Elsõre most sokan azt gondolják, hogyan lehet egy horgászfelszerelést egy ilyen míves hangszer remekhez hasonlítani? Megnyugtatok mindenkit, nem áll szándékomban, hiszen sehogy sem lehet. A nevek azonban számomra mindig jelentenek valamit, és szeretek utánajárni a dolgoknak. Általában a névválasztás nem a véletlen mûve. Hogy az új Stradivari rakós botok mennyire méltók a neves hangszerkészítõ mester keze alól kikerült mestermûvekhez? Az írás végére mindenki döntse el maga.
Elõször a párhuzamot kerestem. A Stradivari Tournament és Tournament Carp rakósok mindketten az olasz ITALICA botgyárból kerültek ki. Nyugodtan kijelenthetem, szintén olasz mesterek keze alól. A nemes alapanyagok tekintetében ugyan nincsen hasonlatosság, hiszen a mai kor mesterei a karbonnal dolgoznak, de ebbõl is kihozták a legjobbat. Titok tekintetében már van párhuzam, hiszen ahogyan a híres hegedûkészítõ remekmûveinél, úgy az ITALICA cég által készített rakósoknál is sûrû titok lengi körül a botok alapanyagát. A gyárak kényesen ügyelnek arra, hogy a botok anyagára még csak halvány utalás se legyen. A jó alapanyagot is lehet még jobbá varázsolni. A cremonai hangszerkészítõnek a lakkozás, míg a nevét a horgászatba átörökítõ rakósnak a különleges felületkezelés segít a jót még jobbá tenni. A legfontosabb dolog azonban talán mégsem ez a névrokonságban.
Régen a hangszerek... ...napjainkban a horgászbotok viselik büszkén a Stradivari nevet
Régen volt egy hangszerkészítõ, aki a legjobb hangszert igyekezett készíteni, míg napjainkban van egy megszállott horgász, akinek régi vágya volt egy olyan rakós megalkotása és forgalomba hozatala, ami szintén más, mint a többi. Hogy ez a különbözõség valóban kiemeli az új rakóst a nem kevés versenytárs közül, most még nem tudhatjuk, hiszen e kérdést majd a leendõ tulajdonosok száma fogja megválaszolni. Egy biztos, finoman szólva is ?figyelemre méltó" a két új rakós. Számomra megtiszteltetés az, hogy elsõként vehettem õket kézbe, és hogy Papp József engem kért fel a két, régen várt bot bemutatására. A következõ sorok azonban nemcsak az emocionális élményekrõl szólnak, hiszen vannak paraméterek, adatok, amelyeket mindenki számításba vesz, ha rakós vásárlásán töri a fejét.
Aki megálmodta és elkészíttette a botokat.
Igyekeztem azon kéréseknek, kérdéseknek is megfelelni, amelyeket telefonon, e-mailen kaptam tõletek a rakósokkal kapcsolatban. Lássuk tehát a két új rakóst ízekre szedve!
Azt - gondolom - nyugodtan kijelenthetem, kevés rakóst elõzött meg olyan várakozás, mint a Stradivari két legújabb tagját. Mikor kiszivárgott a hír, hogy Peti barátom segítségével én fogom a két rakós bemutatóját elkészíteni, sorra csörögtek meg a régi versenyzõtársak, horgászcimborák, és jöttek a levelek. Mindenki izgatottan várta, vajon milyenek lettek az új Stradivari rakósok. Barátaimnál talán csak Papp Józsi volt izgatottabb. Amint megérkeztek a botok, máris mérõszalagot, mérleget ragadott, és feljegyzett minden fontos adatot. Gyors telefonos egyeztetés következett, hogy hol és mikor történjen a Stradivari rakósok bemutatása. A Top Mix Thermo Kupáknak helyet adó tó helyszínként adott volt, már csak azért kellett izgulni, hogy a nekem is megfelelõ idõpontban kivételesen ne legyen tornádó és jégverés, esetleg ezek együttese. Decembert írt a naptáram, mikor Petivel nekivágtam a hosszú útnak. Szerencsére az évszakhoz ?méltatlan", csak kellemesen hûvös, enyhe széllel bélelt idõjárást sikerült kifognunk. Útközben átfutottuk, hogy mi mindent kell alaposan kielemezni a botokon. A korábbi beszélgetések, levelek kérdései engem is komoly várakozással töltöttek el a két újdonsággal kapcsolatban, hiszen az ember nem minden nap alkothat véleményt olyan rakósokról, amelyek a hírek szerint a legkényesebb versenyzõi igényeket is képesek kielégíteni.
Kíváncsi voltam én is az új rakósokra Steril körülmények között
Eldöntöttem, hogy minden apró részletet megfigyelek és minden létezõ, fontosnak vélt adatot kiderítek a rakósokról. A tervezgetéssel szaladt az idõ, észre sem vettem a legyûrt kilométereket. Józsi a megbeszélt helyen, hóna alatt két különbözõ színû botzsákkal várt bennünket. Az egyiken Stradivari Tournament Carp, míg a másikon a Stradivari Tournament felirat volt olvasható. A botzsákokra pillantva már sejteni lehetett, hogy a híreknek megfelelõen minden részletre kiterjedõ, a minõséget szem elõtt tartó botokról lesz szó. A botzsákok ugyanis már ezt sugallják. Az egyik kék, míg a másik sötét bordó színben pompázik, mindkettõ erõs, megbízható cipzárral, béléssel óvja a botokat. A botzsákok nem a szokásos hengeres formát idézik, hanem egy összecsukható noteszre emlékeztetnek. A lapos, igényes táska elnyerte tetszésemet, eleganciát és nem hivalkodó külcsínt sugárzott.
Elegáns, a botokhoz méltó botzsákot kaptak. A Stradivari Tournament Carp színe kék... ...míg a Tournament-é bordó.
A botzsák bélelt, ?notesz" szerûen zárható.
A szép csomagolás azonban nem terelte el a figyelmem, igyekeztem ?szigorú" maradni. A horgászhely elfoglalása után végre szemtõl szemben álltam a két új rakóssal. Mindkét bot packban összeállítva feküdt elõttem. A pack mindkét esetben tartalmazza magát a botot, egy 4 tagos top szettet és egy minitoldót. A botot, a 8. tagot és a top szettet mûanyag csõ védi. Miért nincsen a 8. tag magában a botban? Nos, ez már az egyik olyan ínyencség, amit hamarosan részleteiben is kielemzek, így egyelõre Ti is maradjatok abban a kétségben, amiben én is voltam. Haladjunk szépen sorjában! Elõször a botot vettem ki a mûanyag csõbõl. Nagyon kíváncsi voltam a nyél átmérõjére, hiszen tudtam, hogy ez a rakós egyik különlegessége. A vastagsága, pontosabban a vékonysága az, ami akár a bot védjegye is lehetne. Érdemes tudni, hogy a Stradivari Tournament, és a Tournament Carp rakósok ugyanazon a szerszámon készülnek, így azon túl, hogy a két bot tagjai egymással kompatibilisek, megkönnyítették mérési feladataimat is. Elég volt ugyanis hossz és átmérõ tekintetében csupán az egyik botot lecentiznem, ezek az adatok hajszálra pontosan megegyeznek a másik bot adataival. A két bot közötti különbözõség nem a centikben, hanem sokkal inkább a grammokban és felhasznált anyag minõségében mérhetõ.
Stradivari Tournament Carp.
A méréseket a nyéltaggal kezdtem. Egy tolómérõ segítségével a következõ adatot olvastam le: 43 mm. Az általam ismert és korábban használt rakósok között ilyen adattal még nem találkoztam. Jellemzõen a nagyobb, 46-48 mm-es nyélátmérõ jellemezte a botjaimat. Sok gyártónál elindult egy ?karcsúsítási" törekvés, de ez zömében a rövidebb margin rakósokat, vagy a 11,5-es rakósokat érintette. A Stradivari család két új tagja azonban a hosszabb 13-as ?géposztályban" versenyzik a vásárlók kegyeiért. Nézzük tovább, mindezt hogyan teszi! A tolómérõt letéve a botot és a tagokat védõ két gumidugót fejtettem le a nyélrõl. Sorra bukkantak elõ az odabent feszes vigyázban álló tagok. A tagok mindegyike megszámozva, ami egyrészt segítség a horgásznak, másrészt a gyártónak. Hogyan? Sohasem felejtem el Peti barátom elsõ rakósát, mikor az izgalomtól vezérelve egy tag a nyéltagban maradt, és elsõ alkalommal rakta össze a botot. Csoda, hogy nem lett törés a vége. A Stradivari rakósoknál nyugodtan lehet névsorolvasást tartani az tagok összeillesztése közben, és ha valamelyik hiányzik, kereshetjük ennek okát. Az egyik ilyen lehetséges ok az lehet, hogy a nyéltagba feszülve bújik meg a 7. tag. A tagok ugyanis annyira passzentosak, hogy erre bizony lehet számítani. (A másik, hogy a korábban kiszedett tagok közül valamelyik rendetlen elgurult, és ha nincsen már a botban vagy nincsen szem elõtt, kellõ óvatossággal lehet a felkutatásába kezdeni.) A tagok egymásba simulása miatt azonban különös gonddal kell eljárni a bot szétszedését követõ elpakolásnál. Koszos, nedves, sáros állapotban nem ajánlom a tagok egymásba csúsztatását, mert könnyen összegyógyulhatnak a tárolás közben, sok kellemetlenséget okozva a késõbbiekben. A tagok számozása ugyanakkor segítség a forgalmazónak is, hiszen ha valaki tagot szeretne rendelni a bothoz - amit nem mellesleg garantáltan 10 évig meg is tehet -, pontosan megnevezheti a szükséges tagot, ehhez elég annak számát leolvasni. Nincsen félreértés, hogy honnan, melyik végétõl kell számolni, és hogy a spicc beleszámítandó-e a számolásba...
A rakóst szép komótosan kezdtem összeilleszteni. A tagokon a számozáson túl egy másik hasznos jelölés is található. Ez az úgynevezett Joint Alignment System. Ez a hangzatos kifejezés abban segít, hogy a gyártási eljárás során keletkezõ ?gerinchúrt" egy vonalba rendezhessük a bot összerakásakor. Nem kötelezõ erre ügyelni, de érdemes. A tagok végeit egy jellegzetes hálószerû karbonszövet erõsíti, ami nemcsak funkcionálisan hasznos, hanem szép is. Néhány tagon ebbe az erõsítésbe illesztve egy fura jelet találunk. Nem kell megijedni, nem hibás kidolgozással van dolgunk, csupán a gyár ide helyezte el a védjegyét, büszkén vállalva azt, hogy az õ mûhelyükbõl kerültek ki a szóban forgó rakósok.
Külön kiemelném a nyéltagon található erõsítést. A legtöbb rakós bot nyéltagjának a halálát a ?szétkönyökölés" okozza. A rakós bot tartása közben, ha a combunkra fektetjük a botot, a teljes alkarunkkal támasztjuk meg. Ilyenkor egy váratlan beemelés következtében komoly nyomás nehezedhet a nyéltagra. Volt szerencsém nekem is szétkönyökölni egy igen drága rakóst, így tudom, hogy mennyire fontos ez ellen védekezni. Mivel Józsi is tisztában volt ennek fontosságával, külön megkérte az ITALICA szakembereit, hogy az általa megjelölt ponton dupla karbonszövéses erõsítést alkalmazzanak. Ennek a kérésnek eleget is tettek: a nyéltag legkényesebb része mindkét Stradivari modellen dupla erõsítést kapott.
Jól látható a dupla erõsítés a nyéltagon.
A kritikus pontokon mindenütt erõsítéssel találkozhatunk a többi tagon is, így a toldásoknál sem kell attól tartanunk, hogy összeroppantjuk a tagok végeit. A tagok felülete matt, egészen furcsa érdesítést kaptak. A tagokat külön-külön végighúztam a tenyeremen, de az igazi próbát a pecára tartogattam. Összerakva, teljes hosszában majd kiderül, milyen a felülete valójában. A következõ érdekességet a nyéltag elõtti 8. tag szolgáltatta. Korábban jeleztem, hogy elsõ pillanatban értetlenül álltam az elõtt, hogy ez a tag külön van csomagolva, és nem a nyéltagban bújik meg, ahogyan a többiek. Nos, hamarosan megértettem. A 8. tag amolyan Jolly Joker. Használatával a botot teljes hosszában vethetjük be, de ha kivesszük, és helyére a nyéltagot illesztjük, a rövidebb, 11,5 méteres hosszban is a nyéltaggal horgászunk. A nyéltag ugyanis egyaránt pontosan illeszkedik a 7. és a 8. tagba. Hát ezért nem lehet a 8. tagot magában a nyéltagban szállítani. Jogos a kérdés, hogy ha levesszük a nyéltagot, és a 8. taggal horgászunk, akkor mi történik? Tulajdonképpen semmi, de érdemes mindig inkább az erõsített nyéltagra bízni a feladatot, annál is inkább, mivel a minitoldó kizárólag a nyéltagba illeszthetõ. A 8. tagon is végigfut a nyéltagon olvasható Stradivari Tournament, illetve Tournament Carp felirat, ám ezen a tagon nem alkalmazták az ?érdesítést". Vajon befolyásolja ez a betolás gyorsaságát?
A nyéltagon tovább elidõztem, mivel ez tartalmazza a legtöbb hasznos, közérdekû információt. Vegyük sorra ezeket:
Hasznos, és ami a fõ, hiteles, pontos adatok.
A bot teljes hossza 12,80 m. Bevallom, nálam az egyik legfontosabb adat, amit sajnos nagyon ?slendriánul" kezel néhány gyártó. Kevés márka tünteti fel a boton a valós hosszúságot, így könnyen érheti meglepetés az embert. Amit most írok, lehet nyugodtan reklámnak is tekinteni, de tény, hogy egy versenyen a csapattársaimmal kíváncsiságból egymás mellé fektettük a rakósainkat. Mindnyájunknak más-más márka volt a birtokában. Mivel kettõ sem volt azonos hosszúságú, elõkerült a centi. Végigmértük az összes rakóst, és a legtöbb 13 méteresnek kikiáltott bot még csak alulról sem súrolta a hirdetett hosszúságot. Az én akkori versenybotom is messze 13 alatt volt. Tudtam, hogy Papp Józsinak vesszõparipája volt már akkor is a botok valós hosszának megadása, így kíváncsiságból elõvettem a tartalék rakósként nálam lévõ TM Inventoromat. Magasan verte az összes rakóst a hiteles méret megadásában. Arról nem is beszélve, hogy az egyetlen bot volt, ami elérte a 13 métert. Ilyen ?prekoncepcióval" kezdtem a bot hosszának leméréséhez. Peti a kamerával követte le a mérõszalag futását, ami pontosan 12,80 méternél állt meg. Egy centivel sem több, sem kevesebb.
Milliméterre annyi, amennyi!...
A rakós 9 tagból áll, amelybõl az elsõ két tag teleszkópos, a többi hét rakós rendszerû. A minitoldó teljes hossza 0,50 m (50 cm), amibõl a hasznos hosszúság, amivel számolhatunk 0,40 m (40 cm). (10 centi ugyanis a nyéltagba szalad.)
A rakós teljes hossza minitoldóval, a spicc visszavágása nélkül 13,20 méter. Ez akár azt is jelentheti, hogy van 20 centi ?elõnyünk" a nemzetközi versenyszabály értelmében, de sokkal inkább azt jelentheti, hogy minitoldóval számolva 20 centit bátran vághatunk a spiccbõl, mert ebben az esetben is kerek 13 méteres hosszal felelhetünk meg versenyszabályzatban foglaltaknak. Nézzük, hogy abban az esetben, ha a spiccet egy centivel sem kurtítjuk, milyen átmérõvel kalkulálhatunk. A spicc külsõ(!) átmérõje vágatlanul 3,2 mm, ami azt jelenti, hogy top szettbe 1-1,2-1,4-1,6-1,8 átmérõjû tömör, vagy akár a vastagabb, megfelelõ méretû csõgumik, (ízlés szerint) gond nélkül befûzhetõk. Engedjetek meg most pár saját gondolatot a témával kapcsolatban: Jómagam az alapos spicc csonkolás híve vagyok, mivel úgy vélem, ha rendesen kurtítunk a spiccen, a bot gyorsasága, gerincessége számottevõen javul, és kényelmesen használhatjuk a vastagabb csõgumikkal is rakósunkat. Éppen ezért, korábbi botjaimon jelentõsen visszavágtam a spicceket. (A Tournament esetében erre nem feltétlen lenne szükségem.)
A spicc vágatlanul.
Más kérdés, hogy egy lehetséges megoldás még az is, ha a spiccet teljes egészében kivesszük, mert így a 2. tagon a lyuk belsõ átmérõje 4,2 mm lesz, amin már a ruhaszárító kötél is sikítva futkározhat ki és be. Mivel a 2. tagon is találunk egy 22,2 mm hosszú erõsítést, nem kell féltenünk, azonban így további centimétereket veszíthetünk. Mindenki eldöntheti maga, hogy mi a fontosabb, mi lesz az elsõdleges rendeltetése a botnak. Kimondottan erõs, vastag csõgumikkal szeretne pontyozni, vagy elsõsorban keszeges-kárászos, átlagos méretû pontyokkal kíván viaskodni? Hangsúlyozom, hogy ezek az én tapasztalataim, errõl mások, másképp vélekedhetnek. Papp Józsi például olyan top szetteket készített elõ, amelyeken egy centi kurtítást sem alkalmazott, és így is kényelmesen dolgozott a top szettbe a Preston 13H erõsségû csõgumija.
Carbonio Super Alto Modulo: Szuper magas modulusú karbon. Ettõl nem lettem okosabb, de mit várjak? A rakós anyagát féltve õrzött titokként kezeli minden gyártó, a pontos összetételre még csak utalást sem tesznek. Az ITALICA mérnökei nemes egyszerûséggel elintézik ezt a kérdést. Azt azonban büszkén hirdetik, hogy Full made in Italy, azaz a teljes bot Olaszországban készült.
A tagok összeillesztését segítõ jelölés, alatta az ITALICA cég védjegye.
A jelölések a bot gerincét segítenek egy vonalba rendezni.
Ennek a botgyártásban kivívott rangon túl az alkatrészellátásban láthatjuk hasznát. A Stradivari Tournament családhoz 10 évig garantálnak tagutánpótlást. Ezt nem csak szóban kapjuk, hiszen több helyütt írásban is olvashatjuk, és a korábbi Top Mix botokkal kapcsolatban én is csak megerõsíteni tudom a márka ilyen irányú rugalmasságát. Törtem nem egy top szettet, amelyek 2 héten belül pótolhatók voltak, de roppantottam tagot is, amire szintén nem kellett többet várnom. (Akinek már tört el botja a szezon közepén, és még hátra volt pár versenye, az tudja, mennyire fontos ez.) A rakós nyéltagján fordítva egy kicsit egy pontokból és számokból álló kalibrációs rendszerrel találkozhatunk. Ez a precíziós jelölés segít nekünk abban, hogy milliméterre pontosan ugyanoda borítsuk az etetõcsészénk tartalmát, és garantáltan ugyanoda is horgásszunk. Ehhez elég mindig ugyanaddig a jelölésig visszahúzni a rakóst, vagy tartó kezünket mindig ugyanazon a jelölésen pihentetni.
...a hajszálpontos horgászatot segíti.
A nyéltagon még két felirattal találkoztam. Az egyik figyelmeztet arra, hogy a bot vezeti az elektromosságot, így nem tanácsos a rakóssal viharos idõben, illetve magasfeszültségû vezeték közelében horgászni, míg a másik arra tesz utalást, hogy a bot végsõ formájának kialakulásában Papp Józsinak is volt némi szerepe.
Mint mindig, most is vegyük komolyan a figyelmeztetést!
Akinek elmondása szerint: ?Volt némi köze a botok végsõ arculatához.
A két rakóst és a top szetteket grammra, centire, milliméterre mértem meg, a mérések a következõ eredményeket hozták: (részletes adatok a csatolt Excel file-ban láthatók).
Mérlegen
Van azonban egy olyan mérõszám, amit nem nagyon adnak meg a gyártók. Ez az ún. Down Force (tartó erõ), ami azt mutatja meg, hogy ha a botot kézben tartjuk (a végétõl számítva 1 méterre a kezünkkel megtámasztva), akkor mekkora az a súly, amit meg kell tartanunk. Ehhez Józsi ennek leméréséhez egy egyszerû szerkezetet készített, és a mérés a következõ eredményeket adta:
Ez lehetne az egyik olyan mérõszám, ami alapján a rakósokat összehasonlíthatnánk, bár ennek az is feltétele lenne, hogy minden rakós azonos hosszúságú legyen. Nem mindegy ugyanis, hogy egy névleg 13 méteres, de valójában 12,4 méteres botról van szó, vagy egy névleg 12,8 méteres, de a valóságban is 12,8 méteres rakóst helyezünk a tartóba. (A videón bemutatom, mennyit jelenthetnek ennél a mérõszámnál a centik és a grammok.)
A Stradivari Tournament Down Force mutatója 3580 g, míg a Tournament Carp esetében ez 3760 g!
Azonban amint a három tagban zöld Preston csõgumival szerelt top szett került a botra, annak DF értéke 3760 gr-ról 3920 gr -ra változott
Ha valaki a száraz számok alapján szeretne véleményt alkotni a botról, úgy gondolom, az adatok birtokában, a filmet megtekintve ezt megteheti, így következhetett az igazi, gyakorlati elemzés. (Elsõsorban a Tournament Carpot vettem alaposan szemügyre, mivel bevallom, az én fantáziámat ez a rakós foglalkoztatta leginkább.)
Mint említettem, a bemutatásra szánt rakós top szettje 20 centivel volt visszavágva, és a Preston 13H erõsségû csõgumija volt befûzve, a végén Pulla Bunggal. Korábban még nem használtam ezt a fajta gumizást, így kíváncsian vártam, milyen lesz az általam megszokott erõs, vastag csõgumik után méretekkel finomabb gumizással pontyozni. A bemutatóhoz azonban halak is kellenek, így azért, hogy segítségemre lehessenek, egy újfajta etetõanyagot kevertem. A Top Mix Selector 81 piros színû, fûszeres, chilis etetõjét használtam.
A Selector 81 kétszer csíp!
Hívjunk segítséget a bemutatóhoz!
Szokásomhoz híven most is megkóstoltam a kész etetõt, ami nem kis meglepetést okozott. A nyelvemet rögtön ?megégette" az erõs fûszerpaprika, így további ízélményekrõl nem tudok beszámolni. Csak a szememre hagyatkozhattam. Abban bíztam csak, hogy az etetõanyag nem a ?kétszer csíp" kategóriába tartozik, ellenkezõ esetben érhet még meglepetés. A tartalmas etetõt még csemegekukoricával és csontival spékeltem meg, majd egykezes gombócokat készítettem elõ. A spicc köré igen alacsony találati pontossággal dobtam be a gombócokat. (Magyarul kettõt nem sikerült egy helyre dobnom, köszönhetõen a sokheti kihagyásnak :-)) Mivel egyedül horgásztam, bíztam abban, hogy nem lesz a halaknak ez ellen kifogásuk. (Versenyen hasonló ?pontossággal" már itt elbuktam volna a derbit.) A top szettre egy 0,6 grammos úszó került, 16/14-os damilra. A horog szakáll nélküli Preston PR 24-es volt, 14-es méretben. Csalinak pár szem fehér csontit tûztem a horogra, és izgatottan toltam be a rakóst. A matt, érdekesen érdes felületkezelésnek köszönhetõen ez simán ment. Szó szerint. Nincs rosszabb, mint amikor a bot tapad a kezünkhöz, lehetetlenné téve a gyors, pörgõs pecát. Többször is szándékosan csúsztattam a botot, és az minden esetben simán szaladt a tenyeremen.
Lendületes, gyors horgászatot tesz lehetõvé
A kezemet bevizezve rápróbáltam késõbb nedves kézzel is, de az eredmény ugyanaz lett: gyors, letapadástól mentes botkezelés. A nyéltag elõtti taggal kapcsolatos korábbi aggodalmam is elmúlt, mivel nem okozott gondot e tag felülete sem.
Az etetés után kb. 10 perc telhetett el, mikor elmerült az úszóm. Elérkezett a pillanat, hogy kipróbálhassam a Pulla Bungot. A ponty a viszonylag finom gumizással messzire szaladt, azonban nyugodtan viselkedett. (Hasonlóan, mint egy lágy matchbot esetében.) A botot top szettre bontva komótosan fárasztottam. Ahogy a hal kezdte veszíteni erejét, a Pulla Bung segítségével szigoríthattam a gumi feszességén, elkerülve azt, hogy a szákolás elõtti pillanatokban felesleges kockázatot vállalva 5 taggal kelljen hadonásznom.
A Pulla Bung lényege.
Nem okozott gondot.
Taktikai megbeszélés
A praktikus eszköz használata egyszerû, könnyû volt, én elsõre megbarátkoztam vele. (Megértettem azt is, miért vágta Józsi csupán 20 centivel vissza a top szettet.) Az elsõ pontyot követõen igazán belefeledkeztem a horgászatba. A Stradivari Tournament Carppal valóban élmény volt a horgászat. Nem éreztem könnyûnek, de nehéznek sem. Kényelmesen, erõlködés nélkül tudtam tartani, a karcsúságának köszönhetõen pedig olyan érzésem volt, mintha nem is 13 méterben horgásztam volna. (A kamerának igyekeztem minden lényeges momentumot megmutatni, hiszen sok dolog szavakkal nehezen megfogalmazható, azt valójában látni, de még inkább érezni kell.) A Stradivari Tournament Carp nagyon az én ízlésem szerintinek bizonyult.
Kellõen gyors volt, a lógása pedig messze az általam veszélyesnek ítélt határon belül volt. Nehezen tudtam meghatározni, hogy pontyos vagy inkább keszeges rakóssal van dolgom. Valójában egyik sem. Kicsit ilyen, kicsit olyan. Ha létezik ?all round" kategória, akkor ez a rakós kétségtelenül elviheti a pálmát. Kellõen erõs, de ennek ellenére könnyû. Valóban megállja a helyét bármelyik versenyen, legyen az pontyos vagy keszeges, állóvízen vagy folyón megrendezett. A bot kezelése könnyed, bevágáskor a spicc gyorsan reagál. (Vágatlan spiccnél a gyorsaság természetesen nem egyezik meg a visszavágott spiccnél tapasztalhatóval.)
A horgászat utolsó órájában a Stradivari Tournamentet vettem kézbe. A Tournament Carp után ez a rakós már vérbeli versenybotot idézett. Feszes, könnyû, gyors, kemény botot tartottam a kezemben. A nyél karcsúsága nagyon könnyû kezelhetõséget biztosított ennél a modellnél is. Igazi elõnyeit egy apróhalas, pörgõs versenyen tudná megcsillogtatni, de remekül állta a sarat a kárászokkal, pontyokkal szemben is. Biztos vagyok benne, hogy sok versenyzõ fogja számításba venni a következõ évadban.
A horgászat végére azon túl, hogy remekül szórakoztam, valóban két, figyelemre méltó rakóst ismerhettem meg a Stradivari Tournament és Tournament Carp képében. Ha Papp Józsinak az volt az álma, hogy olyan rakósokkal öregbítse hírnevét, amelyek megállják a helyüket bármelyik versenytárssal szemben, akkor álma valóra vált. Biztos vagyok abban, hogy elõbb-utóbb egy bajnok is felavatja majd valamelyiküket, és akkor lesz igazán megkoronázva a sokévnyi munka.
A magam részérõl mindenkinek sok szép élményt és nem utolsósorban halat kívánok ezekkel a rakósokkal, kisfilmünkben pedig - reményeim szerint - minden kérdésre választ kaphatnak az érdeklõdõk, de a Tournament Carppal kapcsolatban a jövõben jómagam is további gyakorlatban szerzett tapasztalattal tudok segíteni annak, akinek további kérdései lennének. A botzsákomban nekem is ott lapul egy, hiszen benne találtam meg a korábbi Inventor 607-esem méltó utódját. Azt szokták mondani, hogy autót, nõt szerelembõl választ az ember. Szerintem mindenre igaz ez a megállapítás. Aki kézbe veszi a jövõben ezeket a rakósokat, számoljon ezzel.
Elismerésre méltók!
A filmbõl sok más hasznos infó is kiderül!
Viszlát jövõre!
Írta: Polyák Csaba (csabio)
Fotók, video: Takács Péter
