Az ébresztõóra csörgése ismételten elmaradt, mert elõre kipattantam az ágyból. Ha másnap horgászni készülök, egyszerûen nem tudok aludni. Hajt az izgalom, valami belsõ érzés, amit nem lehet leírni, de gondolom ez az érzés mindenki számára ismerõs.
A reggeli kávét követõen elsõ utam a garázsba irányult, hogy megkeverjem az aznapi horgászatra kiválasztott etetõanyagot. Nem szeretek a vízparton kutyulni, elõre otthon elkészítem az etetõanyagot, így idõt spórolok meg, és kevesebb vödröt kell cipelni is. Márnákról és nagy testû halakról álmodoztam, így nekik való receptet állítottam össze. 3 kg Top Mix folyóvízi sajtos (piros), 3 kg agyag, 2 kg kavics, 1 kg búza, 1,5 liter nehezített ragasztott csonti. Mit ne mondja nagyon jó ez a keverék, csak egy ?hátránya" van: Annyira el van találva benne a sajt aránya, hogy még másnap is érzem a kezemen a parmezán sajt ?illatát". Lehet, hogy az orrunknak nem kellemes, de a folyóvízi halak másképp vélekednek róla.
Finom falatok
Zoltán cimborám pontosan érkezett, mint mindig. Gyorsan bepakolunk a kocsiba, majd irány Dunaalmás. Az úton nagy történetmesélések veszik kezdetét. Régen nem találkoztunk, van mirõl beszélni. Egy órás utazás végén, megpillantottuk a pályát. Az idõjárás nem éppen kegyes. Süvítõ orkán szél fogad, melynek hidegsége átjárja egész testemet. Hiába a réteges öltözködés, kapucni, dupla zokni, ez ellen egy jó védekezés van: otthon kell maradni a meleg ágyban. De mint tudjuk az elszánt horgászt, nem tántorítja el semmilyen negatív tényezõ. Legyen jégesõ, hófúvás, szélvihar én akkor sem adom fel. Ekkor mindig megszólal a belsõ énem, és szinte megparancsolja, hogy kitartás, ettõl rosszabb már úgysem lehet!
Visszakanyarodva kis történetünkhöz a szakasz alsó részén helyezkedünk el. Informátorunk - aki egyben vendéglátónk is - szerint itt a legmélyebb a víz, rakós botos távon 4 méter körüli. Hát akkor pakoljunk le ide, hátha a márnák is itt úszkálnak. Csonti ragasztás, láda beállítás, szerelék kötés. Mire elkészülõk már elment vagy egy óra. Elnézve a víz sodrását kénytelen vagyok a legnagyobb úszómat elõvenni.
Melyiket válasszam?
A mélységmérés közben nem a megszokottat tapasztalom. Felcsíptetem 80 grammos házi készítésû ólmomat, de az csak nem akar feneket fogni. Tudatlanul állok a helyzet mögött. Lehetséges, hogy 4 méternél nagyobb a víz? Beletoldok a szerelékembe plusz 1,5 métert, hátha ez sikert hoz. 9 méterre a parttól még mindig nem érek feneket. Vendéglátónkhoz fordulok, hogy most mirõl is van szó, mert ez bizony nem 4 méter mély. Újabb damil toldás után sikerül megmérnem a feneket. 6 méter! Késõbb tájékoztatnak, hogy ez az uszályok kirakodó helye, ezért a háborgó mélység. Na itt se kell ma rakóznunk, ez csak kínszenvedés lenne. Útbaigazítanak a helyiek, hogy a fenti részen lényegesen sekélyebb a víz, ott kellemesen lehet mûvelni a ?finom szerelékes sportot". Nincs mit tenni! Kocsiba bepakolás, irány a felsõ szakasz!
Itt már horgászokkal is találkozunk, ami biztató jel. Négyen ûzik a jól megszokott fenekezõs témát, de sajnos eredménytelenül. Hát ez nem egy jó hír! Nos nem fogok hazamenni horgászat nélkül, úgyhogy bekéredzkedek két spori közé. A megszokott procedúrát ismét lejátszom: pakolás, bot nyitás, szerelék kötés. A sodrás fele akkora, így kisebb méretû úszót kötök. Hála itt már feneket ér mélységmérõ ólmom, örömmel állapítom meg, hogy 3 méter mély a víz. Hogy ne legyen minden annyira szép, itt még sokkal erõsebbek a széllökések, csak úgy kapaszkodok a botba.
12 gombóc repül a bot spiccéhez, majd rákupakolok 3 ragasztott csontit. Közben a hajóforgalom is megélénkül, uszályok és kirándulóhajók érik egymást. Minden egyes úszóerõd után gazdagon kupakolok egy-két gombócot, hogy folyamatosan találjanak valamit az etetésemen a késõbb érkezõ halak.
Egy a sok közül
Az alapozás után már csak kupakoltam
20 perc csönd következik, majd a lecsorgón ígéretesen elmerül úszóm. Bevágok, gumim konstatálja jó hallal van dolgom. Finoman bánok vele, nehogy leforduljon. Talán túlzottan is, mert meglép õkelme anélkül, hogy megmutatta volna magát.
Kitartásom határtalan, szinte látom a víz alatt, amint a halak gyülekeznek az etetésemen. Sajnos a szél mintha erõsödne megállás nélkül. Csalivezetésrõl nem is beszélhetek, botomba csak kapaszkodok a szûnni nem akaró széllökések miatt. Szenvedésemet egy újabb kapás szakítja meg. A horgon szépen küzd, igazi kis harcos módjára. A viszonylag tiszta folyóban megvillantja testét, egybõl látom, egy szilvaorrúval van dolgom. Kimerítem majd gyönyörködök benne méreteit látva.
Szilvaorrú a javából
Gyorsan rátolok egy kis finomságot, hátha vannak többen is. Próbálkozásomat siker koronázza, hisz egy szépséges 1,5 kilós jászkeszeggel lesz gazdagabb fogásom. Egybõl emelkedik adrenalinom és már nem is érzem, a hideg kellemetlen hatását. Közben újabb jász követi társát, de kisebb kiadásban.
Elsõ jászkeszegem
Legbelül mégis másra vágyom. Márnát akarok fogni! Idejét nem tudom, mikor fogtam utoljára a folyóvizek grófjából egyet is rakós bottal. 5 szem csontit tûzök a horogra, hátha igaz a mondás: nagy csali, nagy halat eredményez. És mintha kívánságom meghallgatásra talált volna, pont az etetésemen elmerül úszóm és jó halat ütõk. Húzza a gumit rendesen, de nem menekül, mert bennem emberére talált. Befekszik a sodrásba, és árral szemben elkezd felfele menekülni. Egybõl tudom, márnával van dolgom, elárulja szabadulási technikája. A szerelék erõs, a 0,16-os elõkének bírnia kell a megterhelést. Még néhány fordulás, és pipáltatást követõen a merítõmbe húzom õkelmét. Boldogságom határtalan, rég nem örültem ennyire egy halnak. És lám a nagy csali meghozta tényleg a nagyhalat. Itt látszik, nem hiába van mindig valami igazság minden mondásban.
Nagy csali, nagy hal
Húzza a gumit
Innen már nincs menekülés
Megvagy!
Folyóvizek grófja
Társam figyelmeztet, hogy lassacskán ideje pakolni, várja a család. Megállapodunk, hogy kapnak még fél órát a halak és abbahagyjuk a horgászatot.
Sajnos több márnát nem sikerült fogni, de egy jó kilós szilvaorrút igen, a többi apróbb keszeg mellé. Délután abba is hagyjuk horgászatunkat, majd megbeszéljük, hogy még visszatérünk eme helyre akkor már felkészültebben.
Hazafelé az úton gondolataim azon járnak, hogy amilyen rosszul indult a horgászatom annyira jó lett a vége. Így nincs mit mondanom, kellemes emlékekkel térhettem haza, hogy elmesélhessem mindenkinek, Dunaalmáson horgásztam!
Kellemes emlék 1.
Kellemes emlék 2.
Szöveg és fotó: Kenyeres László
