A város szélén az öregebbik Martin várt, mert nem tudtam merre van a helyszín. Ott mindjárt beadott az autó ablakon egy kisebb tepsi almás pitét, hogy amíg a pályára érünk, éhen ne haljak. Közölte, hogy Gabi már a pályán van és mértékkel azért, de már fogott halat.
A csatorna a városon kanyarog keresztül, de csak egy kis szakasza szép és gondozott, a többi rendesen el van hanyagolva. Sok város a fenekét verné a földhöz, ha egy ilyen víz folyna rajta keresztül és gondozott vízi paradicsomot csinálnának belõle. De erre itt úgy látszik, nincs igény, vagy pénz. Bár szerintem biztosan meghozná a befektetést.
A partra érve Gabi várt bennünket és segített kipakolni. Aztán fogta a rakóst és irány a part. Pillanatok alatt elõkerült a botzsákokból néhány másik rakós és kezdõdött a hasonlítgatás. Az INVENTOR 707 azonban verhetetlen volt.
Elõkerült a táskából a reszelõ, gumi és minden ami a gumizáshoz kell és már bent is volt a spiccben az 1-es gumi.
Én közben elkészítettem az etetõt, egy 2009-re szánt verseny etetõt, aminek most kezdtük a tesztjeit. Ez lesz a második próba.
A recept : etetõanyag + szúnyoglárva pellet
Az etetõanyag közelrõl, szinte világítanak a fluo morzsa szemek.
Az etetõ vizezés elõtt ...
... és vizezés után
Az etetõanyag ezzel az aromával készült.
Adagoltam hozzá az idei újdonságból, a szúnyoglárva pelletbõl is. Összességében jónak tûnt, de a puding próbája az evés, mit szólnak hozzá a halak. Amíg összepakolok, egy kicsit összeérik, késõbb úgyis kell még egy kis vizet hozzáadni. Martin Jani, tõle szokatlan módon megjegyezte: ?Ezzel az etetõvel érdemes lesz foglalkozni, ez tetszik." Ilyen megjegyzést azalatt a kb. 35 év alatt, amióta ismerem, még nem hallottam a szájából. Ez felér tõle egy Oscar díjjal.
Én a CARPERIOR 608 botot rakom össze, mert egyenlõre nincs másik verseny botom. Várom a STRADIVARI Allround megérkezését. Abból akarok majd befogni egyet, nagyon kedvemre való bot lesz. Egyaránt jó kis és nagyhalazni is.
A felszerelésemen 2 gr-os VITA úszó fityeg, melyet Gyulai Feri talált ki. Szenzációsan jó, érzékeny úszó. Egyaránt használható álló és lassú folyású vizekben. Ebbõl adok Gabinak is egyet, aki nemes egyszerûséggel hozzáköt a három tagos topset-re szerelt cucchoz még fél métert, mert nincs kedve újra szerelni.
Felszerelés VITA úszóval.
Apja, az öregebbik Martin figyeli ténykedésünket és közben sztorit, sztorira mesél, viszont nincs leszóló megjegyzése sem a botra, sem az etetõre, sem a felszerelésre. Mi történt vele?
Mielõtt azonban horgászni kezdenénk, azért átad nekem két, saját maga készített szerelést, amin a saját maga által készített, a Vajas csatornára kifejlesztett lapos úszó van felszerelve.
Kérdésemre, hogy ez miért jó és mi a különbség a másik lapos úszókhoz képest, hosszas magyarázkodásba kezd, említve az áramlási és vezetési viszonyokat, bottartást stb. Én az ötödik mondatnál elvesztem a fonalat. A végén kapcsolódok vissza, amikor is azzal fejezi be, hogy õnála már sokszor bizonyított. ?Na látod Jani" - mondom, ?az a lényeg, hogy mûködik".
Bemérem az eresztéket, elõttem egy kb. 20 cm mély gödör van, gondolom a halak kifürödték, hiszen valami etetett helyen ülök. Úgy állítom be az úszót, hogy az kissé visszatartva ne akadjon el a fenéken. Ezt elmondom a Gabinak is, aki még nem használta ezt az úszót.
Az etetés csészével történik, a bottal kifordulok a parthoz, Martin Jani bele tesz egy gombócot, én visszafordulok a víz fölé és beteszem a gombócot, majd ismétlem a mozdulatot. Remekül lehet így csészézni, bevezethetnék ezt a módszert versenyeken is. Mennyivel egyszerûbb lenne.
Az elsõ úsztatás rögtön halat is ad. Az úszó nagyon szépen, merüléssel jelzi a kapást. Aztán kapás, kapás után és halak egymás után, karika keszeg, kárász, bodorka és egy-egy dévér.
Gabi sem tétlenkedik, minden úsztatásra halat fog õ is. Nagyon szépen dolgozik a botja, elégedett vagyok vele. Õ is.
Martin Gabi az új bottal és a csatorna látképe
Az öregebbik Martin magunkra hagy bennünket, elvonul az Õ ?nagydévéres" helyére.
Közben beszélgetünk az évrõl, a leendõ versenyekrõl, amelyeken részt kell venni, az általam elvárt eredményekrõl, a szponzorációs lehetõségekrõl és persze a halakról. Gabi eddig két csapatban horgászott. Elõször a Colmic csapat erõssége volt sok éven keresztül, majd a képviselet és ezzel a szponzoráció megszûnése után a Trabucco csapat tagja lett két évre. Én már akkor szóltam neki, hogy szívesen látnám TOP MIX színekben, de akkor én még nem voltam elég ?neves" számára. Aztán tavaly õsszel döntött és jött.
Régóta ismerem, hiszen már ifiként is válogatott volt, ahonnét egyenes út vezetett számára a felnõtt keretbe, ahol több évig együtt toltuk a rakóst. Sõt, kaposvári színekben egy egyesületben is horgászunk. Komoly eredményeket várok tõle, hiszen a képessége megvan rá.
Martin Gabival beszélgetés közben, a szemerkélõ esõben
Eleredt az esõ, feltámadt a szél, úgy döntöttünk, hogy befejezzük a horgászatot. Annál is inkább, mert anyukája 10 percenként telefonált ránk, hogy megsült a töltött csirke, kész a bableves, a süti is kijött már a sütõbõl.
Azért még 10 percre feltettem Jani lapos úszós szerelését, nem akarván megsérteni a tapasztalt ?öreg rókát". Ha kérdezi ?Milyen volt?" nem mondhatom azt, hogy ?Ki sem próbáltam".
Martin Jani lapos úszós szereléke, ami végül is jól mûködött.
A zsákmányolt hal mennyisége kb. egyforma volt, beleszámítva, hogy késõbb érkeztem.
Gabi zsákmánya, amely mennyisége nagyjából az enyémmel megegyezõ volt.
Összességében minden jól mûködött, a botok, a szerelések, az etetõk és a késõi ebéd sem lett elrontva.
Papp József
