Némi tanakodás után megegyeztünk, hogy másnap reggel ott találkozunk, hiszen én biztos voltam benne, hogy fogunk halat fogni. Ki is gondoltam, hogy a sárga és a fekete V.I.P.-et fogom összekeverni, annak érdekében, hogy a fenéktõl ne üssön el nagyon, ám mégis a halak számára kedvet teremtsen egy kis lakmározásra a sötét aljzatból kivillanó viszonylag sok és nagy sárga szemcse.
Sárga és fekete V.I.P.
Megérkezve szemmel látható volt, hogy valóban röpült valamennyi szösz, de egyáltalán nem volt zavaró, azt gondoltam, hogy a kibicek csak hisztisek, egyszerûen lusták lemenni horgászni. Ameddig én pakolásztam, szüttyögtem, etetõanyagot kevertem, Szabi komám máris egy gyönyörû fekete ponttyal kezdett.
Kevéske szösz, szép ponty.
Az etetést követõen azonnal kapásom lett, amit kicsit csodáltam is, hiszen ebben a másfél méteres vízben úgy gondoltam, hogy a csobogással egy idõre elkergetjük a halakat. De nem így történt, és szinte pillanatok alatt partra varázsoltam egy gyönyörû, kerek tükörpontyot.
Etetés után azonnal jött ez a kis kerek tükrös.
Épp, hogy csak rendbetettem soraimat, Dani barátom máris szólt, hogy menjek át, nézzem meg õ mit zsákmányolt. Szó se róla, eddig övé a bandanagy. Ez a pikkelyes igazán méltó ellenfél volt a számára.
Dani és a bandanagy
Miközben lefotóztam a halat, szemet szúrt Dani szereléke. Kérdeztem is, hogy: - Miféle szerelék ez?
A válasz az volt, hogy:
- Helyhez kötött! Ugyanis az a lényeg, hogy ne mozogjon a csali. Preston Stotz ólomból rakom ki, és a fenékre a láncólmok úgy érkeznek, hogy a legalsó éppenhogycsak érinti, de szépen óvatosan kell ráhúzni egy gödör oldalfalára, akkor az úszó rendesen ki van súlyozva, ám a horog nagyon stabilan áll benne a gödörben, így kínálom fel a kukoricát.
Dani helyhez kötött szereléke.
Ezt követõen, mire Danival végeztem volna, addigra Szabi máris kiabált, hogy: - Gyere-gyere! Nézd meg mit fogtam!
Hát megnéztem. Egy nagyon szép türkös ponty, aminek valószínûleg gyerekkorában eltörhetett a gerince, hiszen a farokúszójánál nagyon furcsán össze volt gyûrve. Érdekes, hogy az ilyen halak, amelyek kölyökkorukban óriás traumát éltek át, mégis milyen szép, egészséges életet tudnak élni.
De itt már türelmemet vesztettem. Mondtam nekik, hogy fogtok, amit akartok! Most már hagyjatok engem is pecázni! És így is lett. Épp, hogy beraktam a botot, már pattogott is vissza az úszóm, nagy-nagy örömömre. Bevágást követõen rögtön éreztem, hogy nem ponttyal van dolgom, de látszott, hogy nagy hal van a horgomon. Lassan, óvatosan fárasztottam, kíváncsi voltam mi lesz az.
Éreztem, hogy nem ponty.
Óvatosan bántam vele.
Szép, nagy dévér.
Rövid idõ múlva egy gyönyörû dévér pihegett az ölemben. Nagyon boldog voltam, hogy ilyen szép nagy dévért sikerült zsákmányolnom.
A Preston 311-es horog tökéletesen akadt.
Az újracsalizást és bedobást követõen gyakorlatilag azonnal fogtam egy húsos karikakeszeget. És innen kezdõdött az érdekes horgászat, a szösszel való küzdelmünk kálváriája.
Betámadt a szösz.
Már valóban zavarta a szösz a horgászatot.
A horgászatot már valóban zavarta a szösz mennyisége, ám ez nem tántorított el minket attól, hogy halat fogjunk, hiszen az etetésen bõven volt hal, csak a horgot kellett úgy vízbe juttatni, hogy ne kerüljön a csalira szösz. Amennyiben a csalira rákerült a fehér pihe, sajnos nem volt kapásunk. Viszont ha sikerült úgy bejuttatnunk a csalit, hogy nem volt rajta szemét, akkor azonnal elhúzta valamilyen hal, mindennemû ráetetés nélkül. Én úgy oldottam meg a csali behelyezését, hogy magasra tartva toltam be a botot, ezáltal nem került a vízbe a csali, nem piszkolódott össze, és amikor már teljes bothosszal betoltam akkor nagyon óvatosan leengedtem vízszínig a horgot, és egy olyan szabad foltot kerestem, be tudtam engedni. Így folyamatossá tudtam tenni a horgászatomat. Egyre másra jöttek is a szép halak.
Lassan eltelt a nap. Amikor ritkult egy kicsit a kapások száma, akkor kupakkal ráetettem 1-2 gombóc etetõanyagot, illetve kukoricát, ezt követõen újult erõvel kaptak a halak. Nagyon jól muzsikált a Stradivari Carp, hiszen egyetlen olyan halat sem akasztottam, aminek akár esélye lett volna meglépni tõlem.
A nap végére nagyon elégedett voltam, sok halat fogtam, a többiek is hasonlóan jól érezték magukat, és bár a szösz valóban zavaró volt, de ilyen jót még sosem horgásztam nyári hóesésben.
Teríték.
Délutánra már olyan szinten esett a hó, hogy gyakorlatilag lehetetlenné tette a vízparton való tartózkodást, így összepakoltunk, és hazamentünk.
Gyulai Ferenc
