A forgatás helyszíne a Lipótfai víztározó partja volt. Ez a 6,5 ha tó a Somogyi dombság szívében, Lipótfa és Bánya falvak között terül el.
Minden szükségesnek ítélt eszközt a partra készítettem és vittem magammal egy kevés etetõ mag-mixet is, bízva abban, hogy ha a forgatással, amely elég száraz anyagnak tûnt, elég idõben végzünk, akkor fogunk néhány halat is.
A forgatás végén jutott idõ egy kevés horgászatra is.
Köszönet Peti profi munkájának, a forgatás gyorsan és jól ment. Én kívülrõl tudtam, mit és hogyan akarok bemutatni, Peti is ismerte az anyagot, így õ is tudta, mit és hogyan kell befilmezni. Az idõjárás felelõssel is le volt egyeztetve minden, így az is jó volt.
Mindent sikerült bemutatni, ami a cikkekben szerepelt, sõt, a filmet végignézve, még élvezetesnek is találtam azt. Pedig nem szeretem saját hangomat hallgatni és saját magamat nézni több, mint egy órán keresztül.
A filmet nézve szembesül az ember azzal, hogy a hosszú évek alatt milyen hatalmas ismeretanyagra tett szert és milyen nehéz azt a mai rohanó világban ilyen rövid idõ alatt megfelelõen átadni.
Egy jó ismerõsöm mondta egyszer egy verseny elõtt, hogy ?szeretne annyit tudni, mint amennyit én már felejtettem!"
A viccet félre téve, valóban nehéz szelektálni, hogy mi a hasznos és kevésbé hasznos információ, nehéz egy ilyen átfogó anyagot elkészíteni úgy, hogy azt adja vissza a film, amely az elkészítésének a célja volt. Nagyon bízom benne, hogy sikerült, és aki megnézi hasznosnak fogja tartani.
A rövidített változatot most itt is megtekinthetõ.
A teljes változat is rövidesen elérhetõ lesz, illetve aki igényli, az rakósbot vásárlásakor egy példányt ingyen kaphat is, mondhatnám jár a bothoz.
A forgatás után rövid horgászat következett.
A sikeres forgatást követõen egy kis horgászatra is jutott idõ. A tó halállománya elsõsorban nyurgapontyból áll. Ez köszönhetõ annak is, hogy a tó sokáig parlagon volt és a vízfolyásokból belekerült halak szaporodtak. Így a szép számú nyurga mellett jól fogható még a compó is. Az aranykárászt már sajnos kiszorította az ezüstkárász. A telepítések során került még bele tõponty és tükörponty, illetve amur és süllõ is. Még régen, egy jóakaró dobott bele néhány törpeharcsát, melyek olyan mértékben elszaporodtak, hogy kemény kukoricán kívül lehetetlen mással, más halat fogni. Azt viszont minden fölveszi. A tavat még a bojlisok sem fedezték föl, így a halak megmaradtak ?vidéki" halaknak, fittyet hányva a mai modern pelletes, bojlis világnak, csak a kukoricát ismerik.
Ennek megfelelõen csak tejsavas erjesztésû szemesanyagot etettem. Az alapetetés csészével ment be, majd lõttem köré egy kevés szintén tejsavas erjesztéssel készült kukoricát is.
A törpeharcsák miatt a horogra is a kukoricából került. Pontosabban a horogra kötött hajszálelõkére.
A 17-es fluorocarbon elõkére elõször egy quickstop került, majd így kötöttem föl a horgot az elõkére. A csali két szem fûzött kukorica volt.
Úszónak a CARPERIOR széria 0,05 és 0,1 gr-os méretûjét szereltem. Sekély és nem áramló vízen mindig elõnyben részesítem a gyakorlatilag súly nélküli úszókat. A hal, még a legóvatosabb sem, vesz észre semmit és gyanútlanul veszi fel a csalit.
A hajszálelõkére két szem kukorica került az apró (18, vagy 20 méretû) szakáll nélküli horog elé.
Próbálkozásomat szinte a berakást és két rontott kapást követõen siker koronázta egy szép állású nyurga jóvoltából.
Az apró horog is jól tartotta a kis erõgépet.
A bõven 30 centi fölötti nyurgaponty talán 80 deka sem volt.
A halak szépen ráálltak az etetésre és egymás után fogtam õket. Hogy szavam hiteles legyen, még egy compó is beköszönt a két szem fûzött kukoricára.
Ezen a vízen még a compó is keménykukoricát eszik.
Néhány ponty után, Péter vágyakozó tekintetét látva, felkínáltam neki a rakóst, így zárszóként õ is fogott legalább öt pontyot.
Tudva, hogy Péternek még sok kilométere van hátra, befejeztük a horgászatot és készítettünk egy képet a halakról.
A rövid horgászat ennyi halat eredményezett, melyeket az egyesület vezetõjének engedélyével raktam a fotó erejéig a haltartóba.
A halak mindegyike, a compó kivételével, nyurgaponty volt, Méretük meghaladta a 30 centit, de súlyuk a kilót nem.
Ezzel a búcsúhorgászattal zártuk le a filmet és tettük kissé nyálkássá, hogy csökkentsük annak tényszerû szárazságát. Reményeim szerint elnyeri az érdeklõdõk tetszését.
A következõ film már konkrétan a rakósbotos horgászatról fog szólni. Bemutatom annak technikáját, a szerelékek elkészítését és a horgászat módját is.
Papp József
