A vad Maros

Karácsonykor kint voltam pár napot és az enyhe télnek köszönhetően meglátogattuk a nyárra kiszemelt horgászhelyet. Már akkor is látszódott, hogy a folyó nem viccel, komoly sodrásra változatos mederalakulatokra és érdekes horgászatra van kilátás.

 

 Megérkezésünkkor ez a látvány fogadott

 

A kirándulás előtt beszereztük a helyi erőktől az infókat, amik nem kecsegtettek semmi jóval. Nemrég „virágzott” a Maros (ezt hallottuk mindenhonnan) és azóta szinte eltűnt a hal a vízből, sehol nem lehet fogni érdemi méretet.

A kérészlárvát itt használják csalikét, szedik-gyűjtik és ha kell fagyasztóban tárolják, azt mondják nincs jobb márnacsali, ezt mi nem próbáltuk ki, viszont az infógyűjtés során sajtos etetőanyagról és Top Mix Winner Dévér etetőről halottunk. E két etetőanyagból és az általam favorizált Like by Gyulai etetőből vittem magammal. Adaléknak Dévér folyékony aromát, Sajtos folyékony aromát, löszt, agyagot és angolmorzsát raktam a horgászpakkomba.

 

Szombat este érkeztünk meg a helyszínre a lakókocsi tábor már készen várt, egy gyors körbenézelődés után már lent is voltunk a vízparton. Szomorúan vettem tudomásul, hogy a folyó megáradt és ha lehet akkor még erősebb a sodrása mint amire emlékeztem. Vendéglátóink egy régi horgásztechnikát elővéve egy rögtönzött gátat kezdtek építeni a megáradt folyóba, hogy a kívánt horgásztávolság területén kicsit lassítsa a vizet. Elmondásuk alapján ezzel a módszerrel régebben szép eredményeket értek el, harisnyába és krumplizsákba erőszakolt nehéz ragadós etetőanyagot kötöttek a gát aljára és a visszaforgóban annyira meglassult a víz, hogy egy 5-7 méteres spiccbottal vígan el tudtak horgászni. A tervek szerint Robi édesapja ebben a langóban úszózik, mi pedig kicsit lejjebb a lassított vízben feederezünk.

 

Másnap reggel 5 órakor már kávézás közben vizsgáltuk a vizet, tovább nőt az áradás, gondoltam ez akár jó is lehet, így betettük a ládákat a vízbe és nekiálltunk előkészíteni az etetőanyagot. Csalinak csontkukacot és gilisztát hoztam magammal. Robi sajtosat kevert, én maradtam a szokásos etetőmnél, Like etető-dévér folyékony aroma-angolmorzsa-lösz-agyag. Az angolmorzsát szeretem használni folyóvízen, ha keszeg lehet a fő hal akkor a sárga süllyedőből használok többet, ha márna is jó eséllyel fogható akkor a fluó pirosat is beleteszem a kajába. Az etetőanyagot (3kg) először a folyékony aromával keverem el, géppel. Ha elkevertem a száraz szemcsékkel az aromát, utána adok csak vizet a kajához, újra átkeverem és a vödröt letakarva hagyom 5-10 percet állni. Közben foglalkozom a földel, 2 kiló folyóvízi agyagot és 2 kiló löszt rostálok össze amíg a kaja áll. Rituálé vagy sem, én kaját a következő vízadagolás előtt is átrostálom, a vizet pedig úgy adagolom, hogy kicsit nedvesebb legyen az etető. Megint állni hagyom 5-10 percig, addig elkezdem a felszerelést összeállítani. A következő lépés megint rostálás, és hozzáadagolom az agyagos löszt, majd géppel jól összekeverem. A végső rostálást is kétszer csinálom meg, majd a legvégén hozzáadom az angolmorzsákat és összerázom. Lehet, hogy sokaknak ez kicsit bonyolultul hangzik, meg minek annyit rostálgatni....én nem így gondolom és kész. Az oldódási időt sokkal könnyebb beállítani a kosárbanyomásnál, mintha nem rostálgattam volna.

 

A szerelék öszeállítása is már rutinból megy, gyakorlatilag a nemzetközi feederverseny szabályzatnak is megfelelő végszereléket használom. A bot egy Preston Carbonactive Dutch Master 14'2 160gr feeder bot, borzasztó erős, de emellett érzékeny és rugalmas spiccel rendelkező remek pálca. Az orsóm a megszokott Korum Kxi 50-es tekerő, zsinór egyszerű 20-as süllyedő zsinór. Fonott dobóelőkét szinte minden esetben kötök, főleg folyóvízen, hiszen nagy súlyokat kell dobálni, hogy a sodrásban megálljon. A dobóelőkém Preston Reflo Braidcast fonottzsinór, 0,08-as méretben. A főzsinórra egyszerű csúszó forgókapcsot teszek, ebbe akasztom majd a kosarat (5 oz), melyet gumiütközővel ütköztetek meg a gubancgátló előtt. A gubancgátló részt egyszerűen nagyhurokkal a dobóelőkéből alakítom ki. A horogelőkének Preston Reflo Power zsinórokat használok, most 0,13 kerül a botra egy PR333 14-es horoggal.

 

Robi komám már horgászik 20 perce, és fogott pár kiskeszeget, bíztató kezdet, Józsi is beállt a vízbe és szedegeti spiccbottal az apróságokat.

 

Beülök mellé és 10 dobással megalapozom a horgászhelyem, melyt 16 méterre kiakasztott klippszel pontosan megdobálok. A dobótechnikát nem árt gyakorolni, nem szabad hirtelen mozdulatokat végezni, mert vagy a bot/gyűrű sérülhet, vagy a szereléktől vehetünk fájó búcsút idő előtt. A hátralendítés és a dobás egy mozdulatban forrjon össze, vigyázva, hogy inkább szélesen félkörívbe vigyük hátra a botot, mert egy zsinórfeltekeredés a spiccre végzetes lehet, jobb esetben a dobás csak kihúzza a spiccet a botból. Az etetés a következőképpen történik: megtömöm a kosár felét etetőanyaggal, a közepébe csontit szórók majd lezárom etetőanyaggal. Bedobom a szereléket és abba a pozícióba helyezem el a botot, amiben majd horgászat közben is lenni fog. Várok 1-1,5 percet míg kioldódik a kosárból a kaja, ezt a spicc kicsi megnyílásán is látni lehet és ha jól választottuk meg a sodráshoz a kosár méretét akkor nem kezd el bukdácsolva odébb állni, hanem picit visszafeszül és úgy marad. Csontival csalizok és várok 3-4 percet. A második dobásra meg is van a jelentkező, egy kis szilvaorrú keszeg virgonckodik a horgon. Spiccrázós kapással jelentkezett, és jönnek a többiek is. Egyszer-egyszer márna is jelentkezik, de csak az apraja, a legnagyobb is alig éri el a 25 centimétert. Ideiglenesen szákba helyezem a fotózás kedvéért, komám elmondása szerint ezeket is elszokták vinni a helyi horgászok....no comment... én csak egy fotót akarok majd csinálni, remélem nem kerül az engedélyembe.

 

 

 

Apropó engedély. Robi ismeretsége segítségével elintéztek nekem egy komplett engedélyt, egy közeli horgászboltban mely a többszörös Román bajnok, Adrian Petrisor keze alatt működik. Volt szerencsém az üzletében találkozni vele és Robi fordításában pár szót is váltottunk. Most éppen Írországban van a feeder világbajnokságon, de megígérte ha nem jön közbe komoly akadály, akkor meglátogat minket és beül közénk egy dunai feederversenyen. Körülnézve a boltban jól felszeret kis üzlet és igen sok magyar terméket is találni nála. Top Mix/Maros Mix/Tímár Mix/Haldorádó/Carpzoom termékeket és adalékokat is láttam a polcokon. Szeretek külföldi üzletekben körbenézi, mindig találok számomra érdekes apróságokat, most sem volt ez másként. Egy etetőkosarat említenék meg, első ránézésre egy egyszerű kosár, nagy súllyal, de jobban megnézve az egyik vége egy perforált műanyag lapocskával le van zárva, okos megoldás. Ez a lapocska kivehető és normál kosárként használható. Úgy gondolom, hogy előbb utóbb valamilyen formában ez is be fog szivárogni a magyarországi horgász körökbe.

 

 

Természetesen kipróbáltam ezt a kosarat is és jól működik.

Jócskán belementünk a délutánba, igazán jó halat nem tudtunk produkálni. A család mögöttem pancsol, a gyerek délelőtt épített egy sódervárat mely délutánra szárazra kerül. Apad a Maros. Apad nem is kicsit, gyakorlatilag reggel nyolc óta folyamatosan húzódik vissza, délután négyre már 3,5-4! métert visszább húzódik. Nagyon megnehezíti a horgászatot, egyre kevesebb a kapás és a hal.

Estefelé abbahagyjuk, lefotózunk pár halat és visszaengedjük őket. Összepakolunk, bízva a holnapi jobb lehetőségben felmegyünk a lakókocsikhoz, ahol a család többi tagja már grillezi az esti finomságokat.

 

  

Reggel újra koránkelés, kávézás, terepszemle, árad a Maros....Hitetlenkedve nézzük hol a vizet hol egymást, hogy ilyenkor mi van? Horgásszunk! Ez van, ezt kell megoldani. Az első egy óra ugyanúgy telik el, mint előzőnap. Aprólékos etetőanyag keverés, ládabeállítás, alapozás. Sőt, a halak is mintha ugyanazok lennének, fajra és méretre való tekintettel. Egyszer csak felkiált Robi, paduc! Erre várt, azt mondja ha egy van, lesz több is, eljött a kánaán, ezért jöttünk. Felvillanyozva próbáljuk felpörgetni a horgászatot, de nemigazán sikerül, nem jön több az áhított halból. Hirtelen szinte a semmiből olyan fekete viharfelhők kerülnek fölénk, amilyet én még nem láttam, szinte menekülünk ki a vízből, a ládákat kihozni és az autót felvinni a lakókocsikhoz már nincs idő.

 

 

Mire felérünk a táborhelyre olyan szél tombol, hogy 3 méterről egymás hangját nem halljuk, jön eső, jégeső, orkán. A lakókocsikhoz kapcsolt sátrakat úgy emeli fel és vágja földhöz/töri darabokra mintha ropiból lenne. Egymással kiabálva próbáljuk a földön tartani a maradékot, mindenki kapaszkodik valamibe, a gyerekek szerencsére a lakókocsi belsejében jó helyen vannak. Rommá ázunk, de szinte fel sem vesszük, annyi adrenalin szabadul fel ebben a fél órában. Amilyen gyorsan jön, olyan gyorsan megy, utána járunk, hogy mindenki jól van-e, átöltözünk és megpróbáljuk újraépíteni a tábort, miközben látjuk, hogy egy közeli fa gyökerestül kifordult. Egyszerre fordulunk a lakókocsik fölé meredő nagy nyárfákhoz és igazán örülünk, hogy ezek kibírták. Meglepően gyorsan újraépítjük a tábort, szerencsére csak kisebb károk keletkeztek a sátorvasakban, mert inkább szétcsúsztak, mint törtek volna. Aznap már nem horgászunk, amint van időnk lemegyünk a partra és jóérzéssel vesszük tudomásul, hogy a vízben álló ládák átvészelték minden probléma nélkül a vihart. Kicuccoljuk őket és elpakolunk. Apad a Maros, borzasztóan, a sok eső ellenére 7! métert ment vissza egy nap alatt, már bőven kilátszik az épített gát teteje.

 

  

Reggel az előző napról megmaradt bekevert etetőanyagot még elhorgásszuk, még kevesebb kapás még kevesebb hal, már nem is erőlködök, a folyó most erősebbnek, rafináltabbnak tűnik és ezt halljuk minden kilátogató helyi horgásztól is. Ami feltűnik, hogy sok a küsz és a rablás a gát langójában. Hirtelen ötlettől vezérelve fogok pár kishalat és a halszelettel pontyozóhoroggal visszateszem a feederbotot a langóba. Öt perc sem telik el és rázza a spiccet, süllő fogja a haldarabot, megörülök neki mert végre egy termetesebb hal. Vendéglátóimnak felcsillan a szeme, jó falat. Elteszik a halat és fogunk még 2 darabot, így megvan az esti vacsora. Egyszer csak megdörren az ég és megjelennek a fák felett a felhők, összerezzenünk a tegnapi vihart nem szeretnénk még egyszer átélni, pláne a vízen, így gyors pakolás és spuri a lakókocsikhoz. A ládát most már direkt bent hagytuk a vízben, avval időt spóroltunk és ha a tegnapot kibírta, akkor ezt is kifogja. Egy tipikus nyári közepesen erős szeles-esős vihar kerekedik, 2-3 óra alatt elcsitul.

Kárunk nincs, illetve mégis...a haltartó nem bírta és elment a vacsora... hurrá. Kivesszük a ládákat a vízből, mindjárt sötétedik. Gondolkodunk egy éjszakai horgászaton, de nem tudjuk rávenni magunkat. Következő reggel tábort bontunk, természetesen csepergő esőben. Mindenki végzi a dolgát, mintha mindig ezt csinálnák. Visszaköltözünk a városba, van még másfél napunk, a családnak egy kis városi csavargás/vásárlás, miegymás.

 

Vasárnap hazaindulunk, de még visszatérünk és talán akkor kegyesebb lesz az idő is és a folyó is.