A Pálmajori-csatorna a Nyugati-övcsatorna egyik ága, mely a Balatontól 4-5 kilométerre kezdõdik és valahol a Somogyi dombok közt kanyargó patakban folytatódik a forrásáig. Több módon is megközelíthetõ, legkönnyebben azonban Kéthely központja felõl érhetõ el. A balatoni területi jegy érvényes a csatornára is.
A csatorna 25-30 méter széles, 1,2-1,5 m mély, iszapos fenekû, náddal, bokrokkal szegélyezett, lassú áramlású. Nyáron teljesen benövi a hínár, de közte kapitális tõpontyok, nyurgapontyok és kárászok tanyáznak. Ilyenkor gereblyével kell helyet tisztítani.
A napokban kaptam a híreket, hogy megindult a kárász a csatornán, így aztán az elsõ alkalmat megragadva, amikor kevesebb tennivalóm akadt, kora délután érkeztem a partra.
A végtelen nyugalom és csend országa.
Az üres parton kedvemre válogattam a helyek közül, végül is egy nádnyiladékban találtam meg a nekem tetszõ horgászhelyet. Ha csak lehet, egyetlen nádszárat sem török le fölöslegesen, inkább addig keresgélek, míg megfelelõ helyet nem találok. A csatorna nagyjából egyenletes, nagy jelentõsége nincs, hogy 20 méterrel idébb, vagy odább.
Befészkelve a nyiladékba.
A csatornán tökéletesen megfelel egy 7-8 méteres bolognai, azonban általam sokkal kedveltebb a rövid rakós. A VECTOR EX 9,60 -as bot tökéletesen megfelel a célnak. Csaknem beérni vele a csatorna közepére és elég erõs az esetleg beugró nagyobb pontyok megfogásához is.
Mint mindig, ilyenkor sem árt némi jó minõségû etetõ. A fekete fenék ellenére az erõsen sárga színû WINNER Big One etetõt kevertem be. Ez ponty és kárász esetén, különösen természetes vizeken, nem szokott csalódást okozni.
Ilyen, nem agyon etetett vizeken egy kilónyi etetõ akár egész napra is elegendõ.
A Big One etetõ némi kukoricával keverve, hogy a pontyok is érezzék a törõdést.
Amíg az etetõ ?érett", pontosan bemértem a feneket. Nem kis bosszúságomra tapasztaltam, hogy a hínár is elkezdett nõni. Ezért megpróbáltam kitapogatni egy olyan helyet, ahol még nem volt érezhetõ a növényzet. Ezt aztán pontosan betájoltam, hiszen pontosan ide kellett etetni, majd horgászni is.
Precíz etetés a növénymentes részre, természetesen csészével.
Csaliként tulajdonképpen kétféle dolog jöhet szóba. Az egyik a giliszta, míg a másik a kukorica. Az elsõ kárászra mindenképpen nyerõ, a kukorica viszont csak késõbb, mikor a halak már jól az etetésre állnak, kerülhet horogra. Ilyenkor a kukorica szelektálja a kárászokat, a nagyobbak elõnyben részesítik azt. Meg aztán az arra úszkáló ponty is szívesebben veszi fel.
A giliszta kárászra mindenképpen nyerõ.
A lassú áramlásra és a vízmélységre való tekintettel 3 gr-os Cralusso Shark úszót használtam és a csalit kicsit lefektettem a fenékre. A turkáló típusú halak így szívesebben veszik fel azt.
Kapásra várva
Némi várakozás után jelentkeztek az elsõ kárászok. Nem voltak kiemelkedõ példányaik fajtájuknak, de elsõ halaknak nem is vártam nagyobbakat. A nagyok óvatosak, lassabban közelítenek az etetésre. Nekem pedig rendelkezésemre állt a délután és az elsõ melegebb tavaszi napot is élveztem.
Elõször a 20-30 dekás apróságok jelentkeztek.
Az idõ múlásával a kárászok mérete is nõtt, már 40-50 dekás példányok is akadtak a horogra. Majd beköszönt az elsõ ponty is.
Ponty a horgon!
Majd a merítõben.
A szép kis tõponty a gilisztára éhezett meg, de egyben jelezte, ideje csalit váltanom, hiszen lehet, hogy a csapat többi, nagyobb egyedei is megkívánták az etetõt és a közelben bóklásznak.
Pontyprofil gilisztával.
A csaliváltás valóban növelte az egyedsúlyt. A kukoricát a nagyobb kárászok részesítették elõnyben. Ilyenkor vetõdik fel a gondolat: ?Nem kellett volna már elõbb csalit váltani?"
A kukorica mindenképpen növelte az átlagsúlyt.
A korábbi csaliváltás gondolata csak nem ment ki a fejembõl, különösen azután, miután egy kettõ körüli ponty is megkívánta a kukoricát. De igazából ezért is szép egy horgászat, mindig gondolkodásra, a tapasztalatok leszûrésére készteti a horgászt. Mindig felmerül a ?HA" kérdése és soha sincs rá válasz.
A nap hala ez a kettõ körüli tõponty volt.
Papp József
