Teszthorgászatom helyszíne a szõdi ordas-tó volt. Ide mindig csak szórakozásképpen járok ki horgászni, ha éppen nem megy a hal a Dunán. Itt szinte garantált a halfogás, de nagyon mû jellege van a környezetnek.
Mindenesetre a rakósbot tesztelésére tökéletesen megfelel, így egy vasárnapi nap kilátogattunk a partjára. Nyitásra érkeztünk, hogy legyen hol leülnünk. A tó bal hátsó részén foglaltam helyet, ezen a helyen mindig jó eredményeket sikerült produkálnom horgászataim során. Az idõjárás nem kedvezett a pecának, felhõs és napsütéses idõszakok váltogatták egymást, olykor az esõ is eleredt. Pontyhorgászat esetén nem túl kedvezõ feltételek egy sikeres horgászathoz, lévén pikkelyes barátaink nem nagyon szeretik a frontos idõjárást.
13 méteres távolságon találtam egy ígéretes haltartó helyet, ide jutattam be némi csalogatóanyagot. Nem hoztam magammal különleges adalékot, etetõanyagot, csupán natúr fagyasztott kukoricát és egy kevéske Topmix Green Betain pelletet csészéztem a kiszemelt helyre. Emellé adott idõközönként csontit csúzliztam, ügyelve arra, hogy a halakat ne csaljam el a fenékrõl. A halas-olajos jellegû pelletek itt mindig jó választásnak bizonyultak. (Megfigyeltem, hogy ha a horgászat elején kis mennyiségben juttatok be két óra elteltével a nagyobb testû halak is megérkeznek az etetésre. Ezért ezt sosem hagyom ki a horgászataim során.)
Egy pohár kukorica alatt a bot
A rakósbot mellé magammal hoztam egy másik tesztelésre váró alanyt. Csörgits Gábor horgászcimbora ötletén felbuzdulva, miszerint a szárított darált narancshéj meglepõen jól hozza a halat, felkeltette az érdeklõdésemet. Láttam az egészben fantáziát és kicsit tovább fejlesztve az egészet elkészítettem a horogra való por-dipszerû változatát. Az egészet nagyon egyszerû elkészíteni. A narancshéjat kiszárítottam és ledaráltam. A darát összekevertem Topmix csonti ragasztóporral és ebbe mártottam bele a csontit. Ez a sárgás por a csalin rendkívül jól megtapad, és amolyan jeladóként funkciónál a halak számára. Kellemes, de mégis fanyar narancsillatot áraszt magából, illetve rikító-világító színe felkelti a halak kíváncsiságát.
Narancshéj és csontiragasztó kombó
Öt percet hagytam a vízben és még mindig a csalira van tapadva a narancshéj.
15 perccel az alapozó etetés után megérkeztek az elsõ pikkelyes érdeklõdök, beleúszásokkal jelezvén, hogy rátaláltak a terített asztalra. Kis méretû, 0,4 grammos úszót szereltem a 0,18 fõzsinórra, hogy a lehetõ legfinomabb kapásokat is észrevegyem. Az ilyen intenzíven telepített és halban gazdag vizeken nem ajánlott az úszó eltûnése után az azonnali bevágás, mert gyakoriak a beleúszások. Én egy nagyon egyszerû technikát használok. Ha eltûnik az úszóm, rászámolok háromat és csak utána rántok be. Az esetek 90%-ában mûködik a módszer, a gyakorlatban való alkalmazásával garantáltan kevesebb lesz a testbe akasztott hal.
Látható, hogy mennyire csekély a bot lógása.
Az elsõ hal meglepõen jól védekezet...
...de a botot nem kíméltem!
Merítõben az elsõ ponty.
Miután sikerült kifogni õkelmét, akkor szembesültem vele, hogy milyen lapát farokuszonyokkal rendelkezik. 6,5 kg-t nyomott a mérlegen.
Az idõjárást, mint fentebb írtam nem volt barátságos. Az esõ hol szemerkélt, hol a nap sütött. A bot jól állta a megpróbáltatásokat, a foltokban vizes bottal is kifogástalanul ment a gyors kupakolás. Amikor a nap kisütött összemértük a társammal a botok felületi hõfokát és tényleg kézzel tapintható volt, hogy a fekete bottal szemben kevésbé forrósodik fel a felülete.
A folyamatos etetés meghozta a gyümölcsét. A kapások rendszeresek lettek és a pontyok is jó társak voltak a teszthorgászat alatt.
Ez a gyönyörû compó is megtisztelt egy fotó erejéig.
A nap legnagyobb hala, mely 8 kilósnak bizonyult.
Az ISIS Carp Campion rászolgált a pontyos jelzõre. A 4-5 kilós pontyok megfogása gyerekjátéknak bizonyult vele.
Egy délelõtti horgászat alatt 10 pontyot csaltam horogvégre, ezek közül mindegyik 3 kiló feletti példány volt. A bot mindvégig tökéletesen mûködött, egyszer sem éreztem azt, hogy bármelyik hal nagy falat lenne számára. A nagypontyos horgászaton ötösre vizsgázott, így már csak a keszeges horgászatban kellett megmutatnia univerzális felhasználhatóságát.
A keszeges teszttel kicsit megkéstem, és mondhatni kiszaladtam az idõbõl. Közbeszólt a munka, nyaralás ,és persze egy-két horgászverseny is. Szeptemberre elérkeztem oda, hogy irány a Duna, mert itt a nagy halak idõszaka. Kisebb körtelefon után biztató infókat kaptam, hogy szép paducokat zsákmányolnak a sebesben. Igen, erre vártam: végre letesztelhetem a rakóst a Duna ?harcosai" alatt.
Egy pénteki reggelen már a folyóparton állítgattam a ládám lábait a könnyûnek éppen nem mondható terepen. A nagy terméskövekkel tarkított parton a láda vízszintes beállítása kisebb mûvészetnek bizonyul. Inkább szentelek neki több idõt, minthogy ládástul beleboruljak a vízbe. Láttam már horgászt rakósbottal együtt a vízbe borulni, mert a láda megindult a nem megfelelõ rögzítés miatt. Volt ott bottöréstõl kezdve a ?lemerült" mobiltelefonig minden...
Kezdésnek 12 darab kétkezes gombócot dobtam a bot spiccéhez, melyet 20 perces idõközönként pótoltam, hogy a halakat helyben tartsam.
Pontos etetés.
0,16/0,14-ben kötöttem a szerelékemet, melyre egy 15 grammos nagyméretû torpedó úszó került. A kellõen nehéz és intenzív csalogató hatással rendelkezõ sajtos etetõanyag gyorsan az etetés helyére csalta a halakat. Az információ jónak bizonyult, paducok voltak az elsõ érdeklõdök. 5-6 darab paduc megfogása után a halak kapókedve kicsit alábbhagyott. 9 órakor jobb halat ütöttem, ami akasztást követõen alig, hogy megindult, magával vitte a horgomat. Valószínû, hogy egy kõ elvágta az elõkét, mert alig nyúlt ki a gumi 2 métert. Elõkecsere, majd két úsztatás és ismételten jó hal. Az akasztás erõteljes kirohanás követte, majd a hal a sodrásnak felfelé vette az irányt. Ekkor már sejtettem, hogy márnával van dolgom. A part mellé kormányoztam, ezzel átvettem felette a teljes irányítást. Öt perces fárasztást követõen, már a merítõben pihent a közel 2,5 kg-s márna.
A hal kifogása után gazdagon dobtam az etetõanyagot, hátha horogra csalhatók még egy-két bajszos barátot. Ám mégis a horgászat megváltozott, és a halfauna is színesebb lett. Kárász, dévér, leánykoncér is horogvére került, varázslatossá téve elsõ õszi horgászatomat. Hogy a horgászat ne legyen teljesen mesebeli, olykor a gébek is megtiszteltek jelenlétükkel, de darabszámukkal még az elviselhetõ kategóriát képezték.
A Duna ?törpeharcsája".
11-kor befejeztem horgászatomat és hazafelé vettem az irányt. Három órát horgásztam, mely idõ alatt minimum 10 kg halat tereltem merítõbe. A rakósbot itt is jól vette az erõpróbákat, a Duna lakói sem jelentettek számára akadályt.
Az ISIS Carp Champion azóta a kedvenc botom lett, és remélem még sok hasonló élményt tudok közösen megélni az új rakósbotommal.
Fogás.
Szöveg és fotó: Kenyeres László
