A match botozás mindenhol eredményre vezet, csak a megfelelõ technikát, eszközöket, és etetõanyagot kell használni.
Homogén szemcsézetû, lágy etetõanyagra van szükségünk,...
Akár itt, a Velencei tavon, akár bárhol máshol, ahol vízközti dévérezésre adjuk a fejünket, mindenképpen lágy, gyorsan oldódó etetõanyagra van szükségünk. A földbe kevert etetõszúnyog nagyban javíthatja eredményességünket. Ezeket lehet összekeverni is. Amennyiben a mixelés mellett döntünk, mindig csak kis adagokban keverjük az etetõanyagot a földesszúnyoghoz, mivel az etetõanyagszemcsék között elpusztul a földben lévõ szúnyoglárva. Érdemes etetõanyagos és földes gombócokat külön-külön dobni, lõni.
Az etetõanyag, és a földgombóc.
Az etetõanyagot ajánlott a horgászat megkezdése elõtt megkeverni, mert így van ideje megfelelõen átnedvesedni, és nem fog sok száraz szemcse visszaszállni. Így a málé magunk elõtt, az etetés helyén fogja csalogató hatását kifejteni, épp ott ahol szeretnénk, nem ott, ahova a visszaszálló szemcséket elsodorja a víz. Az áramlással elúszva az etetõanyag magával viszi az elénk gyûlt halakat is.
Az etetõanyag megkeverése után meg kell hozni a döntést, hogy fenéken vagy vízközt, illetve ha vízközt, akkor ott milyen módszerrel szeretnénk horgászni. Értem itt ez alatt, hogy pl. nagy hasznos terhelésû csúszóúszóval, vagy fix waglerrel.
Van aki sok, különbözõ súlyozású, és ereszték-beállítású horgászbottal próbálkozik...
...ám a lényeg az, hogy a megfelelõ szereléket találjuk meg a folyamatos halfogáshoz.
Én ez alkalommal a fix úszós horgászatot részesítettem elõnyben, mivel volt két újdonság is a tarsolyomban, amit ki szerettem volna próbálni. Két, egymástól független gyártó úszóiról van szó, de mindkét újítás ugyan azt a célt szolgálja.
Két különbözõ gyártótól, két újdonság.
Tény az, hogy a testes önsúlyos úszók között a pávatollas az, ami a legszebben repül, de az is köztudott, hogy ha sokat van napsütés hatásának kitéve, akkor a pávatoll elgörbülhet, és akkor már nem fog szépen, egyenesen szállni. Ennek a problémának a kiküszöbölésére nagyon sokféle technikával és anyaggal próbálkoztunk már. Mostanra jutott el oda az úszógyártás, hogy a karbon alapanyagot is bevessék, így a testbe beépített csõszál könnyû, erõs, és mindig egyenes fog maradni. Hozzá kell tenni, hogy van már ennél könnyebb technika is, ez a másik gyártó cég úszója, ezt hoztam még magammal, õk polikarbonát csövet építettek be. Egyik sem görbül el napsütés hatására. Mindkettõ tökéletesen alkalmas a halfogásra. Mindkettõ meggyõzött a tesztelések alatt arról, hogy hosszútávon képesek kiszolgálni az igényeinket. Kiváló repülési mutatókkal rendelkeznek, egyiket sem szeretném jobban dicsérni a másiknál, mindkettõ kiemelkedõen jó. Talán még sosem voltak a kezemben ilyen jó match úszók, mint ezek.
Az úszószárak alapanyagai közelrõl.
Érdemes megfigyelni, hogy bár egymás mellé téve egyformáknak tûnnek az úszók, viszont minden esetben az úszó antennáját kell figyelembe venni, hiszen ha különbözõ méretûek, hosszúságúak az úszók, akkor a vízben az egyik ereszték mindenképpen mélyebb, mégpedig az, amelyiknél hosszabb az úszó.
A magam részérõl mindig elõre kötöm a horgokat, hogy a vízparton ne kelljen ezzel tölteni az idõt.
Nyugodt szívvel javaslom másoknak is, hogy bátran kísérletezzenek, hiszen csak úgy lehet elõre jutni, ha kipróbáljuk az újdonságokat.
A pontos eresztékbeállítás azonnali kapást eredményez.
A matchbotos horgászathoz elegendõ egy bot is, bár én a magam részérõl szeretek kettõt, hármat elõkészíteni, hogy különbözõ vízmélységben lehessen horgászni, ereszték elállítás nélkül, illetve azért, hogy különbözõ hasznos terelésekkel készülhessek. Értem ez alatt azt, hogy az egyiken például 1 gramm hasznos terhelés van, arra az esetre, ha feltámad a szél, és ez által erõsebb lesz az áramlás. A másikon meg egy kisebb, ami egy szépen, lassan beálló csalit eredményez.
Különbözõ ereszték-beállításokkal kísérletezek.
Dévérezni érdemes lágyabb matchbotokkal, így akár 0,08-as elõkék is alkalmazhatóak.
Mint minden matchbotos horgászatnál, itt is fontos a zsinór jelölése. Hiszen ha ugyan abba a távolságba dobunk, és ugyanabban a távolságban is etetünk, akkor biztosan fogjuk tudni, hogy a horgunk az etetésünkön tartózkodik. Tehát sokkal nagyobb az esélyünk a halfogásra, mintha eldobtunk volna pár méterrel távolabb, vagy közelebb húztuk volna a horgot az etetéshez képest. A zsinórjelölés arra hivatott, hogy minden esetben tudjuk a távolságot.
A zsinórjelölés roppant fontos dolog.
A jelhez húzva a zsinórt pontosan lõjünk az úszó közelébe.
Vízközti horgászatnál nagy jelentõséget tulajdonítok annak, hogy a fõólom és a jelzõólom között viszonylag nagy távolság legyen. Hiszen a szépen beszálló fõólom után az alsó, akár 60-70 centiméteres vízréteget lassan behullva pásztázza át a csali, így a fenéktõl elemelkedett halakat biztosan megtaláljuk, és horgunkra tudjuk csalni õket.
Az osztott szerelék.
Horogcsalinak a csontin, pinkin kívül nyugodt szívvel ajánlom a tûzõszúnyoglárvát, amely gyakorlatilag dévérmágnesként mûködik, meghatványozza a jó fogás lehetõségét.
Az árvaszúnyoglárva használata nagymértékben növeli a kapások számát.
A csalizásra idõt kell szánni, a szépen megtûzött csali gyorsabb kapást eredményez.
A szerelékünk még eredményesebb lehet, ha nem csak az osztott súlyozás van kellõ távolságra elhúzva egymástól, annyira, hogy a jelzõólomtól a horog ne érjen vissza a fõólomig, hanem arra is ügyelünk, hogy az ólmok szépen egymás mellé legyenek helyezve. Ezt jó minõségû sörétólmokkal el lehet érni, amelyeknek a sliccelése központos. Amennyiben szépen, egy irányba néznek a sliccek, és pontosan van felrakva a zsinórra, akkor a sörétek olyanok, mintha egy tömbbõl lennének kiöntve, és így nem forog a szerelék a vízben, sem abban az esetben, amikor kifelé húzzuk, sem pedig amikor befelé száll. Minél jobban ügyelünk erre, annál természetsebben fog süllyedni a csalink, és minél természetesebb a csalibehullás, annál nagyobb az esélye annak, hogy halat eredményez a bedobásunk.
Ha a jó minõségû sörétek szépen vannak egymás mellé helyezve, gyakorlatilag olyan, minta egy ólomból lenne föltéve a teljes súlyozás, ám mégis hajlékony.
Amennyiben az elõkezsinóron dévérnyálka van, azt mindenképpen el kell onnan húzni, egészen az elõke fölé, mert ha a zsinóron hagyjuk a nyálgombócokat, akkor azok rémisztõen hatnak a többi dévérre, és nem lesz kapásunk, amíg a zsinóron ott a figyelmeztetõ jel.
Jó délutánt zártam.
Gyulai Ferenc
