Stradivari Match Ice 1300
Kora reggelre beszéltük meg a találkozót, a dunaföldvári hídnál. Innen, számomra igen zegzugos úton, a rejtekadó erdõn keresztül érkeztünk a horgászhelyhez. Jóska igen nagy rutinnal állította össze a felszerelést, állította be a ládát, majd megkeverte az etetõanyagot, ami River Crysalis és Folyóvízi alapetetõ keverékébõl állt. Nem cifrázta túl, csak egyszerûen. Az etetés megkezdése elõtt kinyitott egy top szettet, ezzel megmérte a vizet, megnézte, jó helyre rakta-e a ládáját. Bár jól ismeri a terepet, de ezért nem árt minden esetben újra mérni, hiszen a folyóvíz állandóan alakul, a mederviszonyok folyamatosan változnak. Nem árt tudni a változásokat, ilyen, például ha egy tuskó megáll a mederszakaszon.
Egyszerû etetõanyag, csontival.
Vízmérés után, az etetõanyaghoz egy kevés csontit adott, és már gyúrta is a gombócokat. Alapozott, és csak ezután álltunk neki átnézni az eszköztárat, hogy mégis mirõl van szó, hogyan is néz ki a Stradivari Match Ice.
Alapozó etetés
Pontosan a spicc fölé
Egy 13 méteres, rendkívül karcsú (43 mm) rakósbotról van szó, amelynek ezüstszínû bevonata nemcsak szép, hanem nagyon praktikus is a forró nyári napokon, amikor nem csak a kellemetlen felforrósodás, hanem az UV sugárzás ellen is jobban védi a bot anyagát. Az ilyen bevonatú bot hosszabb ideig tartja meg eredeti karakterét, sokkal késõbb fog meglógni. A hõhatásra is egy példa: mértük egy ezüst színû bot és egy hagyományos fekete bot felmelegedését. A két bot hõmérséklete 20 fok volt, amikor kitettük õket a napra. Öt perc után az ezüst színû 22-23, míg a fekete 46 fokra melegedett. Ez horgászatnál nagyon nem mindegy, hogy 23, vagy 46 fokos botot markolászunk.
Szép tartású, ezüst színû bot.
Azt mind tapasztaljuk, hogy egy vadonatúj bot úgy áll, mint a cövek, késõbb, néhány év múlva, azt vesszük észre, hogy már kezd lógni a bot vége. Ezt több tényezõ is magyarázza, egyrészt a sok UV sugárzás roncsoló hatása, másrészt a sok használat, sok halfogás, melyek következtében a bot vége szomorúan hajlik a víz felé. Mivel igazi horgász sem a használat, sem a halfogások számát nem szeretné csökkenteni, így egyedüli célként a káros UV sugarak elnyelõdését próbálhatjuk meg megakadályozni. Ezek a botok sokkal kevesebb UV sugárzást szívnak magukba, mivel védi az ezüst réteg, így késõbb lesznek - úgymond - lógósok.
Erre a botra sok mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy lógós lenne, hiszen roppant merev, és kifejezetten gyors. Meglepett a gerincessége, pedig a sötétkék Pretson gumival volt szerelve.. Fõleg úgy, hogy egy kifejezetten karcsú botról beszélünk, hiszen általában a karcsú botok jobban meghajlanak, lassabbak, viszont a lógóssága miatt sokkal nagyobb ívet is hajlik, és így sokkal terhelhetõbb.
Ez a bot viszont gyors is, karcsú is, világos is, nagyon sok olyan összetevõt tartalmaz, amit eddig nem összegzett egyetlen olyan bot sem, amit én ismerek.
Külön kihangsúlyoznám, hogy minden egyes tagvég kúposított, ami a bottagok gyors egymásba illesztését segíti, illetve woven carbon kopásálló réteget is kaptak.
Minden tagvég kúposított.
A bot visszavágva, minitoldóval bõven kiadja a 13 métert.
Az alapozás és a pontos vízmélység mérés után elõkerült egy másik top szett is, így összesen kettõt készített elõ Jóska, az egyikre egy forgástestû 5 grammos Top Mix Atty úszót, a másikra a Cralusso új úszóját, egy 6 grammos Sharkot tett fel.
Két top szett, két szerelék.
Eddig a tapasztalat azt mutatja, hogy ebbõl a két szerelékbõl az egyiknek mindig fogósnak kell lennie. Ha esetleg mégsem eredményesek ezek az úszók,- a vízsodrásnak és a helyi körülményeknek megfelelõ méretben,- akkor ott, abban az idõszakban nagy valószínûséggel éppen nincsen hal.
Miután beállította mind a két szereléket, illetve összehúzta az eresztéket, bekupakolt két nagy kupak ragasztott csontit, amit elõzõleg, percek alatt készített. Itt jegyezném meg, hogy a bot tökéletesen bírta a majdnem két kezes, kaviccsal nehezített csontigombócokat is.
Kaviccsal nehezített csontigombóc a kupakban.
Ezután kezdõdött a horgászat.
Ezután kezdõdött a horgászat.
Elsõ néhány úsztatásra még nem volt kapás, viszont kb. a 10. úsztatásnál, miután állított 2-3 centit az eresztéken, máris megakasztotta az elsõ halát, amirõl a merítést követõen kiderült, hogy egy gyönyörû, kiló körüli paduc. Ezt még jó néhány követte a nap folyamán.
Az elsõ paduc még a vízben ...
...majd a szákban
Érdekeségképpen szólt, hogy figyeljek majd rá: a parttól nem egészen 50 centire, bedobott egy etetõanyag gombócot. Mondta, hogy nem tudja az etetõt olyan közel dobni a parthoz, hogy a gébek ne támadják meg. Nagyon érdekes volt, hogy mintegy egy perc után jelent meg az elsõ, és amíg el nem fogyott az etetõanyag addig folyamatosan érkeztek a gébek, akár egy sáskahad.
Gébcsapat az etetõanyagon.
Míg én a gébek rohamát vizsgálgattam, Jóska egyre másra fogta a paducokat, közben akasztott 2 olyan halat, amihez - ahogy fogalmazni szoktunk - köze sem volt. Hatalmas, elemi erõvel indult meg, majd a gumit pattanásig feszítve végül elszakította a 16-os elõkét. Ezek valószínûleg nagyméretû márnák lehettek, de az is lehet, hogy 2-3 kilós leánykoncérok. Dunaföldváron bizony nem ritka az ilyen! - mesélte rezzenéstelen arccal, miközben elõkét cserélt.
Az irányíthatatlanul nagy hal alatt görbülõ bot.
Néhány hal megfogását követõen kezembe adta a pálcát, hogy próbáljam ki, és ne csak a botra figyeljek,- intett - hanem ügyeljek az úszó vezetésére is, mivel nem elég, ha a megfelelõ sávban úsztatok, hanem a megfelelõ ritmusban kell felkínálnom a csalit. Az úsztatás sebessége, mikéntje a lényege ennek a fajta horgászatnak.
Külön felhívta a figyelmemet a Shark nevû úszóra, amivel meg is lehetett állítani, vagy lassan vezetve lehetett a csalit felkínálni.
Ez a Shark egy valóban nagyon érdekes úszó, ötvözi a Cralusso Bubble és a Torpedó úszókat, külön érdekessége, és számomra nagyon-nagyon fontos tulajdonsága, hogy nemcsak a megállított, és vezetett csalizást lehet vele kivitelezni, hanem a simán elengedett, úsztatós módszert is.
Cralusso Shark
Még egy roppant fontos tulajdonsága van az úszónak, az hogy az antennáját 2 különbözõ állásba lehet behelyezni, attól függõen, hogy mennyire akarjuk az úszót megtartani, illetve úsztatás sebességétõl függõen lehet eldönteni, hogy melyik állás lesz a megfelelõ.
Választható antenna állás.
Miután magam is fogtam két jó paducot az Ice-al meggyõzõdhettem róla, hogy egy igen-igen kezes bot, unásig ismételgethetném a meglepõ szót, és hogy mennyire kezes jószág. Õszintén mondom, közel tökéletes.
Miután visszaadtam a trónját, - azaz a ládáját, - a bajnoknak, gyorsan még fogott egy pár halat, de ezeket már nem a haltartónak adta, hanem azonnal visszaengedte.
A sokadik paduc
Szépen akadt.
Fotózás után, összepakoláskor vettem észre, hogy Jóska egy újfajta gumicsatlakozót alkalmazott. Ez is, már a 2009-es kollekció része, de már elérhetõ, illetve remélem, hogy napokon belül hozzánk, a budapesti mintaboltba is megérkezik. Ennek a lényege, ami jól látszik, ha megnézzük a képet, hogy a végén lévõ kúp segítségével ledugózza a teflonnál a botot. Így nem folyik be a víz a spicctagba, még akkor sem, ha víz alá dugjuk a botot, illetve ha bele is folyik, mennyiségét tekintve töredéke, mint a korábban alkalmazott csatlakozóknál. Ennek azért van nagy jelentõsége, mert így nem tud megtelni a bottag vízzel, és bevágáskor nem kell megemelni azt a plusz súlyt, amit a top szettben a víz képvisel, ezáltal kisebb lesz a törés esélye. Ez téli horgászatoknál is elõny lehet.
Kúposított végû gumicsatlakozó.
Miután a halakat lefotóztuk és visszaengedtük, betértünk a helyi halászcsárdába egy estebédre.
A nap halai...
... és ahogy elúsznak
Mit mondjak, érdemes volt eljönni és remélem a következõ évben-években esélyem lesz egy ilyen bottal horgászni.
Gyulai Ferenc
