Közhely, de a rakósbot valóban nem csodafegyver. Olykor több halat foghatunk vele, mint más módszerrel, máskor pedig betli. Az elmúlt két évben nálam fõleg a match bot játszotta a fõszerepet, de valamiért idén télen változott a kép. Hosszas latolgatás után végül eladtam az Inventor 707-es rakósomat. Vita nélkül az egyik legjobb versenybot a piacon, döntõ érvként mégis az hatott, hogy mostanában már sokkal több az univerzális, vagy pontyos verseny, mint a pörgõs, keszeges. Illetve mostanában, mintha többször lenne akkora szél, hogy egy féltett botot ki sem merek tenni. Így került képbe a Stradivari Allround 608, mellyel a legkisebb kompromisszumot kellett kötnöm, hogy a céljaimnak megfeleljen.
A Stradivari Allround 608 egy olyan bot, amelyre tényleg szükségem volt. A leírása szerint, könnyû, gyors, erõs, remek súlyelosztással. Keszegezni, pontyozni, vagy akár folyóvízen úsztatni, minden célra használható. Nos, ennyi horgászat után már hiszek a szövegnek. A Stradivari 608-nál eddig csak a 707-esemet volt könnyebb tartani, ami ugye egy teljesen más kategória. A Stradivari 608 hosszútagos, szállítási hossza 183cm, ami már verdesi a bojlis botok határát is. Azért szállítható rendes személyautóban is, ez ne legyen az akadály. A hosszútagos kiosztás elõnye, hogy kevesebb helyen van osztás a botban, ezáltal rugalmasabb és erõsebb lesz, mint a régebbi típusok.
Van még egy nagyon fontos és a rakósbotok választásánál az egyik legfontosabb tényezõ , az alkatrész ellátás. Nos ez jelenleg az a TOP MIX botoknál a legjobb. Továbbá a STRADIVARI, az ISIS és a CARPERIOR botoknál 10 évig garantálják az alkatrészellátást is. Nincs annál bosszantóbb dolog, mikor a szezon elején eltörik egy tag és nem tudjuk a botot használni hosszú hónapokon keresztül, vagy egy két éves botot ki kell dobnunk, mert nincs hozzá tag.
A csatlakozásoknál jó érzés látni, hogy nem csak a festék erõsíti a végeket, hanem valóban ott az a plusz karbon, miáltal a bot bírja a sok összerakást, szétszedést. Igazából a felületére voltam még kíváncsi. Bár nem szerencsés, de ismét visszautalnék az Inventor 707-esre, melynek egyedülállóan jó burkolata volt, így esõben, hóban, földes, etetõanyagos kézzel tologatva is szinte siklott az ember kezében. Nos, meg kell állapítsam, a Stradivari 608 is igen jófajta kérget kapott.
Közel azonos tudású, mint a 707-es, talán kissé kevesebb légpárnás érzettel. A földet, etetõanyagot ugyanúgy elviseli, ezek szinte semmit nem rontanak a csúszásán. A nyéltagja érdekes, amolyan kékes-zöldes árnyalatú alapfényezést kapott, melyen szép, cirádás betûkkel lett kiemelve a Stradivari. Komolyan nagyon szép lett.
Azért halkan jegyezném meg, hogy fárasztás közben nem ezt szoktam nézegetni, hanem sokkal inkább a gumi nyúlását. Az alapfelszerelésében egy 4 tagos topset és egy minitoldó is benne van. A saját és a kitben lévõ topsetek inkább keszeg és általános horgászatra ajánlottak.
Nem kell félni, lehet hozzá szerezni olyan pontyos topsetet, amilyen erejûvel én még nem találkoztam. Annyira vissza lehet vágni az AB tip-et, hogy egy kisebb cserebogár átrepül a nyílásán, szinte kívánja a vastag csõgumikat. Nagyon kemény darabok, de ezeket használva a bot is kissé lógósabb is lesz. Bár pontyozás közben ez senkit nem zavar, ritkán van ilyenkor kézben sokáig a bot. A sokadik alkalomra, hogy kezemben volt a bot és immáron meg is írom, egy kis egyesületi háziverseny adott alkalmat. A célhalak a dévérek, de érdeklõdve vártam a pontyok látogatását is. Nem cifráztam, egy keszeges és egy kemény pontyos kitet tettem ki. Terveim szerint az alapozást követõen csak kupakkal etetek utána. Nem is a hanghatás miatt, az nálunk kell a halaknak, hanem inkább a pontosság miatt. (Amúgy is rá lettem beszélve az eredeti kup-kitre, hogy ez sokkal jobb, merevebb, higgyem el, megéri! Nos, volt benne valami, mert ez bizony nem lengett be, állt peckesen a gombócok súlya alatt.)
A rajtot követõen nem is kellett sokat várnom az elsõ kapásra, máris megjelentek a tervezett dévérek. A felénk ritka szélcsendes idõben még a legapróbb kapásokat is remekül lehetett látni. Annak ellenére, hogy a Stradivari 608 egy univerzális bot, nem lifegõs darab, nem késlekedett a bevágások során. A folyamatos etetés megtette hatását, mert a verseny ideje alatt folyamatosan járt ki-be a bot, és jöttek is a vendégek változatos sorrendben. Dévér, ponty, és gyönyörû kárászok. Azon már meg sem lepõdtem, hogy a nagyobb bajszosok nem a vastag gumis szereléken jelentkeztek (Hiába az azonos elõkeméret!) így három komolyabb darab horoghajtással és elõkekurtítással távozott. Azért egy-két másfeles így is a hálóban landolt, a kiló alattiak pedig rutinfeladatnak bizonyultak.
Itt hangsúlyoznám ismét, hogy ne féljünk alaposan visszavágni a spiccet, engedni kell a gumit rendesen dolgozni, és a szák fölé is bátrabban lehet húzni így a halat.
Nem az elsõ verseny volt, legutóbb például a TOP MIX Kupán, ahol jól szerepeltem ennek a botnak köszönhetõen, úgyhogy szerencsésnek darabnak nyilvánítottam, és biztos, hogy jó ideig meg is tartom, a halak nagy bánatára.
Team TOPMIX
