A kibontott boton szembetûnõ az erõ.
A PACK árban természetesen a becsövezett botzsák is benne van, amelybõl kivéve örömmel láttam, hogy minden egyes tag kúposítva van. Ez azért jó, mert amikor összedugja az ember a tagokat elõfordulhat, hogy közben a peremek találkoznak, összeütõdnek, és ez sérüléshez vezet. Fõleg olyan esetekkor, amikor az ember már lebontott, de kénytelen plusz tagokat visszarakni a fárasztáshoz. De a gyors horgászatot is segíti, sokkal könnyebb összedugni, egymásba illeszteni a tagokat.
A lekerekített botvégek a gyors, és stabil horgászatot is biztosítják.
A célom természetesen nem az volt, hogy gyönyörködjek benne, hanem, hogy nagy halakat fogjak. Így kimentem az egyik kedvenc kistavamra, ahol tudtam, hogy a túloldali rézsû leszakadásban kifejezetten nagytestû pontyok is laknak.
Kedvenc kis tavam.
Nagyon szép látvány volt, amikor a túlparti nádasnál idõnként megjelentek a színes halak, és túrták a nádas oldalát. Gondolom, vízibolha után kutatva.
Gyors szerelést és vízmérést követõen kinéztem három helyet, ahol horgászni fogok. Egyet magammal szemben, egészen a túlpart közelében, a bokrosban, egyet tõlem jobbra, és egyet tõlem ballra, olyan részeken, ahol egy kicsit mélyebb volt a víz, gondolván arra, hogy a bekupakolt pellet, illetõleg csonti a gödörben jó haltartó lesz.
Az egyik hely, szemben, egészen a túlpart közelében.
A vízmérést követõen mindig megjelölöm a boton a horogérintõ eresztéket. Arra ügyelni kell, hogy a horgászat végeztével távolítsuk el a jelzést, mert a következõ horgászatnál félrevezetõ lehet.
A közel 3 méteres top szettbe szigorú gumit húztam, a Preston 15-ös kék színû gumiját, ez a csõgumi megfeszítve igen-igen kemény, és bíztam benne, hogy a 18-as fõzsinórral, 16-os elõkével nem fognak megtépni a halak.
Nem óvatoskodtam sem a gumival, sem a fõzsinórral.
Feltevésem be is igazolódott, hiszen a nap folyamán egyetlen egy hal sem szökött el a horgomról azért, mert nem tudtam volna követni. Igaz, hozzá kell tenni, hogy csak két jobb testû halat sikerült zsákmányolnom, de ez a nap ilyen volt, errõl nem tehetek sem én, sem a Carperior.
Minden halat tudtam követni.
Bizalommal töltött el, amikor egy jó 4-es forma tükröst kikormányoztam, minden teketória nélkül.
De ne szaladjak ennyire elõre!
Lesbõl etetés - avagy, a kiválasztott helyet nagyon pontosan tudtam megetetni.
A kupakkal elvégzett etetést követõen elõször elleptek az apróhalak, 20-30 dkg-os pontyocskák, aranyhalak, sõt, még egy vörösszárnyú is tiszteletét tette, amit kicsit furcsálltam, hiszen nem tudom elképzelni, hogy a két szem kukoricát, hogy gyûrte be az arcába. Pedig igyekeztem csalival szelektálni a halak méretét, de úgy látszik, hogy nagyon ki voltak éhezve ezen a vízen a halak, hisz a 2 szem kukorica + 3 szem csonti kombinációt már a 30 dkg-os hal is kényelmesen felvette.
Elõször kisebb halak tiszteltek meg.
Egy, majd két szem kukoricával kezdtem, majd komoly csali mennyiséget tûztem a horgomra, hogy szelektáljam a halakat. (A horog G2260-as)
Késõbb persze megérkeztek a komolyabb ellenfelek is, de igazán számottevõ tornamutatványt nem kellett véghezvinnem, a bot, és a belehúzott gumi, tökéletesen tette a dolgát.
Idõvel azért beálltak a nagyobbacska jószágot kis, idõnként kifejezetten szép, érdekes halakat is fogtam.
Néha adódott egy ki bonyodalom, egy-egy gubanc képében. Ahhoz, hogy a szemben lévõ part oldalába, illetõleg az alatt lévõ rézsûre tudjam tenni a szereléket, vagy, hogy a bokrok aljában tudjak horgászni, egészen rövid zászló kellet. A botspiccc és az úszó között sok esetben csak egy 10 centis távolságot hagytam, viszont a halaknak viszonylag nagyot kellett bevágni. Egyrészrõl azért, hogy megakadjon a hal, másrészrõl azért, hogy azonnal tudjam kifelé kormányozni a nádasból, bokorsorból. Abban az esetben, ha lyukat ütöttem, akkor bizony rendszeresen felgubancolódott a botra a szerelék.
Ahhoz, hogy közvetlenül a partszélbe tudjam tenni a szereléket egészen közel kellett lennie az úszónak a bot spiccéhez
Idõnként, ha luftot ütöttem, a szerelék felgubancolódott, nem kis bosszúságot okozva.
Erre a problémára egyetlen megoldást sikerült találnom: nem volt szabad kapást hibázni!
Egyre -másra követték egymást a halak.
A horgászat maga nagyon élvezetes volt, folyamatosan volt kapásom, ha 2-3 hal után kiürült egy hely, akkor újra etettem, és mentem a következõre. Így a három hely, szinte folyamatosan adott halat.
Bár a három helyet három különbözõ etetési technikával próbáltam tesztelni, eredményben nem találtam különbséget, mind a három helyen fogtam kisebb és nagyobb halakat is.
A 10-es méretû PR344-es szinte minden esetben tökéletesen akadt.
Elõfordult az is, hogy külsõs halat akasztottam, ez azért van, mert a partoldalban az egyik oldalát mindig takarásban tartó hal, a nagy táplálék utáni igyekezetben beleúszott a zsinóromba, a halak teste által eltolt zsinórt kapás gyanánt értékeltem és a gyors kapásérzékelést követõen nagyon gyors volt a bevágás is. Ilyenkor vagy azonnal elpattant, vagy pedig hosszas fárasztás után csak egy pikkelyt sikerült zsákmányolnom. Nem örültem neki, ilyenkor mindig továbbálltam a következõ helyre, pihentetve az aktuális helyet.
Elõfordult, hogy bevágás után gyakorlatilag felrobbant a sekély víz.
Fárasztáskor tökéletesen érezhetõ volt, hogy nincs az-az ellenfél most a horgon, ami problémát okozhatna.
Egyetlen olyan halam akadt, aki felállított a ládáról, õ sem azért, mert veszélyhelyzetet alakított volna ki, aggódtam volna, hogy elmegy, hanem a helyszûke miatt álltam fel, hogy jobban tudjam irányítani ezt a 4-es forma tükröst.
Mindent összevetve elégedett voltam a felszereléssel, és az Economic pellettel is, hiszen ilyen olcsón, ilyen jó haltartó csalival még kevésszer, vagy egyáltalán nem találkoztam.
Kívánom másoknak is, hogy legyen ilyen élményben részük.
Gyulai Ferenc
