Talán elõször az elõzmények, hogy mi ihlette a termék létrehozását. Aki már harcsázott és használta az egyik legeredményesebb és talán legrégebbi harcsacsalit, a lótetût, az tudja, hogy ha a lótetûvel bedobja a horgot a Dunán, Tiszán, néhány percen belül kapással jelentkezik a harcsa, ha van a közelben. Ez általában nem több 5-10 percnél. Ha ennyi idõ alatt nincs kapás rá, odébb kell állni, ott nincs harcsa. Ezt én egy dolognak, a lótetûbõl kijövõ elképzelhetetlenül büdös szaganyagnak tulajdonítom be, amelyet a harcsa, köztudottan kiváló szagérzékelésének köszönhetõen megérez. Ha valaki tûzött már lótetût horogra, tudja, igen vigyázni kell, mert a rovar potrohából váladékot spriccel ki, ami, ha a szemet éri, akár ideiglenes vakságot is okozhat. Ez a váladék igen büdös, a dobozban a napon felejtett, megfolyósodott giliszta szaga finom parfüm ehhez a váladékhoz képest. Nos ezt érzi meg a harcsa, ami igen vonzó számára.
Ha van lótetûm és nadályom, akkor mindig úgy csalizok, hogy a nadályok közé feltûzök egy lótetût is. A lótetû potrohát tûzés közben úgy irányítom, hogy a kispriccelt váladékot valahogy fel tudjam fogni, így azt vagy a lótetûre kenem vissza, vagy a nadályokra. Hogy valami maró anyag is lehet benne, az biztos, mert ilyenkor a nadályok megvadulnak.
Nos, a kettõs csalizás célja a lótetû szaganyagának és a nadályok csápolásának az egyesítése és egy hihetetlenül eredményes harcsa csali létrehozása.
Én ugyan még soha sem használtam, de sokan már biztos, a különbözõ májakat, csirkebelet stb. amelyek szintén a harcsa szaglására appellálnak.
Tehát adott volt a feladat, egy, a harcsa számára is vonzó szaganyagot, létrehozni valami kultúrált formában, azon horgászok számára, akik szeretnének egy kicsit eredményesebbek lenni a harcsahorgászat területén.
Egyben lenne egy kérésem is: azok, akik ?nagy harcsás" létükre nem merik megfogni a lótetût, és arról, amit fentebb leírtam, most hallottak elõször, itt és most kíméljenek meg mélyenszántó eszmefuttatásuktól, és ne szóljanak hozzá.
Sajnos lótetû aromát, kivonatot nem sikerül gyártatnom és találnom, így lótetûs gyurmát nem tudtam készíteni, de két másik variációt sikerült összehozni.
Az egyik a korábban, az említett cikkben is bemutatott Halas harcsagyurma.
Az említett cikkbõl vett fotó. A gyurma a horog szárára került a nadályok fölé.
A gyurmák a múlt héten nyerték el végleges formájukat és kerültek dobozba. A bemutatásukhoz szerettem volna mindenképpen harcsát is produkálni, ezért kocsiba ültem és irány a Duna. Tudtam, hogy sok esélyem nincs, hiszen árvíz van, koszos és gyors a víz, de bízva helyismeretemben, megpróbáltam a szinte lehetetlent, halat, pontosabban harcsát fogni. A kövezés felett több méter víz volt, így, csak a burványlásokból lehetett sejteni annak helyét.
A képzeletbeli ráfolyásra álltam, ahol most 7 méter volt a víz, a korábbi 4 méter helyett. Lehorgonyoztam, majd beszereltem kedvenc harcsázó botjaimat, a Power Catfish minta változatait, amelyek még low rider gyûrûkkel voltak szerelve, azonban a hazai piac maradisága miatt itthon ilyen gyûrûkkel szerelt botokat eladni nem lehet, ezért aztán a széria botokra már jóminõségû, de hagyományos gyûrûk kerültek. Orsóim is még a ?békebeli" SHIMANO Ultegra rózsafa fogantyús példányai, amelyeket legalább 8 éve nyúzok a Dunán probléma nélkül. Bezzeg az új Twin Powerek még egy szezont sem bírtak ki. A zsinór 0,28-as fonott, 0,60-as monofil elõkével. Ez is tapasztalat, hogy a fonottal pontosan lehet érezni a feneket, hogy az agyagos, köves, homokos, a monofilra meg több a kapás és a nadály sem mászik vissza rá.
A harcsagyurmák két változatban készültek, Halas és Pióca-Nadály kivonattal(extract)
Itt is álljunk meg egy pillanatra. A gyurmák kétféle ízesítéssel készültek. Az egyik halas, mely halolajjal készült. Ehhez talán nem kell magyarázat.
A másik Pióca-Nadály kivonattal készült. Nos, ehhez nagyon sokat kellett kutakodni, de végül is Angliában bukkantam a nyomára, nem titkoltan bojlis körökben. Ahonnét hozom a szúnyoglárva pellettet és szúnyoglárva kivonatot (ez utóbbit csak saját célra) , azon a vonalon keresztül sikerült hozzá jutnom. Ahogy vannak különbözõ kagylókivonatok, (Belachan, Srimp stb.) úgy vannak pl. giliszta kivonat, szúnyoglárva kivonat stb. is. Errõl ennyit. Ez lett beledolgozva a Piócás-Nadályos gyurmába, amely elsõ szaglásra egy kicsit iszapszagú, egy kicsit fûszeres hatású, de egy biztos, eredményes és nem csak harcsás körökben.
Mindkét gyurma igen hatásos nagy pontyokra is olyan vizeken, ahol nincs törpeharcsa.
Botok bevetve, köztük a két gyurma
A halas harcsagyurma, barnás színû.
A Piócás-Nadályos gyurma vöröses színe inkább a pióca színéhez hasonlít.
A piócás gyurma a nadályok fölött a horgon.
Bizonyára sok felhasználási módja van, vagy lesz, a horgászok fantáziáját ismerve, a gyurmáknak, én egyszerûen a horog szárára gyúrtam a nadály fölé, hogy a kioldódó szaganyaga a nadályokon keresztül jusson s vízbe. Ennek külön magyarázata nincs, egyszerûen így láttam jónak. A gyurma állaga tekintettel a napon mért 40 fok fölötti hõmérsékletre, egy kicsit puhább, mint kellene, de még így is jól ül a horgon. Megjegyezném, hogy használatakor, tárolásakor a hûvösebb helyeket javaslom.
Látszik, hogy a tûzforró evezõlapát a nadályoknak sem tetszik és a gyurma állaga is egy kicsit puhább a kelleténél.
A bedobáskor érzem, hogy az ólom agyagra érkezett és szinte azonnal apróbb ráncigálások jelezték, hogy a halaknak tetszik a gyurma, mert folyamatosan csipkedték azt.
Csaliellenõrzés után rövidebbet dobtam és éreztem a köveket a fenéken. Az eredmény sem maradt el, erõsebb rántások jelezték egy komolyabb hal érdeklõdését, amely bevágás után meg is akadt és jellegzetes harcsa rángásokkal jelezte kilétét. A kölyökharcsa nem volt több másfél kilónál, de így is örültem, hogy nem hal nélkül kellett bemutatnom az új csalikat.
A rövid teszthorgászat eredménye a kölyökharcsa.
A halszegényre sikeredett bemutató ellenére remélem, sokan fogják használni és sokaknak ad majd maradandó élményt egy-egy harcsa megfogása.
Melyiket válasszam legközelebb?
Papp József
