Az egyik új dévéres etetõrõl már jelent meg írás Gyulai Feri tollából. Most én is adok egy kis ízelítõt a Winner sorozat dévéres tagjáról.
Van a közelünkben egy 50 hektáros, majdnem elfeledett víz, a kisgyaláni horgásztó. A tavon gazdálkodó egyesületnek jelenleg alig több, mint 100 tagja van. A régi tó halállománya elég gazdag, úgy fajilag, mind mennyiségileg. Szívesen horgászok rajta, jó feltételeket biztosít a teszthorgászataimhoz.
Legszívesebben rakósbottal horgászok, így most is ezt a módszert részesítettem elõnyben a tesztnél. A tó nyugati partján néztem ki egy helyet a horgászathoz.
Etetõnek a Dévér Winner etetõt használtam
3 kg etetõt kevertem be. A fotón is látható az etetõanyag csomagolásának ideiglenes jellege. A késõbbiekben ez természetesen változni fog, legalábbis ami a címkéjét illeti. A zacskó egyszerû jellege megmarad, a hangsúlyt a tartalomra helyeztem (angol példákból tanulva), így a csomagolás tartalma teljes egészében látható marad.
Az etetõanyag közepesen barna színû, finom õrlésû.
Illatát tekintve határozott illata nincs (pl. eper), mert nem használtunk hozzá aromát, így illatát az összetevõk illategyüttese határozza meg (ez jellemzõ az új Winner széria minden tagjára).
Ha le kellene írnom: kissé coco-belge illatú, de jön mellette édes illat, vanília, karamell, csoki stb. is azonban a pontos receptet nem szeretnék közzétenni.
Vödörbe kiöntve szárazon így néz ki.
Ugyan az, makróval fényképezve.
1 kg etetõhöz 8,75 dl víz kell, így adja a megfelelõ állagot. Nedvesítésnél nem csomósodik össze, így egyszerûen bekeverhetõ. Célszerû azonban a vizet itt is két lépcsõben hozzáadni. Az elsõ nedvesítést követõen egy kicsit hagyni, majd néhány perc múlva újra nedvesíteni.
A benedvesített etetõ egy kissé sötétebb lesz.
A kész etetõ makróval.
Az etetõ a vízben gyorsan bomlik. Már vízbeéréskor is, és a vízoszlopban történõ mozgása közben (süllyedés) is oldódnak le róla szemcsék, fokozva az azonnali csalogató hatást. Tartalmaz felszálló szemcséket is.
Alapetetésnek tíz kétkezes gombócot dobtam a bot spiccétõl mintegy fél méterrel visszább.
Ez szokásom, mert meggyõzõdésem, hogy a 13 méterrõl érkezõ gombócnak van akkora mozgási energiája, hogy a víz alatt még közel fél métert megtesz, mielõtt süllyedésbe kezdene. Így, a pontosan spiccre dobott gombóc, biztosan jóval a bot spicce elõtt ér feneket.
Felszerelésem: Stradivari Tournament rakósbot, 1,25 gumival, 0,15/0,13 zsinór, 0,8 gr-os Tiby úszó és PR 344 horog, 12-es méretben.
A fenékmérést követõen érintõn kezdtem a horgászatot, melyet néhány törpeharcsa érdeklõdése tett kellemetlenné. Azonban perceken belül megérkeztek az etetésre a célhalak, a dévérek. Hiszen azért a dévéres etetõt szórtam, hogy dévért fogjak.
A dévéres etetõ azért dévéres, hogy azokat csalja a horgászhelyre. Nos itt ez történt. Közel kilós példányok is zsákmányul estek.
A további etetést már csészével végeztem. A halak kapókedve néha alábbhagyott, amit néhány gombóccal vissza tudtam állítani. Ez is bizonyította, hogy fölették az etetõt és ha az elfogyott, továbbálltak volna. Azonban a ráetetés szépen a helyen tartotta õket.
A horgászatot színesítette néhány két-három kiló körüli ponty megjelenése is, melyeket kellemesen meglehetett fogni a finom bottal és a viszonylag vékony gumival a pulla bung segítségével.
Egy kis ízelítõ a zsákmányból.
Az etetõanyag most már sokadik alkalommal is jól viselkedett, hozta a tõle elvártakat.
Biztosan állítható, hogy használóinak is sok örömet, versenyeken jó eredményeket, kellemes horgászélményeket ad majd.
Papp József
