Szinte lelopakodtam a partra, még a cuccaim a kocsiban, de már láttam a szebbnél szebb halakat, mintegy ismétlése a 2 nappal ezelõtti horgászatnak. Sõt, már láttam megdönteni az 59 cm-es hosszúságú dévérkeszeg rekordomat. Kapitális jászok cibálták a feederen az új típusú horgomat, láttam magam vigyorogva letérdelni a partra, és éltetni a Duna nagyságát.
Az új horog típus. Köszi Feri az ajánlást!
De kicsit kanyarodjunk vissza az alkotó elemekhez. Elsõ és egyik legfontosabb, az etetõanyag, és a precíz bekeverése. A halacska horgászboltban ehhez is kaptam iránymutatást, miszerint 2-2,5 deciliter vizet szabad csak hozzáadni. Életemben elõször, kimértem a vízmennyiséget, tökéletesre akartam megalkotni, az ábrándozások a nagy halakról, 100%-os felkészülésre sarkalnak. Az etetõanyag törõszitán történõ átpréselése után, megkaptam, amire nagyon vágytam. Az etetõanyagom homogénebb lett, a szemcsék már nem fogták egymás kezét. Szinte száraznak tûnt, de nyomásra tökéletesen összeállt. Egy etetõanyag, ha homogén, hamarabb bont, könnyebb vele a ?munka", nehezebben ragad bele a kosárba, kiismerhetõbb a tulajdonsága, a parton játszva tesztelgethetjük a viselkedését.
Tökéletes.
Száraznak tûnik,de teljesen rendben van.
Löszös agyagot ismét nem terveztem használni, aki szükségét érzi, akár 50- 50 % -ban is bekeverhetõ. Ma már nem zárom ki a földek felhasználásának lehetõségét, önmagamat már meggyõztem a fontosságáról. Sokáig abban a hitben éltem, hogy a löszös etetés csakis azért jó, hogy ?hígabbá" téve a bejuttatni szánt etetõanyagot, nem fognak jóllakni a halak olyan könnyen, mondjuk hideg vízben.
Másik dolog, hogy biztonságos ?környezet" válik általa a halaknak, bebújnak a felhõbe, és esznek. Errõl megint csak azt vallottam magamnak sokáig, ne bujkáljanak, egyenek, nem játszótér ez. Különben is, a folyó hamar elviszi a felhõt.
Aztán ott van még a figyelemfelkeltése a felhõnek. Erre mindig azt mondtam, használják az ?orrukat", ne leskelõdjenek.
De a legfontosabb dolog mellett, nem tudtam elmenni szó nélkül. A ?füst" azt az érzetet kelti a halakban, hogy pezsdülés van. Ennek már fele sem tréfa, mert tudjuk jól, Dunán ez hozza az igazi étvágyat, bátorságot a parthoz közeli tartózkodáshoz a halaknak. A 2. Like teszthorgászatom pezsdülésre esett, bátorkodtam ismét kihagyni a földet.
Ami viszont ismét fontos kellék volt, az a csemegekukorica. Érdekes kapcsolatom van vele. Halat (talán pár darab jászt) nem sokat tudok vele fogni, ha csalinak használom. Ugyanakkor nem merem már kihagyni, mint alkotó elem. Valamiért jobban megtartja, behozza a nagyobb testû dévért, márnát vagy jászt, mint a csonti. Már nem szoktam belekeverni az etetõanyagba, kosárban juttatom be az etetési sávba. Néha tömény dipben áznak a szemek 1-2 napig, és ezt kosarazom be. Köszönhetek ennek a fajta etetésnek már 1,5-es paducot is, ott a sajtos dipbe ázott kukorica volt a nyerõ. Úgy mûködik, mint egy kis jeladó, higgyétek el, érti a dolgát.
Na, te is mész a kosárba.
A paduc.
Csonti se maradjon már ki a felsorolásból, hisz nélküle el sem indulnék horgászni. A kedvenc csalizásom továbbra is a 3-4 szem, amibõl 1 piros színû. A piros továbbra is kell, legyen a víz hõmérséklete hideg vagy meleg, kell és kész. Ennyi csonti bepörgeti az elõkét, használjunk forgót. Tapasztalat szerint, az 5 szem már nem produkál bepörgetést. Tehát, ?aki a forgót szereti, rossz ember nem lehet" mondat helyett, mondjuk azt,5 szem felett már nem annyira kötelezõ kellék. Én továbbra is javaslom, persze én csúszóra szerelek, nincs is mirõl értekezni.
Remélem a vízben is így fogtok nyüzsögni.
Az elõkészületek kielemzése után, térjünk vissza a vízpartra. Ott tartottam, hogy el kellene már kezdeni a kipakolást a kocsiból, és nekiállni végre horgászni. Nem terveztem gombócozást. Egyrészt 2 kiló etetõanyaggal ne erõsködjön az ember, másrészt a pontatlanság hatalmas hátrányba rakhat. Harmadrészt szombat van, ha esetleg korán érkezik egy úszó hotel, nem sok mindent értem el még a hajszálpontos gombócozással sem. Pickeren továbbra is 15-ös Stroft GTM elõke, 80 cm-es hosszban, rajta 14-es Owner Furansu acél horog. A nap fénye 9 óra után bukik át a fák felett, addig nem kell aggódnom a csillogása miatt a sekély vízben. Hagyományos folyóvízi drótos kosár,40 grammos. A feederen 0,16-os Stroft ABR elõke, 80 centiméter körüli hosszban, rajta Gamakatsu A1-Hard LS- 2263-mas,12-es méretû horog. Sajnos kisebb méretben nem gyártják, pedig vevõ lennék. Erõltetik a ?tudást", hogy márnára is csak a 4-6-os méret a jó. Persze. A kagylóálló elõkét azért használom a feederen, mert azon a távon ahol bevetésre kerül a horog, a sima elõkék hamar elhasználódnak. Kosár pedig 56 grammos Hard River Feeder. Az tény, hogy nagy mérete miatt, rengeteg etetõanyag bejuttatható vele, ez nem mindig passzol a halaknak. Jártam már úgy, hogy a picker mozgalmasabb horgászatot hozott, ezért a feedert is erre a sávra állítottam. Egészen addig nem tudott beindulni a halfogás, míg le nem cseréltem hagyományos Deáky féle kosárra a haldósat. Innentõl kezdve, jöttek a halak feederen is, nem számított a vastagabb elõke és nagyobb horog. Természetesen ez nem mindig így van. Na de menjen az a kaja a vízbe, feszüljön be a zsinór, jöjjenek a halas képek.
Ez, ööö... nem. Az kell! Nem is tudom.
Halas kép nem kell sok, egy jó cikkhez, mivel nem volt eget rengetõ a zsákmány, nem is fogom erõltetni. Menjünk is bele az értékelésbe, leírásba.
Kezdõdött azzal, hogy az elsõ hal, bár szinte azonnal kapott, nem szilvaorrú volt. A második sem. Az elsõ félóra nagyon pörgõs, de igen apró zsákmányból álló eredménnyel zárult.
Elsõ. Bagoly.
Remélem kisebb keszegek már nem jönnek.
Nem sokkal vagy nagyobb, Ferike biztosan a vénekkel küzd.
Már csak te (ti) hiányoztál.
Neked nem most kellett volna jönnöd!
Azért írom, hogy zárult, mert ekkor kezdett el felerõsödni, szinte a semmibõl, a délkeleti szél. Ha mindez nem lenne elég baj, egy úszó hotel is megjelent a láthatáron. Közben ?harcra" jelentkezett egy feederes kolléga, aki fölém ült, majd kenyeres kavicsos megaóriás gombócokat dobált, szemmel láthatóan össze vissza. Ahogy fogyott a gombóc, úgy estek egyre közelebb a parthoz a félkilós hangbombák, emberünk erõsen fujtatott.
Szedjük csak szét a leírtakat! Úgy, hogy érzõdjön, nem keresek kibúvót, mert a ?nap" végére kiderült, nincs okom szégyenkezni.
1. Szél. Amikor keleti vagy dél-keleti szél fúj, nagyon keserves a halfogás ezen a szakaszon. Országos viszonylatban nem tudok nyilatkozni. Mondhatni visszatolja a mélyebb rétegekbe a halat, elveszi az étvágyukat. Ilyenkor vagy összepakol az ember, vagy bevállalja a kínszenvedést, 20 perc egy apróság pecára, nagyon ritkán 1-1 szebb jószággal. Én a maradást választottam, már csak azért is, mert alattam is horgásztak, nehogy már én adjam fel.
2. Hajó. A pontos fizikáját már többször elmagyarázták, mindig becsülettel figyeltem és hallgattam, de most is elfelejtettem. Az biztos, elszívja a vizet, majd nagyon visszatolja. Ilyenkor az addig elvégzett kõkemény etetésnek annyi. Valahol beljebb és szétszóródva ficánkolnak az etetõanyag szemek, csontik, kukoricák. Ez a kisebbik gond, szorgos népünk gyõzni fog munkával, az etetés valamelyest helyrehozható. A nagyobb gond, az ivadékot is kicsapja a kövezéseknek, a mocskot a meder aljából felkeveri, a part menti otthagyott szemetet elszállítja. Magyarul, nem könnyíti meg a horgászatot, romboló munkája elismerésre méltó.
3. A szomszéd. Igen jól ismerem a környéken horgászó szakikat, aki fölém ült, már jó ideje látom. Sokszor furcsállom, mit miért tesz. A változtatás tényét már fel kellett volna, ismerje. A kenyér kaviccsal és 1 kiló etetõanyaggal bekeverve, ez az alapozás. Rendben, ha így érzi jónak. Majd kever 3 kilót tisztán, mindenféle adalék nélkül. Rendben, ha így érzi jónak. A gond az, hogy ami megmarad, azt hazaviszi, és valószínûleg sosem rakja be hûtõbe, de a következõ horgászatán ez kerül az alapozásra szánt kenyér és kavics mellé. 10 méterrõl, ellenszélben is érezni a beposhadt etetõ jellegzetes illatát. Halfogása ennek rendje módja szerint, elég gyér.
Szóval ilyen körülmények között is, a folytatás mellett döntök, a 3 órás betervezett horgászatot végig csinálom. A hajó miatti hullámok csillapodnak, folytatom az elkezdett ?munkát", halat szeretnék fogni. Jönnek is az apróságok, tenyeresek. Szorgalmasan fogy az etetõ a vödörbõl, mikor újabb 2 hajó közeledik, ráadásul az egyik elõzésbe kezd, a híd elõtt 1 km-el.
Hogy az a .....!
Menekülõre fogtam, minden tárgyam felkerült a parttól 10 méterre, lélekben kezdtem feladni a horgászatot, mikor megcsörren a mobil. Ferike érdeklõdik és meséli, mi a helyzet ahol õ horgászik. Nála esznek a dévérek, mondhatni elég szépen. Ez az egy mondata elég ahhoz, hogy újra hadra fogható legyek fejben és testben is. Folytattam az apró halak begyûjtését pár pillanatra, folytattam a nyárfaszösz lecibálását, folytattam a körülményekkel a harcomat. Nem bántam meg. Jászok megdolgoztatták a feedert, már miattuk megérte. Az apró és testesebb halakból ki tudtam fogni 5-6 kilót, megmutattam betlizõ horgásztársaimnak, hogy kitartás kell, pontosság, és egy jó etetõanyag.
Már megérte a maradás mellett dönteni.
Mekkora farka van!
Szép vagy!
De legalább te ettél.
Matrac nem volt nálam.
Kiszedem a kampót, és már mehetsz is.
Igazság szerint, még büszke is voltam magamra.
Mikor hazaértem, és újra átgondoltam az egész horgászatot, volt egy momentum,ami a változást hozta. A szél szárazabbá tette az etetõanyagot, amit nem vizeztem újra. A kosárból kioldódó etetõanyag ?felhõsebben távozott", ilyenkor jobbá vált a halfogás. Van ebben a felhõben pár dolog, amit ki kell itt próbálni. Van is erre egy etetõanyag elképzelésem a lájk mellé. Ez után a pár teszt után, irány a mély húzós víz, jön velem a lájk is, csak ?pihenni" térek majd ide vissza.
Hamarosan....
Remélem, beszámolhatok.
Köszönöm a figyelmet.
Tmpgenc
