Magam részérõl úgy ítélem meg, hogy egyre nagyobb teret hódít és fog hódítani a rakós botos horgászat és ezen belül is rohamosan népszerûsödik és fejlõdik a rakós bottal történõ pontyhorgászat. A gomba módra szaporodó kis horgásztavak, horgászcentrumok kiváló teret biztosítanak ennek a módszernek, olyannyira, hogy rendszeresen rendeznek rakós botos pontyfogó versenyeket, komoly díjazással.
Egyre többen próbálják ki ezt a fajta horgászatot és akik megfelelõ segítséggel, megfelelõ eszközökkel teszik, azok az eredményesség és az élmény hatására meg is ragadnak ennél a módszernél, sõt lehetõségeik és igényeik szerint tovább is fejlesztik azt.
Fontosnak tartom egyrészrõl a megfelelõ segítséget. A médiákban sokat olvashatunk a rakós botos horgászatról, eszközeirõl, technikájáról, de egy, a gyakorlatban is hozzáértõ segítséget nem pótolhat semmi.
Másrészrõl fontos az eszköz, a rakós bot. Egy rossz botválasztással örökre elmehet a kedvünk, egy jóval viszont úgy megszerethetjük, hogy le sem tesszük többé.
Mit értek a rossz botválasztás alatt:
- Ha egy nehéz, lógós és ezáltal rosszul kezelhetõ botot veszünk, aminek csak az ára vonzó, egy életre elmehet a kedvünk ettõl a módszertõl.
- Ha egy nagyon könnyû, gyors botot választunk, nem apróhalas versenyhorgászat céljára, egy rossz botkezeléssel könnyen eltörhetjük, összeroppanthatjuk azt és bosszankodhatunk, hogy méregdrága botunk egy nyamvadt pontyot sem bírt ki.
- Ha olyan botot választunk, ami ugyan tetszik, vagy márkafüggõségünk nem enged mást, de ha törik és alkatrész kell hozzá, amire esetleg 8-12 hónapot kell várnunk, vagy esetleg nem is kapunk, ez a legdrágább és legdühítõbb dolog. Ilyenkor vetõdik fel a kérdés, mi a fontosabb: horgászunk, vagy márka függünk. A magam részérõl, melyet több évtizedes versenyzõi és rakós bot használói múltammal támasztok alá, ez a legfontosabb kérdés. Mert nincs annál bosszantóbb és drágább dolog, amikor a szezon elején eltörik a bot egy véletlen rossz mozdulat miatt és az egész idényt a sarokban tölti. Ha pedig rakósozni támadna kedvem, vagy kérek egyet kölcsön, vagy veszek egy másikat.
A TOP MIX rakós botjainál számomra, melyet tapasztalatommal támasztottam alá, mindig is ezek voltak és lesznek a legfontosabb kérdések, illetve ezt még egy dologgal, az állandóság biztonság érzetével meg is toldom. Ez utóbbi azt jelenti, hogy nem lesz évente típusváltás, hiszen nagy értelme nem lenne, mert lényegesen jobb botot, a carbon teljesítõképességének felsõ határához közel lévén, nem tudnak a gyártók produkálni. Annak meg, hogy a botok nyelét átfessük, vagy a tagokat úgy csináljuk, hogy éppen ne illeszkedjenek az elõzõ évi bothoz, nem látom.
A kiállításon már bemutatott STRADIVARI Allround bot, továbbá a most és a közeljövõben bemutatott új rakós botok , az ISIS Carp Champion, a CARPERIOR, az Extreme Carp és az õsz felé forgalomba kerülõ GENIUS Carp mind megfelelnek ezeknek az elvárásoknak, különbözõ árfekvésük révén pedig mindenki pénztárcájának.
Most pedig a legfontosabb: A STRADIVARI, az ISIS, a CARPERIOR és az Extreme Carp botokhoz az olasz gyártóval történt megállapodás értelmében legalább 10 évig tudom biztosítani az alkatrész ellátást.
Ennyi kis bevezetõ után nézzük az Extreme Carp botot. Ahogy a bot neve is árulkodik, extra erõs kivitelû, mely kiválóan alkalmas pontyozáshoz és folyóvízi horgászathoz, akár a legextrémebb körülmények között is. Nézzük a botot:
Az Extreme Carp rakósbot
Az alapbot 9,60 m hosszú, melyhez külön megvásárolható a toldó, ekkor a bot hossza 11,20 méter lesz. Ez a megoldás azt a célt szolgálja, hogy aki kezdésnek megvásárolja az alapbotot, megtetszik neki a módszer és hosszabb botot szeretne, a toldóval botja hosszát növelheti. Természetesen a bothoz kaphatók 3-4-5 tagos top-setek és etetõ top-set is.
A nyéltag alsó része
A nyéltag hivalkodóan elegáns festésû, alsó, ?könyöklõ" része Carbon-Metal System erõsítést kapott, miáltal szinte törhetetlen lett, mindazonáltal, hogy jól is mutat.
A tagok felsõ végei
A bottagok végei lekerekítettek, ezáltal gyorsan, könnyen és sérülésmentesen összeilleszthetõk, mindenféle más segédeszköz beépítése nélkül.
A bottagok alsó végei
A bottagok alsó végei az ötödik tagtól lefelé szintén CMS erõsítést kaptak, mely nagyon hasznos tud lenni, ha a tag végét betonhoz, kõhöz ütjük, mert így azok szinte törhetetlenné váltak.
A Multi-Layer rendszerû botépítésre utaló felirat
A botot a Multi-Layer System szerint több rétegû carbonból építették, mely rendkívüli erõsséget és rugalmasságot biztosít.
A botot elõször ?száraz tesztnek" vetettük alá. A teszt - tavunk partjára vonultunk és különbözõ súlyokat emelgettünk vele.
Az alap emelés, a vödör súlya 0,17 kg, ezután fokozatosan növeltük a terhelést.
A bot végén 1,77 kg lóg. Látható a bot jól kidolgozott karakterisztikája.
A botot ezután addig terheltük, amíg az eltörött, vagy inkább szétrobbant, így szerezve késõbb felhasználható információkat az esetleges törési hibák elbírálásához.
Az elsõ ?nedves" teszt az egyik kedvenc csatornámon történt. A csatornát ilyenkorra már benövi a hínár és a töklevél, rendkívül tiszta, elég mély vízében azonban jól foghatók a kárászok és idõnként egy-egy igazi nyurgába is beleakadhatunk.
A csatorna jelentõs részét már betakarta a békalencse, a hínár és a töklevél.
Egy kellemes tökleveles a túlparti nádas elõtt
Felkészülten érkeztem a partra a délelõtti órákban. A felkészülés a gereblyét jelentette, mert tudtam, ahhoz hogy horgászni tudjak, elõbb helyet kell csinálni, ki kell takarítani a hínárt. A gereblyét be kell dobni a kívánt távolságra, megvárni amíg lesüllyed és a nyelére kötött kötéllel ki kell húzni a hínárral együtt.
takarítás eszköze. Meglepõ, de a helybéliek nem csinálnak maguknak tisztásokat, inkább a sûrû hínárban kínlódnak.
A helykészítés fél órát vett igénybe. A kihúzott hinarat azután gondosan elrendeztem, hogy külsõ szemlélõ ne vegye észre, majd etetõanyagot dobtam a tisztásra. Ezután a letaposott füvet is szépen visszarendeztem. Nem szerettem volna, hogy más üljön a helyen, mire visszaérek. Ezután a csatorna egy felsõbb részén a töklevelest is megetettem, mert a helyiek szerint ezen a részen fogtak a napokban pontyot. Itt nem kellett helyet tisztítani, mert a töklevelek közt nem volt sok hínár.
Délután mentem ki horgászni. Befészkeltem magam a fûbe, alig látszott ki a ládám.
Horgászhelyem a magas fûben
Az Extreme Carp 9.60 a tartóból várja az akciót. Alig van lógása.
Csendélet rakóssal
A felszerelés: Lacy 0,8 gr-os úszó a békalencse miatt, 21/19 zsinór az esetleg beugró pontyok miatt.
Elõszeretettel használom a Big Carp XT41 etetõt, ebbõl kevertem most is. Csészével raktam be a helyre.
A ráetetés már csak csemege kukorica és szúnyoglárva pellet. Kerülni kell a zajt. A csali trágyagiliszta és csonti.
A felszerelés élesítve, az úszó piros hegye éppen csak látszik a zöldes-sárga békalencsében.
A kezdetben csak a vörösszárnyúak jelentkeztek, szinte le sem hagyták süllyedni a csalit. Nagy gilisztára váltottam. Ez már lesüllyedt. Rövid idõ elteltével megérkeztek a kárászok, azokból tudtam 40-90 dkg-os példányokat fogni. Igazi szép sötét színû csatorna kárászokat.
A zsákmány és elejtõjük a késõ délután fényeiben.
Amit tapasztalatként megemlítenék: a bot karcsúsága és súlyelosztása miatt igen kezes, könnyen kezelhetõ.
Estig maradtam, de kárászokon kívül más nem jött. Nem is hallottam pontyugrást, ezért úgy döntöttem, hajnalban a töklevelest próbálom.
A második ?nedves" teszt. A hajnal elsõ fényei már a csatorna partján találtak. Fontos a korai kezdés, mert a tiszta vízben a halak ilyenkor még nem bújnak a töklevelek árnyékába, kint portyáznak, szedik össze a táplálékot. Késõbb, mikor a nap már magasan áll, a pontyok, kárászok a levelek alatt állnak, alig mozdulva.
A töklevéllel borított csatorna
Hát nem gyönyörû?
Horgászhelyem, amit elõzõ nap megetettem.
Horgászhelyemen, a tökleveles egy kis tisztásán aktív víz alatti mozgás lehet, mert folyamatosan jönnek fel a kisebb-nagyobb túrások, a kárászok és pontyok táplálkozásának jelei. Ládámat össze sem rakom, csak a botot és a merítõt. Óvatosságból a 30-as fõzsinórra 28-as elõkét és 4-es horgot teszek. Ha ponty jön, itt nem csak vele, hanem a tök szárával és a hínárral is meg kell küzdeni. A partra osonok és féltérdre ereszkedve lógatom a tisztásba a gilisztát. A kapás szinte azonnali, a leérõ csalit azzal a lendülettel emeli fel a kárász. Függõlegesen kiemelem a lyukból a félkilós kárászt, hogy ne zavarja össze a helyet. A következõ kárász 70 dekás, ezt is kidaruzom, majd csalit váltok, mert még mindig vannak jelentõs túrások. Nem akarom, hogy az apróhal elzavarja a pontyot, így négy szem csemege kukorica kerül a horogra. Azonban nem akar kapás lenni. Idõnként körbe túrja, elássa a csalit, de nem veszi fel. Tûnõdök az okán, míg végül úgy döntök, hogy érintõre teszem, hátha az a baj, hogy a kukorica belesüllyed az iszapba és a ponty nem látja meg. A döntés helyességét a kapás támasztja alá. A túrásra ráhúzott úszó kapást jelez, a hal szépen sündörög a tök felé. A bevágás után, mint a mozdony, indul a tök alá. Be is szalad, de sokat nem engedem, a lila Preston gumi van a botban feszesre húzva, ami nem gyerekjáték. Összeszedi a tököt, hinarat, de a zsinór elvágja azokat és egyben fárasztja is a halat, mint egy orsó. Olyan öt perces küzdelem után szákolom a majdnem négy kilós, hibátlan, gyönyörû színû igazi nyurgát.
A reggeli zsákmány. A ponty mellett szinte eltörpülnek a kárászok.
A ponty úgy össze keverte a helyet, hogy több kapásra már nem számíthatok, meg minek is maradnék. A teszt szépen sikerült, minden összejött, hely, hal, bot, szerelés.
Hasonlóan sikeres horgászatokat kívánok a bot jövõbeni használóinak. Nem fognak benne csalódni.
Papp József
