Késõ õsszel jutottam el én is Dunafalvára, ahol a rakósbotos sorozatom idei utolsó filmjét szándékoztam elkészíteni.
Az Duna õsszel.
Reggel, 8 körül érkeztem a partra, mert azt mondták, reggel eszik a hal és olyan 10-11 óra körül megszûnik a kapás. Viszont lassan úgy vagyok vele, amelyik halat nem lehet 8 után megfogni, az nem is érdekel.
Partra érve mindig a felszerelésemet készítem össze, majd az etetõt keverem be. Aztán amíg beállítom a top szeteket, bemérem a vizet, addig az etetõ is kellõen átnedvesedik és megfelelõ állagú lesz.
Etetõanyag elõkészítése
A mai napra ravasz tervet eszeltem ki, mert otthon a polcon ez a három zacskó etetõ volt. Nem szoktam, vagy csak nagyon ritkán, az etetõket összekeverni, mert akkor felmerül a kérdés, hogy miért nem eleve olyanra csináltam, de ma, nem lévén kedvem kartont bontani, ezt a hármat terveztem összekeverni.
A mai menü : Winner Dévér + Spice Dévér + Extra Dévér (barna) + Kavics
Mindegyik etetõ magas minõségû alapanyagokból készült, egyenként abszolút megbízhatók, de még soha sem készítettem ilyen változatot. Mondjuk a film eredményessége szempontjából kicsit kockázatos tett volt, de majd meglátjuk.
Az etetõhöz, a nagyhalak és a jászok miatt, kukoricát is adagoltam.
Dunán az etetõ elképzelhetetlen csonti nélkül, így jól jött ez a véletlenül megfagyasztott fél liternyi (volt)élõanyag.
Szép barna színû, kifejezetten jó, fûszeres illató etetõt kaptam, amely még jól is tapadt.
Fontos, hogy ládánk abszolút stabilan álljon a köveken!
Jól meg kell választani a köveket, amelyekre a láda talpát tesszük.
A görgõt is stabilan kell felállítani. Az eldõlõ görgõ itt, a köveken bottörést eredményez.
Mivel a partszakaszon egyedül voltam, és a kõlábat is elértem egy rövid rakóssal, ezért a VECTOR EX 9.60 botot raktam össze. Megbízható, erõs, karcsú és könnyen kezelhetõ bot. Elõnye, hogy a top szet hosszútagos, így mélyvízben, nagyobb eresztéknél is könnyen kezelhetõ. Kellett is, hiszen csaknem 6 méteres víz áramlott elõttem.
Ládám folyóvízi rekeszeiben elsõsorban a CRALUSSO folyóvízre készített úszói foglalnak helyet, teljes választékukban. Azonban, ha gyorsabban kell úsztatni, akkor a saját, ATTY típusú úszóim jönnek számításba.
Ha folyóvíz, akkor CRALUSSO. Minden változata megtalálható a készletemben.
Gyorsabb csalivezetéshez viszont az ATTY úszók utolérhetetlenek.
Található még a készletemben néhány õsrégi MILO úszó is. Tönkretenni nem lehet õket, elajándékozni meg nem akarom, így maradnak készenlétben.
A mai horgászathoz a SHARK típusú úszót választottam 20 g - os méretben. A víz sebessége nem indokolt ekkora úszót, de ha a mélység tényezõt összeadom a víz sebességével, akkor bizony nálam ezt hozta ki a komputer. A SHARK mellett pedig azért tettem le a voksot, mert lassú úsztatáshoz nálam ez a típus vált be a legjobban.
A 20gr SHARK úszó lett a nap favoritja.
Ólmozáshoz pedig a fordított csepp alakú, belsõ szilikoncsõ vezetéses ólmot használom elõszeretettel.
Elõkének itt is a fluorocarbon zsinórt szeretem. A köves fenéken jól jön a fokozott kopásállósága is.
A GAMAKATSU 2260 és 2270 típusú horgai a megfelelõek itt is. A 2270 kissé könnyebb, ezért keszegezésnél ezt a típust jobban szeretem.
A fenékmérés még a hobby horgászatnál is fontos momentum. Egy-egy fenéken megbúvó kõ sok halat rejthet, vagy egy mélyedésben megálló etetõanyag sok halat vonz oda. Ha ezeket nem derítjük fel az elején, rossz helyre kerül az etetés és sokkal szerényebb lesz a zsákmány is.
A fenékmérõt mindig a jelzõólom elé teszem föl és ahhoz mérem a feneket.
Közben egy csónak is elsiklik elõttünk és hallom, ahogy látva a forgatáshoz szükséges felszerelést fennhangon mondják egymásnak: ? Na biztos a Döme és forgat!"
Jót nevettünk megjegyzésükön, Ha tudnák, hogy nem is a Gábor van a parton, mit szólnának?
Az égre nézve aztán elkomorult tekintetünk a látványtól. Kormoránok százai húztak a víz fölött, jelezve sok dunai hal szomorú sorsát.
Természetvédõk figyelem!! A hal is része a természetnek!! Azokat ki védi meg ettõl a fekete seregtõl!?
Az alapetetést is csészével szándékoztam betenni, pontossága miatt így sokkal takarékosabb. Ehhez elõkészítettem a gombócokat.
Alapetetéshez elõkészített gombócok.
Hogy a kérdésre válasz adjak, mindjárt meg is mértem egyet.
A csészébe szánt gombóc súlya 38 deka volt.
Botom ezt a terhelést is jól bírta.
Alapnak 8 gombóc került a vízbe, pontosan egy víz alatti kõ elé és alá. Elé azért, hogy az oldódó szemcsék az áramlás miatt a kõ mögé sodródjanak, mögé pedig, hogy ott megállva a halakat is ott tartsák.
A halak is szeretnek beállni egy-egy kõ mögé egy kicsit lustizni, ha meg a kaját is odasodorja a víz, vagy esetleg még ott is van, akkor csak horoggal lehet õket onnét kihúzkodni.
Tulajdonképpen nem is csalódtam elképzelésemben, hiszen a második úsztatásra már termetes dévér nyújtotta a gumimat.
A második úsztatásra már dévért fogtam.
A Dunai dévérek egészségesek és erõtõl duzzadók. Jó kézbevenni õket.
Tulajdonképpen örömpeca lett, nem tudtam kivenni a szerelést hal, vagy rontott kapás nélkül. Sokadik úsztatásra aztán kõbe akadtam, de nem nagyba, így meg tudtam mutatni a kamerának, mit esznek a Duna halai.
A dunai halak fõ tápláléka a kagyló, ami tömény fehérje. Ezért egészségesek és erõsek.
Az etetõ azt hozta, amit vártam, dévért, de azt minden mennyiségben és méretben. A WINNER Dévér tulajdonsága, hogy fõképp a nagytestû dévérek szeretik, a Spice Dévér minden méretû dévért hoz, az Extra pedig a hideg vízben is hibátlan. Ezt a hármast jól sikerült ötvözni, legalább is az eredményt figyelembe véve.
Dévérileg jól el voltam varázsolva, mikor is egy lerántást követõ bevágás után a hal nem akart elszakadni a fenéktõl, hanem folyásnak felfelé vette az irányt.
A hal nem akart elszakadni a fenéktõl.
Mozgásából egyértelmû volt, hogy márna.
Örömmel tereltem szákba ezt a torpedót.
A nap elsõ, és mint késõbb kiderült utolsó, márnája.
Mintegy egy órai horgászat után döntöttem úgy, hogy ráetetek. Felálltam ládámról és készítettem hat gombócot. Talán most tartottam a bekevert etetõm felénél. Sok hal volt a helyemen, így csak ott kellett azokat tartani. Erre jó a pontos etetés.
Ráetetés elõkészítése.
Gombócolás után ott folytattam, ahol abba hagytam.
Egyik dévér a másik után, 40 dekától másfél kilóig.
Élmény megfogni az ilyen szép halat.
A fenékre hulló gombócok fölverték az etetõanyagot, ami aztán felhõt képezve alább úszott, felkeltve ezzel a jászok figyelmét. Így aztán a dévérek közé már becsúszott néhány szebb jász is.
Jász a merítõben.
Az élénkpiros úszó a kis jászoknak a jellegzetessége. Ez a 60 deka körüli még hordozza ezt a jegyet.
A jászt dévér váltotta, ha megtartottam a csalit az etetésen.
Ez pedig egy derekasabb jász.
Ahogy a meglett ember haja õszbe hajlik, az öreg jász uszonya is deresedik.
Az ilyen kiló körüli sihederek úszója még élénk.
Mohóságom nem ismert határt. Annyi hal jött az etetésre, hogy minden úsztatás eredményes volt, sõt volt, hogy a csali be sem tudott állni, a dévér már a vízközt elkapta. A halakat már nem is tettem szákba, nem akartam törni õket. Nem egyszerû az ilyet otthagyni.
Ez pedig tényleg az utolsó halam volt.
Annyi szép fotó készült, hogy szívem szerint mindet bele tettem volna a cikkbe.
Azért tettem bele ilyen sokat, hogy ezeken a zord téli napokon is jó legyen emlékezni erre a pecára.
Késõ délutánra hajlott, amikor a forgatócsoport határozott kérésére befejeztem a horgászatot. Bár még javaslatot tettem egy kis éjszakai folytatásra, hivatkozva arra, hogy van nálam világító patron, de nem találtam megértésre. Így aztán készítettünk még néhány fotót a zsákmányról és hazaindultunk.
Néhány nagyobb példány a zsákmányból.
Én és a halak.
Én és a dévér.
Én és a jász.
Fotózás után pedig ment mindenki a maga útjára.
Majdnem, mert ettõl a jásztól külön búcsút vettem, megemlítve, hogy jövõre ugyan itt szeretnék vele és társaival találkozni.
Ígéretét követõen pedig elengedtem.
Horgásztársaim, soha rosszabb napot, görbüljön a bototok és élvezzétek a horgászatról készült videót.
Papp József
