Koratavasz

 

A horgászat helyéül a nagyobbik tó magas partját választottam, a nagy fa mellett. Tapasztalat szerint, amíg van hely a lapos oldalon, addig mindenki oda ül, ha kell, egymás aurájába is beférkőznek 2 bottal, ezt akarom elkerülni az érzékeny rakósbot sérülés veszélyei miatt, illetve ha nincs nagy nyüzsi körülöttem, könnyebben megy a fotózás is. Számomra egyetlen kényelmetlensége van a magas partnak, az pedig, hogy közel van a kerítés, így 2x kell bontani a botot,de hát valamit valamiért.

 

 

A Top Mix palettáról most a Vector CX pontyos rakósbotot hoztam magammal. Szépen kidolgozott bot, látszik, hogy átgondolt tervezés és fejlesztés van mögötte. Kézbesimuló, jó súlyelosztású bot, pontyos bothoz mérten abszolút nem nehéz, a tagok összeillesztését könnyítendően lekerekített végekkel rendelkezik és ezzel együtt hatalmas erőt is képvisel. A tagok jelölése látványos és egy esetleges botsérülés esetén a könnyű utánrendelést segíti elő, amit a gyártó hosszú ideig biztosít, gyors szállítási határidővel. Véleményem szerint ár/érték arányban a piacon előkelő helyet foglal el.

 

 

A horgászatom a lehetőségekhez mérten mindig a finomabb irányba igazítom, és ha kell, akkor később erősítem. A Preston cég palettájáról választott alkotóelemekből állítottam össze a mai szerelékem.

Gumi: Dura Hollo 8-10-es méretben; főzsinór: 0,11 ; úszó: Dura9-es 4x10; előke 0,10 ; horog: 344-355-C1 18/16/14-es méretekben.

 

 

A horgászat elején mindig érintőn kezdek, így ehhez állítom az eresztéket. Először mélységmérővel nagyjából behúzom az úszót és kitapogatom az előttem felellhető aljzatot. Nem elsősorban gödröket keresek (természetesen megnézem azt is), hanem arra vagyok kíváncsi, hogy iszapos-e az alja és ha igen akkor mennyire. A mélységmérő súly ez jól mutatja, betapad a szerelék. Az ereszték finomhangolása már nem súllyal történik, hanem 1 szem csemegekukoricát teszek a horogra, az már nem süllyed be az iszapba, hogy ha van előttem.

 

 

 

A mai csalik között szerepel a csonti, a giliszta és a csemegekukorica. Tipp: ha vízben tartjátok a kukoricát, akkor igazán puha marad.

Csontival megszórt 3 csésze masszát tolok be kezdésnek, és pihentetem egy picit, addig elugrom a büfébe iszom egy kávét. Itt ejtenék szót a masszáról. Pár évvel ezelőtt már említettem, hogy remek csalogató anyag és azóta többen érdeklődtek utána, így újra felhozom a témát. Elkészítése egyszerű, előző nap a konyhában egy turmixgéppel péppé darálom a konzervkukoricát, és közben adok hozzá egy kis aromát, hogy kezelhetőbb legyen. Lehet hozzá vizet is tenni, de egy kis plusz aromázás nem tesz kárt benne. Ezt poharazom az etetésre, nagyon attraktív, ahogy a sárga felhő húzza le a csíkot a botvég alatt és szétterül az aljzaton. Egész szem kukoricát nem tartalmaz, de ízében és illatában kukoricát keres a hal, és a „nagy” falat már a horgon lesz. Érdemes kipróbálni.

 

 

Egy szem csontival kezdek, és beteszem az első bottartóba a botot, élvezem a melengető napsugarakat.

Pár perc múlva táncol az úszó, először nem nyúlok rá, kiélvezem a kapás örömét, mikor kicsit vadabb mozgásba kezd, már nem hagyom, de a gumi nem igazán szalad ki, rögtön látom, hogy egy csöppség a jelentkező. Pillanatok alatt a kezemben egy tenyeresforma keszeg. Örülök neki, de nem ezért jöttem, visszateszem a vízbe és 3 szem csontit tűzök. Nemsokára megismétlődik az eset, így kukoricára válltok, de nincs rá jelentkező. 3-4 betolás után visszaváltok csontira. Valami nem stimmel…eszembe jut, hogy picit iszapos előttem a víz, vélhetően befúrták magukat a bejuttatott csontik, nagyobb hal még nem jelentkezett, amelyik kitúrta volna őket. Poharazok újra, de most döglesztett csontit, ők már fent fognak maradni az iszap tetején. Tipp: kis mennyiségű csonti döglesztése egyszerű, tegyél pár szem csontit a tenyeredbe és kezd el körkörösen összemorzsolni őket, pillanatok alatt elpusztulnak.

 

A következő percekben hol táncol az úszó hol nem, hiába emelek be, nem akad, valami még nem működik.

Fogok egy nagyon kicsi keszeget, nem bíztató mert utána megint semmi. Egyszer csak furcsán kiemelkedik az úszó és rögtön reagálok rá, a gumi kiszalad egy-két métert. Jó érzés, viszont rögtön látom a hal mozgásából, hogy nem erre vártam, ilyet ritkán érzek rakósboton. Jön is meg nem is, súlya is van meg nem is, előveszem a merítőt és szákolás előtt nagyra nyílik a szemem. Csuka. Még nem volt hozzá szerencsém rakósboton, de a vékony monofil előke ellenére is sikerül megszűrni. Mozgékony állat én pedig meg vagyok lepődve és kiugrik a kezemből, mielőtt a távvezérlő gombját meg tudnám nyomni, így a fotó meghiúsul. Azt hiszem megvan a bibi, őnagysága garázdálkodott az etetés körül. Vagy húsz perc szünet következik, még egyszer poharazok a masszából és a döglesztett csontiból ami meghozza a várt halat. A ponty már kikéri a gumit rendesen és élvezem minden pillanatát a fárasztásnak. Nem nagy, de ponty.

 

Fogok még párat, de igazán jó méret most nem jelentkezik, nem bánom, nem tehenészkedni jöttem. Látványos a változás, ahogy a csuka eltűnt az etetés környékéről.

 

Megmozgattam magam és halat is fogtam szép időben, ha valakinek hasznos infókkal szolgáltam már megérte.