Miért éppen Guyana és nem Brazília, vagy más ország?
Dél-Amerikában a legtöbb ország, ahol a célhal előfordulhat, enyhén szólva sem biztonságos, ezért nagyon meg kellett fontolni a célországot.
Brazília hatalmas ország, nehézkes közlekedéssel, hatalmas folyókkal és távolságokkal. Azon kívül pedig szinte mindenki, javarészt amerikai sügérvadászok, aki odautazik horgászni a peacock bass-t (pávasügér) akar fogni. Így nem találtam olyan utazási irodát, aki felvállalta volna az én arapaimámat.
Az internet hosszas böngészése után keltette fel figyelmemet Guyana, pontosabban British-Guyana, ez a dél-amerikai kontinens észak-keleti csücskén lévő ország, illetve annak egy kis horgász és eko utakat szervező egyszemélyes irodája. Így aztán 2015 végén felvettem velük, pontosabban tulajdonosával, Navinnal a kapcsolatot.
Akárhogyan is néztem, ebben az országban találtam meg azt, ami nekem kellett. Nem túl nagy távolság, civilizáció mentesség, nagy folyók és biztosra ígért arapaima. Néhány mondat az országról:
Terület: 214 970 km²
Népsűrűség: 3,5 fő/km²
Lakosság: 799 613 fő
Ebből fehér ember: 1%
Főváros: Georgetown, 118.000 lakossal
A Magyarországnál 2,3 szor nagyobb, nagyrészt ma is erdő borította, Brit-Guyana néven ismert egykori gyarmat 1966-ban nyerte el függetlenségét. Az ország indián eredetű nevének jelentése: a sok víz országa.
Az ország Dél-Amerika északkeleti részén terül el. 400 km hosszú partvidékén mangrove-mocsaras síksággal érintkezik az Atlanti-óceánnal. Az ország túlnyomó részét a trópusi esőerdőkkel fedett, 800–2000 m magas Guyanai-felföld foglalja el. Legmagasabb pontja: Roraima, 2772 méter.
Nagy tájai:
- Keskeny, mocsaras, termékeny alföld a tengerparton. Itt él a lakosság zöme.
- Valamivel távolabb agyagos talajok, illetve "fehér homok" öve. Itt találhatók az ország ásványkincsei.
- A középső vidékek sűrű esőerdői.
- Délen sík, füves szavanna.
- A belső területek hegyvidéke, a csapadéktól függően esőerdő vagy szavanna fedi. A szakadékos oldalú táblahegyek miatt nehezen járható. Nagyon ritka lakosságú vidék, máig érintetlen területek is vannak arrafelé.
Ebben az országban minden benne van, ami Brazíliában, csak sokkal kisebb területen. Ráadásul az állatvilága is megegyezik, csak sokkal kisebb helyen több állatfaj él. Az ország 85%-a dzsungel, érintetlen őserdő. Nincs ember, aki szennyezzen, felderítetlen területek, mi kell még!? Ezzel megvolt a célország.
Guyanában van Dél-Amerika 5. (egyesek szerint 3., mások szerint 7.)legnagyobb folyója az Essequibo folyó. 1010 km hosszú és a torkolata környékén hatalmas víztömeget mozgat, delta torkolata 64 km széles. Igen gazdag állatvilág övezi a folyót és több, mint 300 halfaj él a vízben, közülük 60 kizárólag csak itt él, és arapaima is van a vízrendszerében. A folyó forrását csak az elmúlt években fedezték fel.
Mindezeket összevetve megvolt a célország, a célfolyó és a kapcsolat is.
Elkezdődött a szervezés és felkészülés, amely csaknem egy évig tartott.
Néztem a repülőjáratokat, egyeztettem a légitársaságokkal, közben millió kérdéssel bombáztam Navint. Végül is 2016 júniusára állt össze minden és foglaltam be a repülőt és foglaltam le a horgászat időpontját.
Az odajutás elég bonyolult, pedig lehetne sokkal egyszerűbb is. Ott van három ország egymás mellett: British-Guyana, Suriname és Francia-Guyana. Ez utóbbi megyéje Franciaországnak, euró a fizetési eszköz és minden nap megy oda repülő Párizsból elég megfizethető áron (120.000 oda-vissza). Ez tökéletes is lenne, de aztán nincs tovább. A három szomszéd ország között nincs légi közlekedés, csak egy negyedik országon, pl. az USA-n keresztül. Vagy esetleg busszal Cayennből Paramaribo-ba és onnét egy másikkal Georgetownba. Ez a túra 10-12 óra az ottani útviszonyok mellett.
Így aztán maradt a négy átszállásos kerülő: Budapest-London-Miami-Port of Spain-Georgetown.
Navinnal is leegyeztettük a horgásztúra pontos időpontját. Szerencsére úgy, hogy beterveztem kettő napot Georgetown-ba, amiből az American Airlines hibájából csak egy nap lett, viszont kényszerből eltölthettünk egy napot Trinidad fővárosában Port of Spainben.
A felszerelés összeállítása sem volt egyszerű. Az erős botok és orsók nem jelentettek problémát, azonban a pergetéshez szükséges műcsalik beszerzése már igen. Zoli fiamnak sok helyről kellett a megfelelő Rapala és Yo-Zuri wobblereket és a Bucktail jigeket beszerezni. De aztán december közepére meglett minden.
A megfelelő ruházatot mindhárman már az ősz folyamán beszereztük, így az is készen állt az induláshoz.
Fekete főorvos asszony jóvoltából megkaptuk a sárgaláz, hastífusz, hepatitisz A-B-C és tetanusz elleni védőoltásokat és beszereztük a malária elleni gyógyszert is. Párom, Gabi, csinos kis eü. csomagot rakott össze, akár kisebb műtétet is megcsinálhattunk volna, de hasmenést, lázat mindenképp ki tudtunk volna kezelni.
A felszerelést két nagy bőröndbe, a botokat egy speciálisan, szennyvízcsőből erre a célra készített „atombiztos” de legalább is American Airlines biztos (akkor még azt hittük), pontosan kicentizett (158cm összes élhossz) bottartóba tettük és 2017. január 12-én reggel 07:15-kor elindultunk hárman, Tibi és Zoli fiam illetve én.
Ferihegyről a repülő a földi személyzet késése (esett 2 cm hó, ami fennakadást okozott) miatt fél órával később indult. Ezt kemény rohanással tudtuk Londonban kompenzálni.
Miamiba ugyan 20 perccel előbb értünk, de a repülőtéren több ezer ember (nem tévedés!!) várakozott a beléptetésre, amely komoly fennakadást okozott. A reptéri személyzetben egy cseppnyi megértés sem volt az iránt, hogy nekünk rövidesen indul a csatlakozó járatunk. Igazi paranoiás idióták ezek az amerikaiak. Fordítva sültek el világcsendőri törekvéseik. Nem tőlük fél a világ, hanem ők félnek a világtól.
Végül is megoldottuk a dolgot, simán megkerültük a sorokat és a kordonon átbújva előre álltunk. Így sikerült elérni a csatlakozást, de még napok múlva is ezzel álmodtam és komolyan aggódtam a visszaút miatt.
Ottani idő szerint éjjel 11-kor értünk Port of Spainbe, ahonnét másnap reggel mentünk volna tovább. Azonban az AA csomagjainkat Miamiban hagyta és így, felszerelés nélkül nem indulhattunk horgászni.
Nem maradt más választás, meg kellett várni a másnap délutáni Miami járatot, amely utánunk hozta csomagjainkat, felszerelésünket. Zoli a neten keresztül foglalt szállást egy repülőtérhez közeli szállodában. Ezzel bukott az egyik Georgetown-i napunk, viszont lett egy Trinidad-i. Reggel értesítettem Navint, hogy nem megyünk és ha az AA meghozza a csomagjainkat akkor a következő napi járattal érkezünk. Reggel még átcsekkoltunk a Caribbean Airlinesnál, akik abszolút megértők voltak és külön díj nélkül áttettek bennünket a másnapi járatra. Mi pedig bíztunk benne, hogy az AA tényleg meghozza csomagjainkat.
Reggeli után város, illetve sziget nézésre indultunk. Trinidad és Tobago két szigetből álló kis ország Venezuela partjaitól 11 km-re az Atlanti Óceánban. Másfél millió lakos, szép tengerpartok és borzalmas közbiztonság.
Hátunk mögött Trinidad fővárosa
Port of Spain
Folytatás következik!
