Mint azt Polyák Csabi cikkébõl láttam, kiváló horgászbotom lett, és a csomag tartogatott számomra pár meglepetést is, amit Csabi nem említett. Az egyik ilyen, hogy minden tag csõben volt, ami így utólag visszanézve, valóban az õ fotóin is látszott, viszont az már nem, hogy minden bottag olyan csõvel van ellátva, aminek a vége csavaros, így nem tud lecsúszni a mûanyag biztonsági tároló csõrõl a kupak. Így csak akkor bújik elõ a bot a csõbõl, ha azt én is akarom, azaz lecsavarom a zárókupakot. Nem fordulhat elõ olyan, hogy a botzsákban szállítás közbeni ide-oda kocogtatás következtében lecsúszik a csõsapka.
Számomra, és valószínûleg sokak számára, akik igényesek arra, hogy milyen formában érkezik hozzájuk legújabb kincsük, apró kedves figyelmesség, hogy minden tag egy nejlonhüvelybe volt elhelyezve. Ez egy sima nejlon tasak, ami megvédi a vadonatúj bottestet attól, hogy a rárakódott por, egyéb szennyezõdés a csõben való dörzsölõdés következtében elmaszatolja a festést, illetve aki erre kellõen - még nálam is jobban - igényes, és ezt a tasakot sokáig megtartja, és használja, annak nem lesz olyan jellegû esztétikai sérülés, karcolás, maszatolás a botján, amit a hordcsõben való szállítás okoz.
A kezdeti örömködés után nekiláttam a spicc beteflonozásához, mielõbb be akartam gumizni a botot. Számomra tökéletesen megfelelt a gyári vágás. A keszeges spiccbõl gyakorlatilag semennyit sem vágtam, hiszen az általam használt maximum 1,2-es gumi átmérõhöz így is tökéletesen megfelelt. 2-es teflon szorult bele, úgy, hogy könnyû volt belehelyezni, ám nem csúszott ki, így nem is kellett még egy pillanatragasztó pöttyel sem megragasztanom.
Miután begumiztam az elsõ két tagot az új Preston tömör gumikkal, azonnal elkezdtem szervezni, hogy hova, mikor lehetne horgászni menni. A körtelefon nyomán viszonylag rövid idõn belül kiderült, hogy kevés a horgászható víz, gyakorlatilag mindenen jég áll. Erdei Zoliék bíztattak, hogy a Bocska tavon még nincs nagy jég, ott még lehet pecázni, mi több, a hétvégén lesz ott verseny is. A vízmélység 4 méter körüli, dévérkeszegre kell számítani. Nem volt kérdés, ott a helyem! Láncólmozással gondoltam megoldani a horgászatot, így Víta úszókkal készültem.
Egész este szereltem, készülõdtem, így másnap reggel nem volt más dolgom, mint azt a 2 kg Xtasy Bream-et megkeverni, ami a verseny limitje volt. Mikor készen lettem vele, kétmaréknyit ledobtam a mennyiségbõl, mivel én ilyentájt nagy elõszeretettel használok repcét, és azt fogok még tenni az etetõanyagomhoz. Annak a mennyiségét is figyelembe kellett venni. Reggel 7 órakor már Komáromban voltunk a tavon Simon Zolival, akivel egy autóba összeülve érkeztem, kihasználva ezzel az üzemanyagon való spórolás lehetõségét, és nem utolsó sorban az õ helyismeretét.
Útközben alaposan kifaggattam, a helyi tapasztalatokról. A mély vízben érintõ, illetve egész elõkés fektetett horgászatot szoktak véghezvinni. Mindehhez nincs szükség a 13 méteres botra, 11,5 méret bõven elegendõ.
A sorsolásom nem sikerült se túl rosszul, se túl jól, utólag visszagondolva, lehetett volna egy kicsit jobb, kerülhettem volna a tó másik irányába egy kicsit, viszont lehetett volna sokkal rosszabb is, ha kiülök a jég széléhez. Az oda sorsolt egyik szlovák kollegának 2,5 óra után volt az elsõ kapása. Ehhez képest mi már az elsõ óra második felében akasztgattuk az elsõ halainkat. Tisztán látható volt, hogy balról jobbra érkeztek a halak, akik tõlem ballra voltak azoknak mind hamarabb volt kapásuk, ennek ellenére elég egyenletes lett a halak eloszlása az én szektoromban a verseny végére.
Nagyon élveztem az új Tournamenttel való horgászatot, hiszen nagyon kezes, karcsú, és külön élményszámba ment, hogy 11,5 méteres hosszban is festet botvéget markolok, hiszen a nyéltag elõtti tagot egyszerûen kihagytam. Ez egy külön csõben van tárolva, mivel párhuzamos a nyéllel. Összeraktam ugyan a botot teljes hosszában, és megpróbáltam úgy is, de valóban nem volt szükség a kivevõs tag használatára.
Összességében nagyon jól éreztem magam. Horgásztam egy szektor 4-est, ami nem egy túlságosan kiemelkedõ eredmény, mentségemre szolgáljon, hogy elsõ alkalommal pecáztam ezen a tavon. Elbíbelõdtem vagy 40 percet a láncólmozással, mire felismertem, hogy az összes ólmot egybe húzva lehet megfogni a halakat. Valószínûleg az lehetett az oka, hogy a befújó szél különbözõ áramlatokat hozott létre a vízben, és ezek között a láncólmozás túlságosan finoman, puhán ért feneket, ha egyáltalán leért. Az összehúzott ólmozással már stabilan tudtam halat fogni. A szektoromat 13 kg-al nyerték, ezután 10200, 10100 gramm, majd következtem én 9600 grammal. Nagyon nem maradtam el az élmezõnytõl, kiválóan éreztem magam.
Kifejezetten elégedett voltam a bottal, úgy vélem, hogy kezemben ezzel a technikai eszközzel a jövõben lesznek olyan versenyek ahol elõrébb is fogok majd végezni, mint a 4. hely. Tapasztalataimhoz záró gondolatként fûzném hozzá, hogy a zsákmányomban szerepelt egy bõ két kiló körüli dévér, aminek esélye sem volt az összhangban lévõ szereléssel szemben. Pedig az elõkém csak 0,8- as volt. Igaz a lehûlt vízben nem mutatták az erejüket a halak.
