Az idén is, mint minden évben újra eljönnek azok a reggelek mikor a gyenge õszi napfény nehezen oszlatja fel a tavakról felszálló párát, ködbe burkolózik a táj, lábunk a már földre hullott ezer meg ezer színû levelek tengerén gázol át és megannyi édes nyári emlékünk már csak egy-egy fénykép a polcon. És melegséget maximum a termosz teája és a jól kiválasztott ruha nyújt....Ekkor sokan szögre akasztják a felszerelésüket, vagy elgondolkodnak, hogyan is tehetik eredményessé ezeket a kései alkalmakat egy kis matchbotozásra.
A bot, amely igazi mestermû
Ezekre a hidegebb napokra én egy Top Mix Stradivari Ultra Light-ot javaslok. A bot igen karcsú, a súlya mindössze 150 gramm, a dobósúlya pedig 2-10 gramm. Ha õszinte, egy-két mondatos leírást kellene adni a botról, én a következõt tudnám mondani:
Igazi mestermû, mint a nevét adó hegedûgyártó kezébõl kikerült hangszerek. Nemes alapanyagok, bravúros technikai megoldások, gyönyörû kivitelezés, egyesítve egy a hétköznapi horgász számára is megfizethetõ árú horgászbotban.
Nem mindennapi, tenyérbe pontosan illeszkedõ nyélkiképzés
Karcsú bot, kis dobósúly, és extra carbon erõsítés
Elsõ tesztnap:
Helyszín ez esetben is, mint az elõzõ teszteken, az ordas tavak, ezen belül a ?rakós nevû kisebb tó. Ahol azt szerettem volna megtudni, hogy a beugró közepesebb és vagy annál nagyobb pontyokkal szemben milyen sikerrel alkalmazható a bot.
A Genius Carp tesztnapjához hasonló idõ fogadott. Délelõtt 7-8 fok, viharos széllökések, néha csepergõ esõ. A kocsiból kipakolva a velem tartó Sunx barátom szavai jutottak eszembe, hogy ma ?elkeni a számat", és egyébként sem tudok szélben horgászni. Már a horgászláda cipelése közben hátrapillantva Sunxra, valami ördögi mosoly volt a szája sarkában. Akkor nem tudtam miért, de hamar kiderült, hogy az nem az én napom volt...
Összes életfunkcióm az elsõ tesztnapon.
A felszerelésem a várható halakhoz igazodva 0,14-es Stroft zsinórból, és 10-es méretû Preston PR36-os horogból állt. Etetésnek kezdetnek Red Carp, majd CS.L pelletet használtam, a horogra pedig ezek közül került felválva 2-2- szem a szilikon karikába fûzve.
Az elsõ kapásra kb. húsz perc után jelentkezett, az úszó néhány bizonytalan billegés után eltûnt a víz alatt, a bevágást pedig erõs kirohanás követte, de ez a hal sajnos lemaradt. Következõ két kapás hasonlóan végzõdött. Miközben a merõlegesen fújó és egyre erõsödõ szél miatt helyet változtattam. Átültem a tavat kettéosztó félsziget csúcsával szembe lévõ helyre, és onnan próbáltam halat fogni. Kapásra itt sem kellett sokat várni, de a halak ekkor is csúfot ûztek velem és egy szakaszos kirohanást és pár apróbb kapás és lemaradás kivételével nem sikerült semmi eredményt felmutatni. Ellenben Sunx barátom két szép pontyot is zsákmányolt hasonlóan finom szerelékkel. A velünk tartó Allattyán is egy kárásszal összehalazta a kezét, én meg szégyenszemre zsákmány nélkül indítottam a tesztet.... Nehéz kezdet után erõs visszaesés.. Égett is a bõr a képemrõl. Õk meg kaján vigyorral az arcukon mondták, hogy a dunakeszi ?madaras" bevásárlóközpontban vesznek nekem halat, nehogy elfelejtsem mit is kellet volna csinálnom..
Sunx barátom második pontya.
Amit azonban a fogások elmaradása ellenére is tapasztaltam az a következõ dolgok voltak:
A bot igen karcsú, rugalmas, mégis nagy erõtartalékokkal rendelkezik.
Az ?ultra ligth" ellenére is méltó ellenfele (lehet) a beugró közepes méretû pontyoknak.
Már 2-3 grammos, akár két pontos rögzítésû úszókkal is kényelmesen megdobható a 20-25 méterre lévõ etetés. Akár kettes vagy még mélyebb vízben is.
A lágysága miatt alkalmas az átlag ponty horgász számára eddig túlzottan vékonynak számító (0.10/0.12 vagy 0.09/0.11) felszerelés alkalmazására is.
Ideális választás lehet olyan helyen megrendezett versenyeken is, ahol a fõ halak viszonylag lágy szájú keszegfélék. Ezt a botot használva lényegesen kisebb az esélyünk a ?lágy száj/kis horog/gyors fárasztás" miatti halvesztésre.
Második teszt nap:
A vasárnap reggeli mélázásnak egy telefonhívás vetett véget, amelyben Sunx barátom invitált egy újabb ordas tavi pecára. Nem kellett egy percnél több rábeszélés, és a bennem égõ reváns vágy által hajtva rövid idõn belül már a 2/A úton száguldottunk a felhõkön át elõ-elõbukkanó, de már egyre gyengülõ õszi napsütésben, bízva a télre készülõ halak étvágyában. A kocsiból kiszállva jó 2/3-os volt a telitettség, de a ?rakóson" ezen a nap is találtunk helyet. Tanulva az elõzõ alkalommal összehozott betlibõl, ezúttal kevesebb de jobban átgondolt felszereléssel, és kisebb horgokkal vágtam neki a pecának. Csalinak a hidegebb idõ miatt nagyobb arányban alkalmaztam a Red Carp pelletet. Nagyjából 2/3 arányban volt Red Carp és 1/3 arányban CS.L a horgon. Az aznapi 6 halból kettõ jött Cs.L-re egy vegyesre, a többi pedig Red Carp-ra.
Elsõ halunk az elhelyezkedés után, talán 20 perccel kapott a CS.L-re és méretét meghazudtolóan, vitézül küzdött a horgon. Mivel nem ismertem még teljesen a bot képességeit, ezért nem erõltettem a dolgot. De fárasztás közben is feltûnõ volt, hogy a bot a kirohanások erejének nagy részét könnyedén felemésztette, és az orsó fékje alig-alig szólalt meg. A hal kb. 1-1,5 kilós lehetett, fertõtlenítés után azonnal visszakerült a vízbe.
Elsõ vendég a horgon, ekkor még nem éreztem igazán a botot
A ?verkli" ezután nagyobb sebességre kapcsolt, sok volt a beúszás és apró úszóbillegés. A következõ halam már egy szûk háromnegyed óra múlva vette fel a túlpart rézsûjén sodródó csalit. Errõl már a megakasztása után éreztem, hogy viszonylag szép lehet, mert erõteljesen tört ki balra és egybõl vagy tizenöt méternyi zsinórt lopott le az orsóról. Ez is mindent beleadva küzdött az õt part felé terelõ erõ ellen, de körülbelül 10 perc után már a szákban pihente ki a fáradalmait. Rövid fertõtlenítés és mérlegelés, a hal.... Kilós volt. Partra kerülése tovább erõsítette bennem a gyanút, hogy a Genius Carp után ismét csak egy remekbe szabott bottal van dolgom...
Itt már keményebben bántam a ponttyal
... és ez még nem a vége !
Második halam profilból
A következõ két órában rövid idõközönként követték egymást a halak az etetésen, és folyamatosan dolgoztatták a botot, elõfordult, hogy Sunxnak és nekem egyszerre volt kapásom. Az ekkor készített fotókon látszik, hogy a bot az egyre erõsödõ terhelés hatására mind jobban kezd el dolgozni. A bot íve ekkor a fellépõ nagyobb erõ hatására mind jobban a ?c" akció felé kezdett hasonlítani, így segítve az orsó munkáját.
A Stradivari lágysága jól megfigyelhetõ a két hal egyszerre történõ fárasztásánál.
Az aznapi legnagyobb halam egy hat kilogramm súlyú ponty volt, ami igencsak próbára tette a vékony és könnyû felszerelést, de kb. 20 perces, vad kirohanásokkal tarkított fárasztás után szákba került. Aznap több kisebb társával együtt. De rövid fényképezés után mindannyian visszanyerték szabadságukat. Méretûk az 1,5 kiló és 6 kiló közé esett.
Néhányan a napi zsákmányból, sorban, egymás után
Igen tanulságos az alábbi kép is. Ezen kiválóan látszik, hogy halakban beszakadt horgok milyen csúnya, kezdõdõ fertõzést okozhatnak. Kérlek, ti is használjatok valamilyen fertõtlenítõ sprayt, hiszen ami nektek csak egy fújásnyi idõ azzal a halaknak sok szenvedéssel teli napot tudtok megelõzni.
Remélem ezzel a kis írásom után ti is kedvet kaptatok egy kis ?didergõ" pontyozáshoz a Stradivari UL modellel, és hasonló élményekkel gazdagodva tértek haza. Belátva, hogy a nyári ?aratás" késõ õsszel is folytatható, ha sikerül igazodni a megváltozott viszonyokhoz.
Írta: Berényi Zoltán
(Padlógáz)
Fotók: Pacher András
(Sunx)
