Az elvárásoknak megfelelõen egy igényes vászonzsákban szállíthatjuk a botot, melyben minden egyes tag külön-külön van elhelyezve.
A horogakasztó egy kis plusz
Kivéve a botot a tokjából 3 tagot vélünk felfedezni. Elsõ ízben vegyük is nagyító alá a nyéltagot. Szépen megmunkált a tenyérbe kényelmesen illeszkedõ parafanyél, mely a könyöklõ rész felé vastagodik. Csavaros orsótartó, amely a már újszerû távdobó feederorsókhoz lett igazítva. Köztudott, hogy ezeknek az orsóknak a tartótalpa lényegesen nagyobb, mint elõdjeiké. Ha azt tapasztaljuk, hogy orsónk a támasztékban lötyög, nem kell pánikba esnünk emiatt, nem kell új orsót vásárolnunk. Egy kis leleményességgel megszüntethetjük a bajt. Vegyünk egy kis méretû mûanyag csövecskét, húzzunk az orsó talpára és meg is oldódott a komplikáció. A másik megoldás, hogy annyi szigetelõ szalagot tekerünk az orsótalpra, hogy az ne mozogjon a tartóban. Mindkettõ eljárás pillanatok alatt véghezvihetõ és plusz költségekbe se kerül.
Tenyérbe pontosan illeszkedõ parafa nyél
Újszerû irányzatoknak megfelelõen kialakított csavaros orsótartó
Nagyméretû keverõgyûrû
Carbon szállal felkötött gyûrûk
Tovább nézegetve a nyéltagot a parafa nyél felett wover carbon erõsítést találhatunk, amely a bot elegáns megjelenése mellett annak erõsségét is tovább kívánja növelni
A bot külsejét több felírat is ékesíti:
- CW (dobósúly): 30-100 gr. Természetesen a bothoz 3 spicc jár melyek különbözõ erõsségûek. A széles határok között mozgó dobósúly tartomány mindegyike kivitelezhetõ a megfelelõ méretû spiccel. Egy kis segítség, hogy melyik spiccet használjuk: Sárga 1-35 gr, piros 36-75gr, zöld 76-100gr.
Tág határok között mozgó dobósúly
A bot mellé 3 spicc jár
- Tested by Papp József: A mondat jelentése egyszerû: Tesztelte Papp József. Na de ne gondoljuk azt, hogy kétszer horgászott a bottal és ezzel már le is lett rendezve a dolog. Azokon a Top Mix botokon, melyeken eme felírat szerepel egy rövidnek éppen nem nevezhetõ fejlesztõ munka áll, amelyek több éves tapasztalaton és gyakorlaton alapulnak.
Egy hetes külföldi nyaralásom alatt már az futkározott a fejembe, hogy hol is kéne kipróbálni a feeder botokat. Abban biztos voltam, hogy a Dunát nem hagyhatom ki a sorból, ezért ahogy hazaérkeztem elsõ nap már a folyón találtam magamat. Egy régi kedvenc helyemre látogattam el, hátha horogra tudok csalni néhány folyóvízi lakót. Semmilyen információm nem volt, hogy eszik-e a hal, így a szerencsére bíztam magamat. Ahogy ilyenkor mondani szokás: - Vagy fogok, vagy nem.
A hajnal elsõ sugarai már a vízparton értek. A halak szépen mozogtak, ugrásaikkal tudatták velem, hogy jelen vannak. Ennek mind örültem, csak éppenséggel a horgomon felkínált csontis csokor nem keltettel fel az érdeklõdésüket. Lassan ott voltam, hogy megúszom hal nélkül, amikor az alsó botomat valami elemi erõvel kezdte el húzni. Gyors bevágás után éreztem, hogy jó hal akadt a horgomra. Néhány perces fárasztás után megmutatta magát õkelme, egy kiló feletti szilvaorrú személyében. A hal minden egyes megiramodását a bot könnyûszerrel orvosolta, nem adott esélyt ellenfelemnek. Pár fotó a zsákmányról és mehet is vissza a vízbe.
Bevetésen a Stradivari feederek
Az elsõ hal egy szilvaorrú volt
Fél óra kapásszünet után ismét erõteljes ütések jelezték a spiccen, itt az újabb ?páciens". Hiába próbált a paduc - mert õ volt a tettes - minden trükköt bevetni szabadulása érdekében, az erõs szerelék és a finoman dolgozó bot ellen egyszerûen nem volt esélye. Több kapás sajnos nem érkezett, így én is befejeztem a horgászatomat.
Titkom már a következõ helyszínen morfondíroztam, hogy hova is kellene ellátogatni. Tavi horgászatot terveztem, egy kis pontyhorgászattal megfûszerezve. Szomszédom is nagy horgász, az õ meghívásának eleget téve elkísértem a helyi kis horgásztóra egy jó pontyhorgászatra, ahova ismét magammal vittem a tesztalanyokat. Mostanában ígéretes fogásokról érkezett hír, így mi sem kapkodtuk el a dolgot. Délután érkeztünk meg a tavacskára, 2 óra magasságában. Ekkor egy kis meglepetés ért. A tó kettéválasztatva, egyik oldalán a horgászok, másikon a fürdõzök, középen kifeszítve egy bójasor, ez jelezte meddig lehet a szereléket dobni. . Mikor utoljára jártam itt - volt az már egy év is - még az egész tavat a horgászok birtokolták. Azóta új tulajdonos, új nézetek, más elképzelések.
Az elsõ dobások során nem sikerült semmilyen érdemleges halat fogni, csak törpeharcsát. Ez is keserûséggel töltötte el szívemet, hisz velük se volt tele a víz ennyire, mint jelenleg. Nem is készültem ellenük semmilyen ellenszerrel, így a nagy csalival próbáltam valahogy orvosolni a problémát. A horogra 2 - 3 szem Top mix Scopexes kukorica került.
Horogra 2-3 szem Scopexes kukorica
A kosárba Topmix Xtasy VIP kerül
Most már elértem azt, hogy a törpék békén hagytak, de a pikkelyesek valahogy nem díjazták erõfeszítésemet. Egyre több ígéretes halugrás mutatkozott a bójasortól alig egy-két méterre, ahogy a nap a horizont felé közelített. Na igen, ez mind szép és jó, de el kell valahogy dobni oda. Nem vagyok egy távdobó ember, nem erõsségem a 60-70 méteres dobások, pláne feederbottal. Talán a harmadik dobásnál sikerült elérnem azt, hogy a szerelékem a bójától alig 2 méterre csapódót be. Sokat nem kellett várnom az elsõ kapásra, alig 5 perces várakozás után szákba is került az elsõ ponty. Megvagytok bajszúsok - villant át rajtam az idea. Gábor társammal ezután minden bottal célba vettük a jó 60 méterre húzódó bójasort. A Stradivari feederre nagyobb kosár került, a könnyebb dobás érdekében. Bevallom az elején kicsit féltettem a botot, hogy nem fogja bírni az erõs igénybevételt, de kellemeset csalódtam benne. A horgászat vége felé már nyugodtan suhogtattam a 40 grammos kosarat, mely megtöltve etetõanyaggal biztos kitett 60 grammot.
Szépen dolgozik a bot
Útban a merítõ felé
Tökéletesen akadt
A vége azért ?happy endel" végzõdött: a tippem is bejött és a pontyok is összekapták magukat, mert sikeresen szákba tereltünk 9 pikkelyest. A Stradivari feeder tökéletesen muzsikált a pontyok alatt, gyors megiramodásaikat a lágy bot könnyûszerrel orvosolta, nem adva esélyt a pikkelyeseknek.
A poén mégis a végére maradt: összepakolás során a botokat hagytuk utoljára. Természetes, hogy ekkor érkezik a kapás, na de semelyikünk se gondolta, hogy egy másfél kilós ponty elsõ megiramodásával lekapja a botot a villáról. A reflexszerû rohanásom a bot felé és a vízi mentõket megszégyenítõ ugrásom kellemes üdvrivalgást váltott ki a környéken tartózkodó emberekbõl. Elképzelem magamat, ahogy kalimpálok ki a vízbõl egyik kezemben a bottal, rajta pedig a hallal. J Hát köszönöm azért én is élveztem a horgászatot, örök élmény marad számomra, hogy egy másfél kilós ponty is képes volt megúsztatni.
Itt már kiúszva a bottal (társam botja)
Néhány szebb ponty a napi fogásból
A végére egy kis ízelítõ, hogy milyennek is láttam a Stradivari feedereket: A bot külseje nagyon szép, mondhatni igazi remekmû. A parafa nyél, horogakasztó, újszerû csavaros orsótartó, carbon szállal erõsített gyûrûk mind-mind a bot minõségét hivatottak emelni. A karcsú, rugalmas bottal nagyszerû élmény a nagytestû halak fárasztása, szinte az egész bot dolgozik. A bot súlyáról szerintem nem is érdemes beszélni, mert szinte nincsen! A 3 spiccel minden módszer kivallóan mûvelhetõ, legyen szó tavi dévérezésrõl, vagy folyóvízi márnázásról. Bármelyik feederbotos horgász botzsákjának igazi gyöngyszeme lehet ez az elérhetõ áru, mégis csúcsminõségû feederbot.
Szöveg és fotó: Kenyeres László
