerte szabadságát.
Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy milyen is lehet 11,20 hosszban a bot, így egy újabb horgászatra szántam el magamat. Most viszont kicsit keményebb és erõsebb halakat vettem üldözõbe. Aki ismer, az tudja, hogy megrögzött folyóvízi horgász vagyok, nagy szerelmem a Duna. Az idei év nem hozott sok horgászatot, a magas vízállás mindig közbeszólt. Viszont így október végére a Duna megállapodott, és a márnák is jó kapókedvükben voltak. Gondolom, ebbõl már mindenki sejti, márnázni indultam. Egy szerdai napot tûztem ki a horgászatra, reménykedve, hogy valami nagytestû halat is foghatok. Ekkor még nem sejtettem, hogy egy újabb álompecával leszek gazdagabb.
11,20-ban a bot.
Etetõanyagomat odahaza kevertem be még hajnalban, hogy anyám reggeli munkába indulására már készen legyek. A recept a következõféleképpen nézett ki: 2,5 kg Topmix Márna Winner, 1 kg áztatott kenyér, 20-30 dkg parmezán sajt, 1 kg fõtt búza, fél liter csontkukac, 3 kg folyóvízi agyag, és 2 kg kavics. Ezt bekeverve a zöld versenyzõdézsa majdnem háromnegyedik lett. Ez a mennyiség folyóvízen nem számít soknak, mert a folyamatos etetés az alapja itt mindennek. Az erõs sodrás és rendszeres hajóforgalom miatt a szisztematikus etetés alapkövetelmény, hogy a halak mindig találjanak valami táplálékot. Megjegyzem: a márna az egyik legfalánkabb hal, ha megjelenik az etetésen, gazdagon dobjuk neki az etetõanyagot, mert különben gyorsan továbbállnak.
2,5 kg Topmix Márna Winner, 1 kg áztatott kenyér, 20-30 dkg parmezán sajt, 1 kg fõtt búza, fél liter csontkukac, 3 kg folyóvízi agyag, és 2 kg kavics.
Említsünk néhány mondatot az etetõanyagról is. A Topmix Márna Winner szintén egy új etetõanyag, a TOP MIX 2011 évi új WINNER etetõanyag családjának egyik tagja, amely a folyóvízi horgászoknak készült. Szemcsézete közepesnek mondható, tapadása kimagaslóan jó, színe barnás. Fõleg a nagytestû halak horgászatára ajánlott, azon belül is a márnákat vonzza a legjobban. Illata kellemesnek egyáltalán nem mondható, érzõdik rajta, hogy gazdagon tartalmaz darált crysalist. Anyám a következõ jelzõvel illette mikor beszállt a kocsiba: az etetõanyagodnak van ilyen sz...r szaga? J Ízre inkább keserû, sós. Ami különösen tetszik ebben az etetõanyagban, hogy rendkívül gyorsan oldódik. Fogtam egy gombócot, amit olyan erõsen összenyomtam, amennyire csak tudtam, de mégis 5 perc elteltével teljesen szétbomlott. Na, nálam itt kezdõdik a jó etetõanyag!
Pillanatok alatt oldódik az etetõanyag.
Mire kipakoltam és elkészítettem a két szereléket, addig a nap is felkelt és kivilágosodott. Összeraktam a botot 11,20-ra és meglepõ volt, amit tapasztaltam. No, nem elrontotta botot a plusz tag, hanem ugyanolyan jól kezelhetõ karcsú és gerinces botot fogtam kézbe. Belógása továbbra is csaknem a nullával volt egyenlõ.
Kezdésnek 12 darab kétkezes gombóccal alapoztam. Elsõnek a finomabb szerelékkel vettem üldözõbe a halakat, reménykedve, hogy néhány paducot sikerült horogra csalni, amíg a márnák megérkeznek. A szerelék a következõféleképpen nézet ki: 6 grammos Dínó EA Champion folyóvízi úszó, 0,18 Stroft fõzsinór, 0,14 Spro Vision 30 cm elõke, 12-s méretû Suéhiro P132-s horog.
Amíg vártam a kapást, szomorúan láttam, hogy a Duna még mindig hoz le döglött halat a felsõ szakaszról. Még egy héttel a vörösiszap szennyezés után is, sok elpusztult és félig halott halat láttam a folyón. Bele se merek gondolni, mennyi hal esett áldozatul ennek a környezeti katasztrófának.
20 perc elteltével érkezett meg az elsõ érdeklõdõ, egy paduc személyében. A kilós hal kifárasztása a méter 30-s vízben igazi élmény és sport. A botban végig remekül dolgozik a csõgumi, a hal minden egyes kirohanását kivédi. A négy szem fehér, egy szem piros csonti kombinációnak nem tudott ellenállni.
Egyen méret!
Néhány üres úsztatás után újabb érdeklõdõ a szerelék végén, õ is paduc. Testvére az elõzõnek. Konstatálom magamban, hogy megjöttek a padrók, ideje kicsit ráetetni. 3 gombóc bedobását követõen folytatom horgászatomat. A halak jól esznek, de egyelõre csak paduc van az etetésen. 6 darab megfogása után, kisebb csend következik és egy leúsztatás végén, amikor emelném ki a szerelékemet, ütök egy halat kívülrõl. Kihúzza a gumit jócskán és lassan pumpálva csak lefelé igyekszik. Érzem, ehhez a halhoz sok közöm nem lesz, reménykedek, hogy a horog kiakad. Nem is volt sokáig meg, kipattant a horog, testes volt.
Egybõl szereléket váltottam és elõvettem az erõsebb szereléket. 10 grammos Cralusso Torpedó, 0,20 Stroft fõzsinór, 0,18-s Spro Vision 30 cm-s elõke, 10-s Suéhiro P132-s horog. A szerelékbõl jó 50 centit lefektettem, hogy az stabilan a fenéken várja az érdeklõdõket.
Természetesen a 20 percenkénti 3 darab gombóc bedobását nem mulasztottam el, még ha nem is jöttek volna a kapások. De nem így volt! Alig, hogy beraktam a botot a tartóba, már merült is alá az úszóm. A berántást erõteljes kirohanás követte. Végre egy igazi erõs hal, most láthatom, hogy a bot tényleg mire képes. A sárga Preston csõgumi kinyúlt vagy 6 métert, pedig elég feszesen hagytam a topsetben. Szegény halnak esélye sem volt az erõs szereléknek köszönhetõen. Néhány perc múlva a szákban pihent az elsõ 2 kg-s márna.
Innen már kicsi az esélye, hogy elmegy.
Az elsõ márna.
Gyorsan újracsalizok, és behelyezem szerelékemet az elõzõ helyre. Gondoltam, elintézek egy telefont, de mire felveszik, ismét kapásom van. Õ is harcos módjára viselkedik, márna a tettes. Közben egy kézzel tartom a botot, egy kézzel pedig próbálok néhány fotót készíteni. Hozzáteszem, nem egyszerû feladat. Újabb kettes márna. Szegénynek az orrába akadt a horog. Lehet, hogy csak szagolta a csontit?
Bot be, gyúrok három gombócot, de ahogy eldobtam a harmadik nehézbombát, a bot már vágódik le a víz alá. Hihetetlen, hogy ennyire nem zavarja a halat az etetés, ebben a kicsi vízmélységben. Rövid fárasztás, és egy másfeles márna a merítõben. Szívet melengetõ érzés ez így kora õsszel, amikor a fák is majdhogynem kopaszok. Ekkor szeretek csak igazán horgászni!
Megy a márna, ki tudja hol áll meg...
Ahogy a márnacsapat megjelent az etetésen, én úgy szedtem õket kifelé. A végére maradt a legnagyobb hal, mely bõven verte a három kilót. 7 darab márna megfogása után a kapások alább hagytak, és már csak paducot fogtam ismételten.
Szép lassan az idõ is elrohant, és én is a horgászatom végéhez értem. A szebb halakat elraktam a fotózáshoz, melyek utána szintén visszanyerték szabadságukat. Boldogan hagytam el a folyót, mert ismét kitett magáért.
A jobb halakról még egy fotó.
Vissza az éltetõ elemükbe!
Röviden egy-két gondolat a botról:
Egyaránt ajánlom kezdõ és haladó horgászoknak, olyan területekre, ahol part mellett nagytestû halakat szeretnének fogni. Legyen szó pontyozásról, vagy folyóvízi horgászatról, mindkét esetben csak javasolni tudom. A 9,60-s hossz kezdésnek jó választás, és ha idõvel megszerettük a rakós botos technikát, ajánlott a 11,20-s tag beszerzése. Extrém területeken, akadós terepen, ahol a halat erõszakosan kell fárasztani, abszolút kiváló választás. Mivel a bot igen karcsú, ámde mégis gyors, a rakós botos pontyos versenyeken teljes mértékben megállja a helyét. Egy márna kifogása sem vett igénybe öt-hat percnél többet. Én biztos ezzel ülnék le ilyen helyre horgászni, ahol sok nagytestû halat kell fogni, rövid idõn belül.
A Topmix Vector EX megmutatta mire képes
Szöveg: Kenyeres László
Fotó: Mocsai András és
Papp József
